JelenHaz
Kedd, 2019. március 26., 12.06
Román Alpinizmus Gálája és Alpin Film Fesztivál

Török Zsolt megkapta a sportmesteri címet

Bogdan Matei sportminiszter adja át a sportmesteri címmel járó elismerő okleveleket a Pumori-expedíció tagjainak
Bogdan Matei sportminiszter adja át a sportmesteri címmel járó elismerő okleveleket a Pumori-expedíció tagjainak

Március első hétvégéjén negyedik alkalommal tartották meg Buşteniban, Románia egyik legszebb hegyvidékén a Román Alpinizmus Gáláját és az Alpin Film Fesztivált. E két rendezvényt már második alkalommal szervezik egyszerre, tulajdonképpen egyben, a gála idei témája Az új generáció volt.

2015-ben Török Zsolt aradi hegymászó kezdeményezésére első alkalommal szervezték meg az egyre népszerűbb és színvonalasabb sporteseményt.

„Négy éve szervezem a gálát példamutatás céljával, hiszen a hegymászás, ugye egy elit sport, de mégsem értik meg, nem támogatják. Szükség van tehát arra, hogy legyen egy elegáns sportrendezvény egy évben egyszer, ahol az arra érdemes hegymászókat valamilyen díjban részesítik, ahol ők elő tudják adni a felfogásukat, életfilozófiájukat és így ismertebbé válnak a sportágon belül is” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Török Zsolt.

Az idei gála egyik nagy eseménye, hogy a tavalyi Pumori-expedíció tagjainak – Török Zsolt, Teofil Vlad és Romică Popa – Bogdan Matei ifjúsági- és sportminiszter személyesen adta át a sportmesteri (Maestru al sportului) címet, amit a Román Hegymászó Szövetség felterjeszt, és a sportminiszter mérlegeli, majd jóváhagyja.

 

– Én már évekkel ezelőtt beadtam az iratcsomót, hogy megkapjam a sportmesteri címet. Most ez így alakult, hogy a legutolsó eredményünk, a Pumori-mászás döntött, és megkaptuk a sportmesteri címet. Ez egy nagy elismerés a sportágon belül, egy bizonyos színvonalat jelez. Nyilván sokat számított az én esetemben a 30 éves pályafutásom eredménye, valamint a kollégáim számos teljesítménye is.

 

– Az Arany Jégcsákány a hegymászás Oscar-díja, mellyel az előző év legkiemelkedőbb mászásait díjazzák. A sportmesteri címtől az Arany Jégcsákányig mennyi van?

– A sportmesteri díj országon belül van, az Arany Jégcsákány pedig nemzetközi és egy óriási elismerés, a legnagyobb a sportágban. Sokkal több, mint a puszta teljesítmény elismerése. Az értékelésnél a mászás stílusa a hangsúlyos. Mi beküldtük a szükséges dokumentációt az expedíciónkról, viszont mindmáig még nem terjesztették elő a listát, hogy kiket jelölnek a díjra. Azt megtudtuk, hogy ez a díjazás nincs dátumhoz kötve, tehát még bármi lehetséges. Várunk és reménykedünk.

 

– Több helyen nyilatkoztad, hogy „hajtasz” erre a díjra.

– Amikor az ember profi hegymászóvá válik, akkor természetesen mindenre hajt, ami a profi hegymászás keretén belül létezhet. Egy profi mászó általában nehéz utakat választ. Ha amatőr, vagy éppen csak műkedvelő, akkor azért jár a hegyekbe, hogy élvezze, nem a teljesítményért, nem az eredményekért, hanem az élvezetért. És ez így van jól. Míg a profi, amikor egyre nehezebb utakat választ, egyre magasabbra tör, természetes, hogy ez maga után vonja az elismeréseket, díjakat. Egy olyan sportágban, ahol nem kapsz fizetést, nincs egy klub a hátad mögött, nem kapsz állami támogatást, legalább az legyen, hogy elismerést kapsz az eredményeid után.

 

– A kis herceg utazása… Ezt a nevet adtad a 2018-as Pumori expedíciónak. Miért?

– Én menthetetlenül romantikus és idealista vagyok. Arra gondoltam, hogy ha egy ilyen horderejű mászást el kellene valahogy neveznem, nem tudnék neki más nevet adni. A kis herceg (Antoine de Saint-Exupéry legismertebb regénye – szerk. megj.) egyszerű, tiszta, ártatlan elképzeléssel tekinti és tanulmányozza az őt körülvevő világot, a felnőtteket, akiknek a világa igen eltávolodott a valóságtól. Egy párhuzamos valóságot tükröz, ami nem vezet jó irányba. A mai politikai és gazdasági helyzet katasztrofális, és ezt mind-mind a felnőttek hozták létre. Én bevallom, hogy nem nőttem fel, és mindig menekültem attól, hogy engem komoly embernek lássanak, mert ezt az öregséggel asszociálom. Egész életemben beleütköztem azokba az emberekbe, karakterekbe, akik megjelennek a szóban forgó könyvben. Nem mondhatnám azt, hogy ezek az emberek pozitív hatással voltak rám. Lehet, hogy megtanultam ellenük küzdeni, megtanultam velük harcolni, de pozitívan nem befolyásolták az életemet. Ezzel az elnevezéssel szerettem volna egy üzenetet hagyni. Akik elgondolkodnak rajta, azok rájönnek, hogy bizonyos emberek kis hercegek, akik utaznak, és sorra találkoznak azokkal a karakterekkel, akik a könyvben megjelennek. Ez egy örökös, befejezetlen történet. Én a küzdelmeimet a hegymászás során soha nem a heggyel folytattam, hanem az emberekkel. Hiszek abban, hogy egy hegynek van saját szelleme, egyénisége, de abban nem hiszek, hogy a természetben léteznek olyan fondorlatos, hátulról jövő, mindenféle hamis dolgok, amikre az ember képes.

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'