https://www.facebook.com/kelemenhunor.rmdsz
Hétfõ, 2019. szeptember 23., 12.01
„Akiben öröm él, abból öröm árad”

Újraéled a műkedvelő színjátszás Pécskán

A Pécska–Battonya Színjátszó Kör tagjai vasárnap 17 órakor szeretettel várják a pécskai és a környékbeli magyarokat
A Pécska–Battonya Színjátszó Kör tagjai vasárnap 17 órakor szeretettel várják a pécskai és a környékbeli magyarokat

A Pécskai Magyar Kisebbségi Hagyományőrző Egyesület Tavaszi szél címmel télbúcsúztató, tavaszváró vidám műsort szervez február 24-én, jégtörő Mátyás napján a pécskai Doru Ioan Petescu Művelődési Házban.

A hagyományőrző egyesület Pécska–Battonya Színjátszó Kör tagjai dr. Rimayné Roczkó Zsuzsanna színművész, a színjátszó kör vezetője rendezésében a következő kabaréjeleneteket állították színpadra: Bözsi mindent elintéz; Az utolsó szó; Forsch, a pityókás börtönőr; Markos-Nádas: Katonadolog; Besenyő család – állatkert a javából; Népszámlálás és Vonósnégyes. Ami a szereposztásokat illeti, pécskai és battonyai műkedvelők és dr. Rimayné Roczkó Zsuzsanna, a Szolnoki Szigligeti Színház egykori színésznője lépnek majd fel.

Amint Balta Tajcs Tünde, az Egyesület elnöke kifejtette, tisztelettel és szeretettel gondolnak vissza az egykori pécskai magyar színjátszó csoportokra. Igaz, hogy mi már csak fényképekről és elbeszélések alapján ismerkedünk az egykori lelkes műkedvelő csoport feledésbe merülő életével.

2015 őszén egy magyarnóta-műsorra utaztunk Magyarországra, s a hosszú út során bőven volt időnk régmúlt dolgokról beszélgetni. Hiszem, hogy soha semmi sem történik véletlenül, visszagondolva teljesen meg vagyok győződve róla, hogy sem az akkori út, sem az ott elhangzottak nem véletlenül történtek! „Pannika nénivel”, Sipos Anna, született Recski Anna nénivel beszélgettünk, tőle hallottam először, hogy szeretett szülővárosomban régen milyen nagyszerű közösségi és népművelési élet is zajlott. Gondolataimban elmerülve, könnyes szemmel hallgattam Pannika néni szép történeteit, aki maga is részese volt az egykori lelkes műkedvelő csoportnak 1955–1961 között. Boldogan mesélt egykori szerepeiről, a János vitézről, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül címűről; A csavargó lányról; a Mennyet járt ifjúról és másokról.

Pár nappal később megmutatta nekem a Magyarpécska közművelődési életéről készített Emlékalbumot.

Tulajdonképpen innen kezdődött minden, akkor valami csodás érzés betöltötte a szívemet, megértettem, hogy nem vagyunk mások, mint folytatása a régi időnek, a lábnyomok továbbmennek ugyanazon az úton, jó szem kell hozzá, hogy megláthassa valaki, hol végződik az egyik nemzedék lábnyoma, és hol folytatódik az új nemzedéké…

Lábnyomokon elindulva eljutottam Gulácsy Rozáliához, aki ezt a csodálatos, számomra nagyon értékes Emlékalbumot gyűjtötte, szerkesztette és jegyzetelte. Már számos alkalommal felkerestem otthonában, mindig szeretettel és örömmel fogadott. Nagyon szeretek vele beszélgetni, mikor Rózsika nénivel találkozom, teljesen elvarázsol, kiszakadok ebből az érzéketlen, rohanó világból és azt kívánom: bárcsak annyi erőm lenne egyszer, hogy egyik napról a másikra visszavarázsoljam azokat az időket, amikor még mindennél fontosabb volt a becsület, az egymásra figyelés, az egymással való törődés, a szeretett, a tisztelet és a hála. De jó is lenne…

Mindezt visszahozni nem tudom, de amit csak tudok ennek érdekében tenni, azt megteszem!

Legutóbbi látogatásomkor emlékül kaptam Rózsika nénitől az általa összeállított Emlékalbumot, legelső lapjára ezt irta: „Tündike! Csak egy életünk van, sajnos az hamar elszalad, de amit szeretve tettünk, az örökre megmarad.”  Ezúton is köszönöm Rózsika néni szép sorait, biztatását és mindazt a sok szépet, amit egykor Magyarpécska közművelődési életéért tett, Isten fizesse meg neki, mert mi ezt megfizetni nem tudnánk. Mindazt, amit ő tett és képviselt, számunkra egy felbecsülhetetlen érték, hiszen a történelem halhatatlansága szükségszerűen nem a múlttól, hanem a jövő emlékezetétől függ, mert a múlt csak akkor létezik, ha a jövő nemzedékek emlékeznek még rá! Tehát történelem csak akkor van, ha azt a következő nemzedék megismeri!

Örömmel tudatom, hogy a Pécskai Kisebbségi Hagyományőrző Egyesület Pécska–Battonya Színjátszó Köre Az emlékek örökké élnek címmel a közeljövőben nagyszabású műsorral szeretne tisztelegni az egykori Magyarpécskai Színjátszó Kör tevékenysége előtt, ami 1930–1982 között működött.

„Akiben öröm él, abból öröm árad,

s hidd el, az örömbe szív bele nem fárad!

Könnyebb boldog szívvel másoknak is adni,

őszintén szeretni, szeretve maradni.

Hej, ha megértené a sok fázós lélek,

Hogy ha szeretetben, melegségben élnek,

eltűnik a gonosz ebből a világból,

mert a szeretet jó, s testet, lelket ápol!"

Aranyosi Ervin: A szeretet jó című versének soraival szeretettel hívjuk és várjuk a kedves érdeklődőket soron következő műsorunkra, 2019. február 24-én, vasárnap 17 órára a pécskai művelődési házba!

Kérem, tiszteljenek meg bennünket azzal, hogy időt szakítanak és eljönnek műsorunkra, hiszen a színjátszó kör tagjai sok időt és energiát áldoznak azért, hogy egy kis vidámságot varázsoljanak rohanó mindennapjainkba!

Jegyeket elővételben, de a helyszínen is lehet váltani 10 lejes áron.

A bevételt az Egyesület a Pécskai Magyar Közösségi Ház ingatlanadójának a kiegyenlítésére fordítja – mondta el érdeklődésünkre Balta Tajcs Tünde, az Egyesület elnöke.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'