Szerda, 2018. szeptember 19., 22.23
Vissza az 1920-as évekbe!

Telt ház, kitörő siker Nagyzerinden

A rablás című jelenetet Komlósi Dávid, Szilágyi András és Kiss Csilla írta
A rablás című jelenetet Komlósi Dávid, Szilágyi András és Kiss Csilla írta

Szombaton a zsúfolásig megtelt nagyzerindi kultúrotthonban különleges farsangi műsornak lehettünk részesei. Az Ibolya néptánccsoport évről évre szervez ilyen színes, fordulatos télűző mulatságot. Tanárként tudom, hogy milyen nehéz mindig valami újat, meglepőt kitalálni, megszerettetni, koreografálni – ráadásul mindezt sok, különböző életkorú, tehetségű, szorgalmú gyermekkel megvalósítani.

Mi tagadás, kíváncsian vártuk: ebben az évben mi lesz a plusz, a más. Mert ugye ilyenek vagyunk, ha már volt jó, most még jobb kell hogy legyen!

Nem túlzok, ha azt mondom, a felkészülés hónapokkal ezelőtt elkezdődött és fokozódó feszültséget teremtettek a „kiszivárgó részletek”. Egyre többet tudtunk kellékekről, ruhákról, meg hogy a húszas évek, ja: és Amerika! Az utolsó héten folyamatosan jelentek meg a körözések és a figyelmeztetés: a hírhedt gengszterek minden valószínűség szerint szombat este Zerinden lesznek! Legvégül a műsorrend is napvilágra került.

I. Üdv a bandában – I. jelenet,

II. Tango & Charleston – kicsikkel,

III. Rejtő Jenő: gengszter-idill – II. jelenet,

IV. Ragtime & Charleston – felnőttekkel,

V. A rablás – III. jelenet,

VI. That man line dance – haladókkal,

VII. Charleston – lányokkal,

VIII. Minden jó, ha a vége jó – IV. jelenet,

IX. Swing – nagyokkal.

Utólag azt gondolom, mindez nem volt véletlen. Ez a fokozódó, kíváncsiságot felkeltő „kiszivárogtatás” tudatos szervezői munkára vall. Meg is lett az eredménye: megtelt a stílusosan dekorált Művelődési Ház. Nem elhanyagolható részlet, hogy az érkezőket friss, finom fánkkal kínálták a csinos dívák…

Kezdődhetett, amire vártunk. A megszokott módon a fő szervező, Kiss Csilla lépett a színpadra, hogy felkonferálja az estét. Még fel sem ocsúdtunk, és egy próbáktól és egyéb megpróbáltatásoktól kimerült táncos/gengszter, Örs – felsorolva a borzalmakat, amiket a felkészülés során el kellett szenvednie –lepuffantotta Csillát. Azt hiszem, ennél jobb koreográfusi fogás nem is kell, hogy a figyelmet felkeltse, a tekinteteket a színpadra vonzza. Az ifjú gengsztert Al Capone felkarolta, az előadás pedig Pap Alma konferálásával kezdetét vette.

Nemcsak ígéret volt, hogy a húszas évekbe utazhatunk a zene, tánc és a humor segítségével: az egész műsor hű maradt ehhez a vezérfonalhoz. Minden korosztály tudott olyat és úgy előadni, hogy egy percig sem unatkoztunk! Nem mellékesen megjegyzem, hogy aki látta ezeket a gyermekeket az elmúlt években, annak nem kerülhette el a figyelmét a tény: mennyit változtak, fejlődtek. Maradt az együtt-táncolás öröme, mint alapérzés, de összeforrottabbak, lezserebbek, tudatosabbak. A kicsik bájosak, a haladók mosolygósak, a nagyok vagányak. Kell erre jobb bizonyíték, mint hogy még a forgatókönyvírásba is bekapcsolódtak? Személy szerint nagyon élveztem a nyelvi humort (szakmai ártalom?) „Nincs zsák! Nindzsák? Hol?” Mi vagy te, kéményseprő, hogy érdekel a korom?”

A nagyok fergeteges tánca remekül zárta a sort. Ezután stílusos ajándékkal köszöntötték fel Kiss Csillát és Szilágyi Andrást, mivel majdnem egy időben van a születésnapjuk, Csillának külön megköszönték az elmúlt hónapok türelmes munkáját. Pihenőként tombolahúzás következett. Majd a kiváló bálnyitás: aprajától a legnagyobbakig minden fellépő együtt ropta. Akinek ettől sem lett táncos kedve, az magára vessen!

Egy „kifogásom” azért mégis van: ha lett volna igazi tél, ezzel a műsorral nem ijesztették volna el. Szerintem inkább maradt volna még Zerinden!

 

Ozsvár Erzsébet

magyar nyelv- és irodalomtanár


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'