JelenHaz
Hétfõ, 2019. december 16., 04.20
Beszélgetés Bölöni György megyei tanácsossal

„Valamikor minden politikus rendes ember volt”

„Valamikor minden politikus rendes ember volt”
„Valamikor minden politikus rendes ember volt”

– Kissé nyúzottnak tűnsz.

Egész éjjel bent voltam a székházban. Készítettem elő az anyagokat a megyei közgyűlésre, rendszereztem a javaslatokat, megszerkesztettem őket, hogy átláthatóak legyenek az előterjesztések.

– Jól gondolom, hogy az Arad megyei RMDSZ szürke eminenciása vagy?

Ez tulajdonképpen akár igaz is lehetne. Soha sem szerettem elől, rivaldafényben állni. Amióta 1994 szeptemberében bekerültem a megyei RMDSZ-hez, mint Tokay György parlamenti irodavezetője, mindig mások keze alá dolgoztam. És ezt szeretem is csinálni, nekem ez elégtételt ad. Soha sem éreztem annak a hiányát, hogy előrébb álljak, mint ahol vagyok.

– Jelenleg mik a feladataid?

Faragó Péter irodavezetője vagyok, de nemcsak a parlamenti dolgokkal foglalkozom, hanem maximálisan kiveszem részem az ügyvezetés munkájából is. Ezelőtt Király András parlamenti irodáját vezettem.

– Mikor születtél?

1958. május 27-én, az Ikrek jegyében. Aradon, de pécskaiként.

– Pécskán laksz?

A mai napig.  Bár volt egy kis kitérő időközben. Miután megnősültem, hat évig Udvarhelyen éltem.

– Megyei tanácsos vagy. Mióta?

Eddig hétszer választottak be a pécskai tanácsba, ötször a megyei tanácsba, de csak három mandátumot töltöttem le a pécskai tanácsban és hármat a megyeiben. Amikor mindkettőbe megválasztottak, el kellett döntenem, melyikben maradok, hogy ne álljon fenn összeférhetetlenség esete. Máskor meg bejutó helyről visszaléptem másnak a javára.

 

„A tanácsos munkája szerteágazó”

 

– Mi a dolga egy megyei tanácsosnak?

Ugyanaz, mint egy városi vagy községi tanácsosnak, csak más szinten. Igen szerteágazó a munkája. Ahogy a megyei önkormányzatnak kicsit mások a kompetenciái, úgy a megyei tanácsosnak is egy kicsit különböznek a feladatai, kicsit másként kell azokat végeznie, mint egy községi, városi önkormányzatban… Egyébként a megyei tanács a saját vagyonával törődik, részvényes bizonyos  cégeknél, mint a Közszállítási Vállalat, a repülőtér, a Kürtösi Vámszabad Övezet, különböző intézményekkel is törődnie kell, mint a Megyei Múzeum, a Megyei Könyvtár, a Megyei Kulturális Központ… Ezen kívül van egy bizonyos része a költségvetésnek, amit saját hatáskörében költ el fejlesztésekre. Pályázatok, főleg EU-s pályázatok jönnek itt szóba. Ezen kívül az országos költségvetésnek van egy része, amit megyékre osztanak le, és a megyei tanács osztja tovább ezt Arad megye 78 városi és községi önkormányzatához, ilyen-olyan szempontok alapján.

 

„Nem vagyok politikus”

 

– Naponta utazol Pécskáról?

Igen.

– Nem fárasztó?

De igen. Most már az. Amikor több mint negyven éve elkezdtem dolgozni, akkor is ingáztam a vagongyárba.

– Van civil foglalkozásod is?

Hogyne. Nem tartom magam politikusnak, annak ellenére, hogy sokan annak neveznek. Igaz, olykor közöm van a politikához, nem is tudok elhatárolódni tőle, nincs is értelme. Az az ember, aki csak otthon nézi a híradót, és véleményt alakít ki magában, már ezzel eleve politizál. Civil foglalkozásomra visszatérve, valamikor minden politikus volt rendes ember is… 1977-ben, miután leérettségiztem, a vagongyárban kezdtem el dolgozni, mint géplakatos. Miután megnősültem, elköltöztem Székelyudvarhelyre. Hat évig ott éltünk. Első két gyermekem ott született.

