Hétfõ, 2017. május 22., 22.13
Beszélgetés Rátoni Tímea dévai lelkészfeleséggel

Ünnep, a lényegre hangolódva

Rátoni Tímea és Vera, a család legifjabb tagja
Rátoni Tímea és Vera, a család legifjabb tagja

Az ünnepekre való készülődés mindig különleges időszak egy család életében. Ilyenkor picit felgyorsulnak a dolgok, több a feladat, a gyermekekben nagy az izgalom, valahogy minden élénkebb színt kap: öröm, bánat, hit, egymásra figyelés és családi hagyományok. Hogyan élik meg mindezt egy lelkészcsaládban? – kérdeztem Rátoni Tímea református lelkészfeleséget, négy ragyogó szemű kisgyermek édesanyját.

 

– Most édesanyaként szólítalak meg, de valamikor te is kisgyermek szívvel vártad a húsvétot, otthon, a hagyományokban gazdag gernyeszegi családban, közösségben. Hogyan emlékszel ezekre az ünnepekre? Mit hoztál magaddal otthonról?

– Hát a nagytakarítás, főzés sütés nálunk sem hiányzott. Elmentünk a bűnbánati alkalmakra, amikor voltak. Húsvét szombatján fenyőágakat vágtak a fiúk, amiket elvittek a lányoknak. Minél kisebb volt egy lány, annál több fenyőágat kapott. Kiskoromban, emlékszem, még ötven ágam is volt, amiket édesapám kitűzött a kapura. Vasárnap istentiszteletre mentünk és szombat este, vagy vasárnap, néha hétfő reggel festettük a tojást. Ez körülbelül 200 tojást jelentett, mert egy fenyőágért 4-5 tojás is járt meg édesség, meg egy zsebkendő és egy kis zsebpénz. Hétfőn vártuk a locsolókat. És ez így volt minden esztendőben, amíg felnőttem. Olyanra is emlékszem, hogy egy időben szokás volt, hogy szombat éjjel a lányos házaktól ellopták a kaput vagy a padot, vagy fűrészport hintettek és akkor vasárnap reggel istentisztelet előtt ezt el is össze kellett szedni. De én mindig úgy éltem meg az ünnepet, hogy nemcsak a hagyományokra figyeltünk, hanem arra is, hogy elmenjünk templomba, és együtt ünnepeljünk. Ez otthon a családban is nagyon fontos volt.

– Hogyan alakult ez, amikor elkerültél otthonról?

– Először dolgozni kezdtem, Szászrégenben tanítottam, és nagyon meglepett, hogy a gyermekek nagyon keveset tudtak a húsvétról. Mondjuk a hagyomány a fenyőág, a tojásfestés valóban helységenként változik, megdöbbenve hallottam, hogy sokan nem hallottak a húsvét lényegéről. Ezért nagypénteken elvittem az osztályokat a templomba és próbáltam átadni a feltámadás örömét. Aztán elkerültünk Kolozsvárra, ahol nincsenek erős hagyományok, még locsolni is csak néhány barát jött el, de az ünnep lényege továbbra is megmaradt, hiszen a húsvét arról szól, hogy Jézus feltámadt. Gerendkeresztúron szintén kevesebb volt a népi hagyomány. Itt a gyermekekkel egy kis műsorral készültünk húsvétra, elmondtam nekik, hogy fontos továbbadnunk a húsvéti örömüzenetet. Nagypéntekre is nagyobb hangsúlyt fektettünk, bevezettük, hogy kivetített állomásokkal végigjártuk a keresztutat és ez segített abban, hogy jobban átéljük az egészet, hogy átérezzük, hogy érettem halt meg Jézus, az én bűneimet vitte fel a keresztfára.

– A közösségre való figyelés mellett mennyire sikerül a családban jelen lenni? Egy parókián mindig betoppan valaki, mindig nagy a jövés-menés, ünnepekkor pedig különösen. Van-e olyan, hogy most leül a család és csak egymásra figyeltek?

