Túl a szavak ligetén

Bocsánatkérések közepette kezdődött a Kaláka együttes várva várt dévai fellépése. Gryllus Dániel sárosnak vélt nadrágszáráért, cipőéjért no, meg a közel egy órás késésért szabadkozott a többszázas dévai közönség előtt.

A megbocsátás viszont nem késett a nézőtéren ülő legszigorúbb felnőttek részéről sem, hiszen Kalákáéknak a hazai kalandos utakon kellett elvergődniük a moldvai Pusztinából Dévára. Az utazás élménye mindjárt meg is adta koncert induló hangulatát, felcsendült a Börönd Ödön, s a közönség Gryllusékkal dalolva együtt érezte át, hogyan virít ki a tearózsa az aszfaltkövön.

Igaz, Tamkó Sirató Károly vagy akár Kányádi versei, Móra Ferenc cinegéje inkább csak a fiatal felnőtteket, szülőket, nagyszülőket késztettek együtténeklésre. A teremben többségben lévő gyermekek jó része szemmel láthatóan most ismerkedett az előző nemzedék számára oly kedves gyermekversekkel. De azért a ritmust kitartóan ütögették, olyannyira, hogy Kalákáék kénytelenek voltak egy taps-verset is eljátszani, hogy a közönség végre kitombolhassa magát.  Persze azért senki sem úszta úgy meg a konceretet, hogy legalább egy Kányádi vers ne vésődött volna az eszébe, lelkébe. A téli hangulatot idéző megzenésített sorok között ugyanis ott lapult a Betemetett a nagy hó című Kányádi költemény is, melynek dalolásába szívesen bekapcsolódtak a gyerkőcök és a fehér hajú nagymamák, nagypapák is. És nem maradt ki a műsorból a három székláb huncut története, az Enyeden elveszett török követ és a híres hawaii ugróbolhán, azaz ukulelén előadott kedves Kányádi vers sem.

A hangszerelésben is jóhíréhez hű maradt a Kaláka. A nézők által gitárnak, hegedűnek, citerának és sokféle egyéb hangszernek titulált ukulele mellett  beleszólt a hangzásba a zuzuló is és a nagy szenzációt keltő kalimba, mellyel aztán Radványi Balázs elmesélte a hosszúnevű kínai gyerek szomorú történetét. S hogy a szülők, nagyszülők se gondolhassák, hogy ők már fejből fújják a Kaláka tucatnyi lemezének minden dalát, az együttes néhány relatív friss számát is bemutatta a Madárető lemezről. Persze ezek is már két éve keringenek az óvodákban, iskolákban, de azért Mezey Katalin autós és Kiss Ottó csuklós verse mégiscsak újdonságként hatott a Kaláka dalokon felnőtt nemzedék körében is. Meg is tapsolták hálásan az előadókat, olyannyira, hogy ez utóbbiak a hosszú utazással hátuk mögött sem úszták meg egy ráadás eléneklését. Az Iciri-picirivel azonban már leköszöntek a dévai színpadról és ezzel véget is ért e romániai Kaláka turné, mely a bukaresti Magyar Kulturális Intézet szervezésében végigjárta Moldvában  Lábnyik, Csíkfalu, Magyarfalu és Pusztina magyar közösségeit, éneklésre, verstanulásra bírva az abszolút szórványban élő gyerekeket is.