– Ott is lakatosként dolgoztál?

Igen, a Gábor Áron Mezőgazdasági Gépgyárban. A visszaköltözés feleségemnek volt nehezebb, mert ő, meteorológus lévén, nem könnyen talált itt munkahelyet magának. Nem is a szakmájában dolgozott tovább azután. Harmadik gyermekünk már itthon született. Én az 1990-es fordulatig a pécskai mezőgazdasági gépállomáson álltam munkába. ’90-ben rájöttem, hogy annak gyakorlatilag már nincs jövője. Az első adandó alkalommal tovább léptem, és a pécskai öregotthonban lettem mindenes. Nem volt gondom, hisz közben a géplakatos diploma mellé megszereztem egy hegesztői, egy híddarus diplomát is, a katonaságnál pedig okleveles távírász lettem.

 

„Jó gyerek voltam”

 

– Pécskán jártál iskolába?

Természetesen, egy kis kitérővel; a tízedik és a tizenegyedik osztályt Kolozsváron, a mostani Báthoryban jártam egy úgynevezett szupra-reál osztályban, ahol hetente volt 9 fizikaóránk, 7 matek és 5 kémia. Utolsó évre hazajöttem, mert addigra világossá vált, hogy a további utam nem arrafelé vezet. Végül Pécskán, a 2-es Számú Középiskolában érettségiztem.  Abban az évben volt ennek a magyar középiskolának a hattyúdala. 

– Szép gyerekkorod volt?

Úgynevezett jó gyerek voltam, lelkiismeretes, aki mindig tudta, mi a dolga, nem voltam problémás gyerek. Ezért aztán nincsenek rossz emlékeim.

– A Marosra jártál le?

Mint gyermek, nem. Hallottuk, hogy a Maros veszélyes, sokan belefulladtak. Csak a szüleimmel mentünk le fürödni nyaranta.

 

„Nincs szolgálati autóm”

 

– Hogy kerültél a politika közelébe?

Apám, „művésznevén” Apáczai Bölöni Sándor magyar nyelv- és irodalomtanár volt Pécskán, s így adódott az ő hozzáállása is a magyarsághoz, a magyarságtudathoz. Ez átsugárzott rám, meg később az öcsémre is. Apám rengeteget járta a megyét, s gyűjtötte a folklórt. Egy szovjetunióbeli kiránduláson vett magának egy táskamagnót, az segítette a munkáját. Mint ilyent, a gyanús elemek közé sorolták a szervek részéről; vajon miért járja ez a magyar pedagógus a megye magyarlakta falvait? Ez problémát okozott egy-két alkalommal nekem is…

– Jött ’89 decembere.

Megalakultak a megyében a magyar szervezetek, amelyekből aztán létrejött az RMDSZ.

– Hogy kerültél a megyéhez?

1994-ben Tokay György, mint parlamenti képviselő meghirdette, hogy szüksége van egy irodavezetőre. A pécskai RMDSZ akkori elnöke, Nagy István megállított az utcán, és elmondta: úgy gondolja, én beleférnék a képbe. Megbeszéltem a feleségemmel, és úgy gondoltuk, hogy megpróbálom.

– Ez fizetett állás?

Igen, teljes munkaidős, fizetett állás. De ne kérdezd, hogy mennyit kapok! Tény, hogy felvettek, és belecsöppentem a sűrűjébe, hisz két héten belül következett október 6-a. Akkor, amikor csak hárman dolgoztunk a székházban, sokkal nagyobb kihívás volt megszervezni október 6-át, mint most. Nem volt autónk, internetünk, a telefonkapcsolatok is rettentően gyengék voltak, nem volt messenger, facebook… Ugyanúgy le kellett vezetni egy választási kampányt, levezényelni a választást…

– Most autóval ingázol?

Nincs szolgálati autóm. Avval járok, ami éppen akad. Nem szeretem a buszhoz kötni magam, mert igazodnom kellene a menetrendhez.

 

„Tudom, hova nyúljak”

 

– Szereted a munkádat?

Abszolúte igen.

– Jó szervezőnek tartod magad?