– Az ünnephez valóban sok minden hozzátartozik családban is gyülekezetben is. Próbáltam ezeket minél előbb helyretenni, hogy mindenütt helytálljak. Elég hamar megtanultam beosztani az időmet, hogy ne égjek azzal ki, hogy végigtakarítom a házat, meg főzök, sütök egy csomó mindent. Próbáltam úgy megszervezni, hogy egyik nap sütök, másik nap főzök, hogy szombatig minden meglegyen, és vasárnap tudjunk elmenni mindannyian a templomba és igazán együtt ünnepelni. Számomra nagyon fontos, hogy az ünnepet családként is megéljük. Erre tudatosan figyeltem már akkor is, mikor csak egy-két gyermek volt, és még nagyon kicsik voltak. Fontos, hogy ők is megértsék, hogy mire is készülünk, mit ünnepelünk, miért ünnepeljük a húsvétot, miért fontos ez számunkra. Hogy igazán Jézus legyen a központban. És erre mindig felkészültem, különböző közös tevékenységeket szerveztem. Amíg kisebbek voltak, közös játékkal vezettem rá arra, hogy mi is a húsvét. Aztán ahogy nőttek már elolvastuk a Bibliából is a történetet, beosztottunk minden napra egy részt. És már kétszer sikerült közösen elkészíteni a feltámadás süteményt is. Aztán, ahogy nőnek a gyermekek, belekóstolnak a locsolás hagyományába is. Máté fiúnk ezt nagyon szereti. Eljár locsolni. És mindig úgy szoktuk kiválasztani a locsolóverset, hogy átadjuk az örömüzenetet azoknak, akiket meglocsolunk, elmondjuk, hogy Jézus feltámadt és örüljetek ennek. Azt, hogy állandóan betoppan valaki, vagy csöng a telefon, vagy el kell menni, nagyon megszoktuk, részévé vált az életünknek, ami ha nem így lenne, már hiányozna is. De nagyon odafigyelek, hogy beosszam az időnket. A napomat mindig az áhítat elolvasásával kezdem, este együtt imádkozunk. A gyermekek is részt vesznek az ünnepi készülődésben, és ezáltal megvan nekünk is a családi ünnepünk.

– Manapság az ünnepek többsége eléggé eltolódik a külsőségek, elsősorban az ajándékozás felé. Húsvétkor a gyermekek a nyuszit várják, aki színes tojást, édességet, ajándékot hoz. Nálatok jön-e a nyuszi? Rejt-e el tojást a kertben? Várják-e a gyermekek?

– Az az igazság, hogy nem beszéltem a gyermekeknek a nyusziról. Máté volt az első fiúnk, és egy alkalommal sikerült, hogy elvigyük húsvétkor a szüleimhez, és akkor neki is vágtak fenyőágat, amit elvitt a kislányokhoz, amiért fizetséget kapott, hogy ő is ismerje meg ezt a hagyományt. De a nyuszi nem volt a képben. Főleg azért, mert a férjemmel úgy nőttünk fel, hogy nem volt nyuszi, és akkor számunkra ez volt a természetes, hogy továbbra sem lesz. Ez személyes döntés volt. Tavaly jött haza először Máté úgy az óvodából, hogy hallotta, hogy valakinek a nyuszi visz ajándékot húsvétra. És kérdezte, hogy ez hogy lehet, meg miért visz ajándékot. És akkor elmondtam, hogy ez csak játék és képzeletbeli nyuszi, de mi ezt úgy elhagytuk és Máté is elfogadta.

– Mennyire sikerül bevonni a fizikai készülődésbe a gyermekeket? Segítenek takarítani, sütni, főzni, tojást festeni?

– Az idén Máté 7 éves lesz, Anna 4, Zoé 2 és van Vera, aki kilenc hónapos és eléggé leköti az időmet. De most már elkezdtük a készülődést a böjttel. Van egy böjti naplónk, minden nap olvasunk egy kis történetet. Együtt is takarítunk. Be van osztva, mikor melyik részét a háznak. Ezt is nagyon élvezik. Próbálom játékossá tenni. Néha versenyezünk, ki szed össze több játékot, vagy jutalommal, mikor hogy sikerül. A sütést is beterveztem, hogy a hét elején legyen meg. Szeretnek segíteni. Túl sokat segítenek. Ilyenkor nagy a felfordulás a konyhában, de úgy gondolom, hogy megéri, mert nagyon öröm számukra, hogy ők töltsék be a hozzávalókat, kavarják főleg, ha kisebb kekszet sütünk. És a tojást is együtt szoktuk festeni. Szeretik elrendezni a kosárban. Igaz, csak egy párat szoktunk festeni, hogy nálunk is meglegyen a hagyomány. Mátéval mindig kiválasztjuk a locsolóverset verset. Erre is nagyon készül. A lányok közül Zoé még nem érti pontosan, hogy mi zajlik, de érzi az ünnepi hangulatot. Anna már emlékszik, hogy tavaly meglocsolták és piros tojást adott. Ezenkívül ott vagyunk a gyülekezetben, a templomban. Oda is mindnyájan elmegyünk. Nincs olyan, hogy van kedved vagy nincs kedved. Amikor istentisztelet van, akkor mi megyünk.

