Hétfõ, 2018. október 22., 11.34
Csikys pedagógus amerikai tapasztalatcserén

Teljes autonómia még a tanügyben is

A romániai csapat Washington DC-ben a Truman Ház előtt, Albert Einstein társaságában
A romániai csapat Washington DC-ben a Truman Ház előtt, Albert Einstein társaságában

Az International Visitors on Demand elnevezésű programon belül évente számos – a tudományok terén dolgozó – nemzetközi meghívott ellátogat az Egyesült Államokba vélemény- és tapasztalatcsere céljából.  Nekik lehetőségük van, hogy ottani szakemberekkel találkozzanak, megízleljék az amerikai társadalmat, az amerikai életstílust, megvizsgálják a tudományok tanítását, valamint azt, hogy abból itthon mit és hogyan tudnak alkalmazni. A reál tudományokat tanító pedagógusok közül csak olyanok utazhatnak ebben a programban, akik előzetesen IBL-képzést kaptak.

Az IBL-módszer (inquiry-based learning/teaching), lényege a kutatásalapú tanulás/tanítás. A módszer használatával növelhető a tanulók motivációja, célja a tanulók aktív bevonása a tanulási folyamatba.

„Az elmúlt években Arad megyében minden fizikatanár kapott ilyen képzést a tanfelügyelőségtől” – meséli Rogoz Marianna, a Csiky Gergely Főgimnázium fizika–kémia szakos tanára.

A pedagógusoknak szervezett szakmai tapasztalatcsere résztvevőit a Román–Amerikai Alapítvány, illetve az Oktatásügyi Elemző és Értékelő Központ (CEAE) bizottsága választja ki, idén a kiválasztottak közt a Csiky pedagógusa is elrepülhetett az Egyesült Államokba, hogy egy tíznapos tapasztalatcsere után „hazahozza” az ott látottakat, hallottakat.

Rogoz Mariannával együtt Romániából tizenegy fizika–kémia–matematika szakos tanár vett részt a programban. Aradról még egy tanárnő volt, Mihalcsik Aneta személyében, aki az Alexa Popovici Baptista Elméleti Líceumban és a Mosóczy-telepi Aron Cotruş 13-as Számú Általános Iskolában tanít fizikát.

Az utaztatást, a programokat, elszállásolást az AEÁ kormánya fedezte.

 

– A tíz nap alatt számos helyen megfordultunk, a program zsúfolt volt, főként iskolákba (középiskola, általános iskola, kollégium, szakiskola) látogattunk Washington DC-ben, Ohio állam Akron városában, New York államban Albaniban és New York városában is. Délutánonként, esténként szabad program volt, de ez is jól megszervezett keretek közt zajlott idegenvezetők kíséretében. Városnézőben voltunk, múzeumokat látogattunk, megnéztük a néhai World Trade Centert. A két ledőlt torony helyén most két óriási medence van, ami fekete márvánnyal vagy csempével van kirakva, folyik benne a víz, a perem külső részén pedig az elhunytak nevei szerepelnek. A két medence között áll az új One World Trade Center, ennek a 102. emeletére mentünk fel lifttel.

 

– Milyennek tűnt az amerikai tanügy, a módszerek?

– Teljes az autonómia, az Egyesült Államok kormánya nem szól bele abba, hogy a tanárok mit csinálnak, hogyan csinálják. A tanügy annyira önálló, hogy városon belül létezik 10–15 iskola, akik összeállnak körzetbe, megbeszélik, hogy milyen vonalat követnek, azt hogyan, milyen módszerekkel. Persze év végéig el kell jutni arra a tudásszintre, hogy a vizsgák sikerüljenek, de nem egy olyan általános tanterv szerint, mint nálunk. Vannak standardok, persze, de nem köteleznek egy államot sem, hogy alkalmazzák.

A tanulás/tanítás sokkal spontánabb, mint itthon. Többet kapcsolódnak a mindennapi élethez, a gyakorlatias tanulás révén sokkal könnyebb a gyakorlatba helyezni a dolgokat, főleg a kémiát–fizikát–biológiát.

Nálunk a tanterv nagyon zsúfolt, ott V–VIII. osztályban „tudományok” címszó alatt tanulnak mindenből egy-egy keveset, nincs külön fizika, kémia, matematika, biológia. A líceumban különböző években különböző tudományágakat tanulnak, pl. IX. osztályban biológiát, X-ben fizikát és így tovább. Az igaz, hogy nagyon vastag a tankönyvük, mert abban benne van az alapoktól kezdve minden. Mindennap van kémiaórájuk, mindennap tanulnak valami újat úgy, hogy a folyamatot elejétől a végéig ők maguk csinálják, a diákok. A tanár csak felügyel, irányít. Így valószínűleg jobban megmarad a lényeg, vagy annyi marad meg, amennyire szüksége van. Itthon az van, hogy rengeteg információt adunk sok tantárgyból, abból a 15–16–17-ből, ott hat tantárgy van egy évben...  Egész más a rendszer, más a lehetőség, más a mentalitás, minden más.

 

– A tíz nap alatt sok mindent látott, hallott, tapasztalt, amit hazahozott. Ennek akkor van igazán értelme, ha tovább is adja.

– A nyakunkon lévő vakáció miatt ez a közeljövőben nem lehetséges, de remélem, hogy ősszel sikerül az iskolában is előadni, bemutatni. Valószínűleg kapunk egy lehetőséget az első pedagógiai körön, hiszen természetesen az a cél, hogy átadjuk a tapasztaltakat, és mindenki próbálja azt a lehetőségekhez mérten alkalmazni. Nagyon fontos, hogy a tantárgyakat ne elvont tudományként tanítsuk, hanem vigyük közelebb az élethez, a mindennapokhoz. Így ki lehet szűrni, hogy csak a lényeges dolgokat adjuk át, ne tömjük felesleges információkkal a diákokat.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'