Abban érzem igazából jónak magam, hogy úgy hiszem, tudom hova nyúljak. Tudom, kivel kell értekeznem egy bizonyos dologban, mert tudom, hogy ő képes nekem segíteni. A szervező nem sokat csinál kétkezi munkával.

– Megbecsülik a munkádat?

Úgy érzem, igen. Nem érzem azt, hogy ne becsülnének meg. Egyénfüggő az, hogy az ember önmaga számára milyen visszajelzést vár el. Nem várok el sokat. Engem nem kell kiállítani, megdicsérni.

– Vannak példaképeid?

Nem mondanám. Vannak emberek, akiktől nagyon sokat tanultam.

– Nem vagy te túl szerény?

Az a lényeg, hogy mások mit éreznek velem kapcsolatban. Nekem fontos a mások véleménye. Jól esik tapasztalni, hogy szeretnek. Nemcsak a családban, hanem a környezetemben, amiben mozgok. Szeretem a pozitív érzéseket.

 

„A politikus legyen jó diplomata!”

 

– Milyen a viszonyod román kollégáiddal a megyei tanácsban?

Általában a román közeggel rendben van a viszonyom. Az átlagnál jobbnak érzem. Nemcsak a kollégákkal, hanem az apparátussal, a tanács alkalmazottaival. Sűrűn beszélgetünk, őszintén. Aki nem politikus, hanem szakember, azt akarja, hogy értsék azt, amit mondani akar, mert akkor lesz a munkájának eredménye.

– Ki most a pécskai városi RMDSZ elnöke?

Ötödik éve én. Így alakult.

– Szerinted milyen kell, hogy legyen a jó politikus: jó diplomata, megalkuvó, pragmatikus, jól tudjon hazudni?

Nem hiszek abban, hogy jól kell tudnia hazudni. Eleve nem hiszek abban, hogy hazudnia kell. Már azért sem, mert az előbb-utóbb kiderül. És akkor óhatatlanul vissza is üt. Hosszú távú célokat nem lehet követni ezzel a módszerrel. Száz százalékban egyetértek avval, hogy legyen jó diplomata. A diplomatának az a dolga, hogy valakinek, valakiknek, akár egy országnak az érdekeit képviselje. S ezeket az érdekeket úgy érvényesítse, hogy eközben minél kevesebb ellenséget szerezzen magának vagy azoknak, akiket képvisel. Ebben látom a dolog lényegét.

 

„Személyesen kell megszólítanunk az embereket”

 

– Templomjáró vagy?

Sátoros ünnepeken.

– Hiszel Istenben?

Igen.

– A politikusnak szüksége van Istenre?

Nem jó, ha a politikus a sorsszerűségre bízza a dolgát, és olyan erőkre, amelyek az ő akaratán, tudásán, tehetségén kívül állnak. Mert akkor minden esetlegessé válik, és így ez nem működik. A politikusnak sok-sok időre előre kell látnia!

– A pécskaiakat érdekli a politika?

Nem jobban, mint az átlagot.

– Hát a kultúra?

A kultúra érdekli őket.

– Hány magyar él Pécskán?

A legutóbi népszámlálás szerint kicsivel több, mint 3000. Mai nap 2500 körüli lehet a magyarok létszáma.

– Nehezen bírhatók rá, hogy elmenjenek egy kulturális eseményre?

Ennyi év tapasztalatával elmondom, hogy kisvárosi környezetben az, hogy megjelenik az újságban a hirdetés, akár többször is, messze nem elég. Ha azt szeretnénk, hogy többen jöjjenek el, akkor személyesen kell megszólítanunk az embereket. Ha azt akarom, hogy 150 ember eljöjjön egy eseményre, legalább 600 ember kezébe kell adnom a szórólapot, lehetőleg névre szólót. Akkor érzi magát megszólítva.

 

„Nevet szeretnénk adni a magyar tagozatos iskolának”

 

– Szerinted valódi forradalom volt decemberben?

Természetesen nem.  Bár ha a rendszerváltásra gondolunk, akár annak is nevezhetnénk. De sok más ismérve a forradalomnak nem mutatkozott meg.

– Pécskán voltál akkor?

Igen. Épp reszeltem valamit a satuban, amikor hozta egy kollégám a hírt: elszökött Ceaușescu. Nem vettem komolyan a szavait. Akkor tudatosodott bennem, hogy itt mégiscsak történt valami, amikor láttam a gépállomás párttitkárát, amint szedegette le az út menti állványokra akasztott jelmondatokat. Gondoltam, ez tud valamit… Emlékszem, hogy a rendőrségen osztogatták a fegyvereket az önkénteseknek. A traktorokkal készen álltunk, hogy eltorlaszoljuk az utat, hogy megakadályozzuk a Magyarország felé menekülő „terroristákat”. Visszagondolva, igen naivak voltunk.

– Mit gondolsz, meddig lesz a pécskai 2-es iskolában magyar tagozat?

Nagyon egyszerű a válasz: addig, amíg az iskolának magyar igazgatója van. És addig, amíg magyar neve lesz… Régóta szeretnénk nevet adni neki.

 

„Pozitívan gondolkozom”

 

– Megtudhatnánk valamit családodról?

1980-ban, nagyon fiatalon nősültem, épp Szilveszterkor házasodtunk össze. Három gyermekünk született: lányom kilenc hónappal és egy nappal a polgári esküvőnk után, a két fiú később. Feleségem fiatalon rákos lett, és 39 éves korában meghalt. Ott maradtunk négyesben a három gyerekkel. Lányom 17,legkisebb fiam 6 éves volt akkor. Nem volt könnyű. A két nagyobbik gyerekem rengeteget segítettem nekem, hogy túljussunk a tragédián. Mostanra felnőttek, én is nyugodtabb vagyok. Kisebbik fiam Angliában egy KFC-ben dolgozik, a nagyobbik egy londoni gyárban. A lányom Aradon maradt.  Van már egy unokám is. A lányomnak született egy fia; negyedik osztályos a Csikyben. Édesapám, Apáczai Bölöni Sándor két kötetben kiadta népköltészeti gyűjtéseit.

– Hogy szolgál egészséged?

Nem a legjobban. Tizenöt évvel ezelőtt volt egy infarktusom, és egy évre rá cukorbeteg lettem…

– Egészségesen élsz?

Pozitívan gondolkodom, ifjú koromban kosárlabdáztam, a zsíros ételeket sose szerettem, sok kenyeret soha sem ettem, húst sem túl gyakran, a cukros ételeket mellőzöm, alkoholos italokat igen kis mértékben fogyasztok.

– Jut időd olvasásra?

Amióta olvasószemüveget hordok, nehezemre esik az olvasás.

– Melyik könyvet olvastad utoljára?

Amikor kórházban voltam, Rejtő Jenőt olvastam.

– Vannak más kedvenceid is?

Rejtő könyvein kívül többször újraolvastam a Svejket, A 22-es csapdáját, az Egri csillagokat.

– A zenét szereted?

Nincs bajom vele. De nem vagyok zenerajongó. Nincs jó hallásom, ennek ellenére annak idején az iskolában Gulácsi Zoli bácsi zenekarában furulyáztam.

 

„Nincsenek bennem tüskék”

 

– Tudsz főzni?

Igen. Mindig azt vallottam, hogy aki szeret enni – és én szeretek –, az szeressen főzni is!

– Kedvenc ételed?

A töltött káposzta.

– Van kedvenc sorozatod a tévében?

Nem szoktam sorozatokat nézni. Az nem az én világom.

– Emlékszel még Ohm törvényére?

Valamilyen reláció az ellenállás, az áramerősség és a feszültség között.

– Emlékszel még, mikor volt a mohácsi csata?

1526-ban.

– Úgy látom, a történelem közelebb áll hozzád, mint a fizika… Mikor született Petőfi Sándor?

1823. január elsején?

– Elégedett vagy avval, amit az életben eddig elértél?

Úgy érzem, igen. Nincsenek bennem fájdalmak. Biztosan történhetett volna másként sok minden, ha mellettem lett volna a párom is. De nincsenek bennem tüskék, sajnálat, annak ellenére, hogy sok minden hiányzik az életemből.

– Vannak terveid?

Hosszú távra már nem tervezek.

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'