https://www.facebook.com/kelemenhunor.rmdsz
Hétfõ, 2019. szeptember 23., 03.31
Az Eiffel-tornyhoz is szállítottak

Újjáéledő kohó

Kereken kilenc évtizednyi mellőzés után, újra gazdasági jelentőséget kaphat a govasdiai kohó, amelynek nagyolvasztójában készült a párizsi Eiffel-torony acéljának egy része is.

Most már viszont csak úgy „szárazon” turisztikai látványosságként hozhatna pénzt a házhoz. Az erre vonatkozó elképzelés a gyalári önkormányzat berkeiben csírázik.

A kohót 1806 és 1810 között építették és 1824-ig felváltva működött a közeli topliacai olvasztóval. A XIX. század derekán itt fejlesztették ki világpremierként az állandó tüzű olvasztókemencét. Akkoriban ugyanis a tüzelővel való megrakás idejére a kohókat le kellett állítani. Govasdián azonban kidolgoztak egy olyan mechanizmust, amely lehetővé tette, hogy az olvasztás és az tüzelővel való megpakolása a kemencéknek párhuzamosan történjen. A govasdiai kohó kisebb megszakításokkal 1918-ig működött, amikor a vasgyártelepet Vajdahunyadra központosították.

A kohó azonban szinte érintetlenül megmaradt, az idő foga alig rágott rajta, csupán az emberi kéz rongálása látszik imitt-amott az öreg nagyolvasztón. A vajdahunyadi kombinát 2003-as magánosításáig Govasdia ennek tulajdonában volt. A privatizációs szerződésben azonban nem történik említés a 200 éves kohóról. Így aztán a tulajdonjoga tisztázatlan maradt. És mivel az utóbbi három évben senki sem fizetett rá adót, a törvény értelmében az önkormányzatnak jogában áll saját tulajdonába  venni az ingatlant – magyarázza Ion Bulbucan, gyalári polgármester.

Az átvétel nemrégiben meg is történt és úgy néz ki, hosszú idő óta ez a legszerencsésebb fordulat az öreg kohó életében. A polgármester ugyanis merész álmokat szövöget: uniós támogatással turisztikai látványossággá akarja tenni a hajdani nagyolvasztót. A helyreállításához körülbelül 1 millió euróra lenne szükségünk, de már el is kezdtük az uniós pályázat előkészítését – állítja Bulbucan.

Első lépésként a kohó tetejét kell rendbe tenni, majd a falait itt-ott kipótolni. Az olvasztókemence azonban, elzártságának köszönhetően szinte érintetlenül vészelte át az utóbbi századot.

A kohóhoz vezető szintén száz évnél öregebb kisvasút azonban sajnos pár évvel ezelőtt a szomszédos vajdahunyadi kombinát olvasztóiba került. Az osztrák-magyar monarchia idején készült kisvasút építőjének jelenlegi osztrák utóda, 2003-ban értesítette a vasút mostani tulajdonosát, hogy lejárt a 100 éves garancia ideje a vonalnak. A zalasdi Talc Dolomita cég vezetői ezt úgy értelmezték, hogy most már felszámolható a kisvasút és rögtön fel is szedték a síneket, pedig néhány keskeny nyomtávú vagon, illetve egy mozdony még mai nap is meg van és valószínűleg működőképes állapotban – mondja Gyalár polgármestere. Elgondolása szerint a vajdahunyadi kastély tövéből induló kisvasút tökéletes szállítóeszköz lett volna a 200 éves kohóra kíváncsi turisták számára. Mivel azonban a vasút már nincs, a közúti szállításra leszünk ráutalva, ami azt jelenti, hogy még jó 400 méternyit le kell aszfaltozni a govasdiai kohóhoz vezető útból, ahhoz, hogy a turisták számára megközelíthető legyen. Emellett az önkormányzat egy kis fogadó építését is tervezi a közelben és szándékában áll a kohó hajdanában használt adminisztratív épületeit is rendbe tenni. Ez nem csupán a pár száz lelket számláló Govasdiának, de a környékbeli településeknek is hosszú távú megélhetést, gazdasági felvirágzást hozhatna – véli a polgármester.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'