JelenHaz
Csütörtök, 2019. július 18., 22.17
Beszélgetés Csepella János elnökkel

Terítéken a Pécskai Kisiparosok Szövetsége

Csepella János, a Pécskai Kisiparosok Szövetségének az elnöke elégedetten beszélt az általa vezetett civilszervezet kultúratámogató munkájáról
Csepella János, a Pécskai Kisiparosok Szövetségének az elnöke elégedetten beszélt az általa vezetett civilszervezet kultúratámogató munkájáról

Csepella Jánossal, a Pécskai Kisiparosok Szövetségének az elnökével azt elemezzük, hogy manapság, ebben az ellentmondásos világban, amikor munkaerőt se lehet találni, hogyan boldogulnak a helybeli kisiparosok?

– Elnök úr, Pécskán manapság hány kisiparos működik?

– Tavaly még 52 tagsági díjat fizető vállalkozónk volt, az idei közgyűlésre azonban már csupán 26-an jöttek el azzal együtt, hogy induláskor 130-an voltunk, de tagságnak a 120 körüli létszáma folyamatosan megvolt. Tehát a közölt adatok a lelkesedés drasztikus csökkenését jelzik, amelyek több okra is visszavezethetők: az idők folyamán sokan végleg eltávoztak nem csak a szakmából, hanem az életből is. Tehát a mesterségeket űzők folyamatosan fogynak, a vállalkozók viszont általában megmaradnak. Példának okáért a Pécskai Kisipari Szövetkezetnek 12 tagja van, itt is én vagyok az elnök, ezért elmondhatom: itt se létezik szakmai utánpótlás.

– Milyen szakmát űznek a legtöbben manapság Pécskán?

– Kőműves, autószerelő, lakatos, asztalos, de rajtuk kívül a vállalkozóknak is tagsági bizonylatot tudunk adni.

– Mi előnye származik valakinek a tagsági státusból?

– Túl sok nem, ugyanis belépéskor 200 lejjel kell hozzájárulnia az alaphoz, illetve a továbbiakban fizetnie kell a tagsági díjat. Ennek ellenében, ha az Ipartestület dísztermében óhajt szervezni valamilyen nagyobb eseményt, a termet és a felszerelést fél áron biztosítjuk számára. Teljes áron a nagy- és kisterem 1500, míg tagoknak 500 a nagyterem, illetve 100 lej a kisteremnek a bérleti díja.

– Mire fordítják a bejövő pénzeket?

– Két fontos célkitűzésünk van. Egyik a pécskai kultúrának a támogatása, vagyis a helybeli embereknek lehetőséget akarunk nyújtani a kulturális összejövetelekre. Ilyen esetekben támogatjuk a helybeli óvodákat, az olyan civilszervezeteket, mint a Pécskai Nyugdíjasok Klubja, de támogatjuk az iskolákat is. Hozzáteszem: a Szövetség vegyes, vagyis magyar és román vállalkozókból áll, de kulturális célra inkább a magyarok kérik a termet. Itt szerveztük a magyar óvodásoknak a Mikulás-programját; a nyugdíjasok évente egyszer szervezhetnek bált térítésmentesen. Tehát a civilszervezetek egy-egy alkalommal évente díjmentesen kapják meg a termet azzal kiegészítve, hogy még a víz-, illetve villanyfogyasztást is mi álljuk.

– Honnan van erre pénzük, talán a tagsági díjakból?

– Abból is, de főként a folyamatosan pénzért bérbe adott díszteremnek a jövedelméből. A befolyó pénzek nagy részét a régi, több mint 100 éves épület állagának a megtartására, a szükséges javítási, felújítási munkálatokra fordítjuk. Ugyanakkor a bútorzat is folyamatos felújításra szorul, a közelmúltban 200 új széket vásároltunk, amelyeknek darabja 180 lejbe került.

– Saját programjaik vannak-e?

– Igen, évente szervezünk egy-egy magyar, illetve román jellegű farsangi mulatságot. Ősszel ugyancsak egy magyar, illetve román jellegű szüreti bált szoktunk szervezni. Van, amikor a románok és a szlovákok közösen szerveznek egy-egy bált. Ezen kívül további 7-8 olyan rendezvény van, amelyeket mások, példának okáért, a Búzavirág Egyesület szervez. Pécskán sok civilszervezet van, amelyek sok programot szerveznek. Olyan sok a magyar vonatkozású program, hogy elég nehéz rést találni más programok számára. Azon is gondolkoztam, hogy meg kellene szerveznünk a vállalkozók, köztük a mezőgazdasági vállalkozóknak a bálját. Az ötletet megvitatjuk, és ha van iránta érdeklődést, nem látom akadályát a megszervezésnek.

– Van-e sok mezőgazdasági vállalkozó Pécskán?

– Pontosan nem ismerem a számukat, de ifj. Zágoni Szabó András, az AMMGE elnöke tudja, majd megvitatjuk a részletkérdéseit is egy mezőgazdasági vállalkozói, azaz farmer-bál megszervezésének.

– Én megelégedéssel látom, hogy a mezőgazdasági vállalkozók, nemcsak a pécskaiak, hanem az egész megyében gyarapodnak. Mindez a szervezett EU-támogatásoknak a hozadéka, meg aztán az se elhanyagolandó, hogy a jól termő pécskai földnek a haszna a helybeli mezőgazdások életminőségének a javulásában is megmutatkozik.

– Valóban, ezt én is örvendetesnek tartom. Ugyanakkor olyan ötletek is születtek, hogy szakmánként szervezzünk bálokat a pécskai vállalkozók számára, szóltunk az érintett szakmabelieknek, de visszajelzés a részükről nem érkezett.

– Az Egyesület szakmai képzéseket is szervezhet?

– Nem, ahhoz külön engedélyre, illetve képesített oktatókra lenne szükség. A világhálón utánanéztem a hasonló képzési lehetőségeknek. Talán Kolozsváron van egy olyan szakmai szervezet, amely képzéseket is tarthat. Magyarországon is utánanéztem, az 1990-es években, amikor még Kelemen János volt az elnökünk, ő a Makói Ipartestülettel felvette a kapcsolatot, eleinte találkoztak néhányszor, kölcsönösen meglátogatták egymást, de közben a makói is megszűnt…

– Ezek szerint elégedjünk meg annyival, hogy a Pécskai Ipartestület működik, ahol tudja, támogatja a helybeli közművelődési életet. E munkájukhoz további kitartást, sikereket kívánok! Köszönöm szépen a beszélgetést.

– Én köszönöm az érdeklődést, illetve a biztatást!


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'