– Említetted a közös sütést. Milyen a húsvéti menütök?

– Számomra fontos, hogy húsvétkor legyen kalács. Otthon is mindig volt kalács, és ezt próbálom én is megsütni. A süteményeket aszerint választom, hogy hogyan van időm, meg miben segíthetnek a gyermeke, hogy legyen nekik is élvezetes. Maga a menü Gerendkeresztúron alakult ki, mert ott többször kaptunk egy fél bárányt, és akkor azt ettünk, de különösen nem ragaszkodom ehhez. Általában húslevest szoktam főzni a nagy ünnepekkor. A második fogásban valami hús szerepel meg krumpli, mert az nálunk hagyományos étel. De az ünneplés szerintem nem az étkezésről szól. Fontos, hogy együtt együnk, de nem négy-öt-hat fogásos ételeket.

– Többször említetted a pontos időbeosztásod? Zárásképp járjuk egy kicsit körül ezt, hátha ötletet meríthetünk az ünnepi készülődésünkhöz.

– Rátaláltam egy blogra, ami nagyon sokat segített. Amikor megszületett az első gyerekem, úgy éreztem, hogy semmire sincs időm. Utána jött a második, harmadik, negyedik. Most ha visszanézek, sokkal több időm van négy gyermekkel, mint eggyel volt. Mert most már nemcsak reagálok és hagyom, hogy vigyen az ár, hanem én osztom be az időmet. Egyszer épp egy áhítatban olvastam, hogy Isten 24 órát ajándékozott nekünk minden napra. Tehát nem mondhatom, hogy nincs idő, csak be kell osztani. És ez a program nagyon sokat segített. Nem mondom, hogy tökéletesen sikerül mindig, de azért nagyjából tudom, hogy reggel felkelek, elolvasom a napi igét, költöm a gyermekeket, nekik is pontos menetrend van kialakítva, amit le is rajzoltunk, hogy követni tudják, benne ima, mosdás, öltözés, stb. számukra is fontos, hogy tudják, mi miután következik, mert akkor térben is időben is könnyebben tájékozódnak. Miután ők elmennek, akkor kezdem a házimunkát. Elvégzem a mosást. Felébred a legkisebb, tisztába teszem, elrendezem. Ebédet főzök meg egyebeket. Hazajönnek a gyermekek, következik az ebéd, lefekvés. Ezek a fő mozzanatok és a közte levő időt is próbáljuk kitölteni ilyenekkel, hogy anyaidő, játszás, rajzfilm, mese stb. És megvan, amiben segíteniük kell. Például eltenni a mosogatógépből az edényeket vagy a szobát elrendezni. Anna ezt kimondottan szereti. Van, hogy megkérem a gyermekeket, hogy segítsenek valamiben, és akkor ezt megfizetem. Ők még túl kicsik, hogy pénzért tegyenek valamit. Általában azt kérik, hogy eggyel több rajzfilmet nézhessenek vagy menjünk ki a játszótérre. De most Mátéval majd a pénzről is fogunk tanulni, hogy be tudja osztani azt. A takarítást pedig úgy tanultam, hogy szombat vasárnap ne torlódjanak a dolgok, akkor zónázok. Leosztom a házat négy hétre. Egy hónap nagyjából négy és fél hétből áll. A csonkahétre egy kisebb helyet az előszobát vagy folyosót tervezem be. És akkor az illető héten azt a zónát (szobát, konyhát) alaposan kitakarítom. Hetente egyszer pedig kb. két órát szánok az egész ház felfrissítésére, porszívózásra, portörlésre. Ebben is segítenek a gyermekek. Én így tudom tisztán tartani a házat. És így ünnepre sem kell a takarításban kimerüljön a készülődésünk, hanem lélekben is jelen tudunk lenni családban, gyülekezetben.

– Köszönöm a beszélgetést és áldott ünnepi készülődést kívánok idénre is!


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu