Török Zsolt az első romániai magyar, aki legyőzte a Gyilkos Hegyet!

Szerdán este az aradi polgármesteri hivatalban Gheorghe Falcă polgármester, néhány közhivatalnok, valamint Török Zsolt barátai fogadták a Himalájáról hazatérő aradi hegymászót, aki felesége és kisfia társaságában érkezett.

A polgármesteri hivatal konferenciatermében Zsolt – a 2013-as Nanga Parbat Román Expedíció vezetője – meghatódva és szerényen mesélt a román alpinizmus legkiemelkedőbb teljesítményéről.

„Végtelenül büszke vagyok arra, hogy én Aradról, a Maros partjáról össze tudtam szedni egy ilyen kiváló csapatot, akikkel együtt, közös erővel meghódítottuk a 8125 méteres Nanga Parbatot, méghozzá úgy, hogy a legnehezebb útvonalat választottuk” – mesélte Zsolt.

A németek a Sors Hegyének hívják a Nanga Parbatot, ami Zsolt elmondása szerint most be is bizonyosodott: „Ennek így kellett lennie. Ez a sors. Az előző években két romániai csapat célozta meg a nyolcezrest, mindannyiszor sikertelenül. Az, hogy a klasszikus útvonal helyett a nehezebbet választottuk, gyakorlatilag megmentette az életünket” – nyilatkozta az aradi hegymászó, célozva ezzel a klasszikus útvonalon történt terrortámadásra.

Elmondta, hogy nagyon sok segítség érkezett Portugáliából, ahonnan pontos időjárás előrejelzést kaptak folyamatosan, ami ilyenkor talán a leglényegesebb tényező. Zsolt 40 percet töltött a csúcson, ahonnan nem nagyon akart lejönni, hiszen olyan hosszú és oly nehéz út vezetett odáig, hogy szinte hihetetlen volt számára, hogy már vissza kell fordulni.

Röviden mesélt a „csúcsérzésről”, a leereszkedésről, majd a feltett kérdésekre válaszolt.

Gheorghe Falcă polgármester megígérte, hogy az expedícióról készült rövid filmet a polgármesteri hivatal finanszírozza majd.

A 2013-as Nanga Parbat Román Expedíció – Török Zsolt, Teo Vlad, Aurel Sălăşan, Bruno Adamcsek és Marius Gane – tagjai oxigénpalack nélkül, serpák segítsége nélkül 2013. július 19-én a Schell útvonal Rupal-falán keresztül elérték a 8125 méteres Nanga Parbatot.

A Nanga Parbat a világon a legnagyobb szintkülönbségű csúcs, 4500 métert kell mászni az alaptáborból, míg más nyolcezer méter feletti csúcsoknál ez csak 2500–3000 méter. A 8000 méter feletti csúcsoknál megszokott 2–3 táborral szemben itt hét tábort kellett építeniük, ami ugyancsak rengeteg energiájukba került. Nagyon sok felszerelést kellett felvinni, kiépíteni az utat.

„Senki nem volt a hegyen, csak mi. Igazi klasszikus expedíció volt, nagy eredménnyel, nem volt külső segítségünk" – összegezte Török Zsolt.

Arra a kérdésre, hogy karrierje csúcsának tekinti-e ezt a teljesítményt egyértelmű igennel válaszolt, viszont hozzátette, hogy nem szándékszik itt megállni.

Zsolt megígérte, hogy ősszel a Nyugati Jelen–Kovách Géza Baráti Társaság meghívására előadást fog tartani az expedícióról a Jelen Házban ahol sokkal bővebben meséli majd el élete egyik legnagyobb kalandját.