Kedd, 2018. október 16., 22.44
6. Fókuszkiállítás Déván

Vannak vidékek

Lassan összművészeti fesztivállá nő a dévai Fókusz csoport éves rendszerességgel megrendezett kiállítása, melyet idén a IX. Hunyad Megyei Magyar Napok keretében nyitottak meg a Melite Gyülekezeti Házban.

– Hatodik alkalommal sikerült kiállítanunk a Fókusz csoport képeit. Ezt a kiállítást leginkább az improvizáció jellemzi, legalábbis szervezés szempontjából, hiszen a téma időben megfogalmazódott, de a helyszínen olyan váratlan helyzetekkel szembesültünk, ami nagyon gyors és leleményes megoldásokra kényszerített – fogalmazott Dulinszky László, a Fókusz csoport életre hívója. A természetjáró, jó szemű fotósokon azonban nem tud kifogni egy zárt tér alkalmatlansága sem. A Melite Ház nagytermében pillanatok alatt egymásra kerültek az asztalok, az így épült tornyot pedig zöld, sárga, kék, bordó vásznak fogták körül és meg is született a négy évszak sajátos tere, amelyre felkerülhetett a 650 beérkezett alkotás közül kiválogatott 99 fotó.

A sziporkázó fények, színek között fekete-fehérben, de nyugalmat és derűt árasztón mosolygott a jelenlévőkre Kányádi Sándor portréja. – Amikor meghallottuk Kányádi Sándor halálhírét, beleremegtem. Eszembe jutottak azok a szavak, melyek már jó két és fél évtizede bennem vannak, ringatnak, amikor szomorú vagyok vígasztalnak, amikor örvendek örömömet sokszorozzák. És mivel nagyon szeretek fényképezni, a természetben járni, az első sorok, amik akkor eszembe ötlöttek, a Vannak vidékek versfüzér előhangjából valók: vannak vidékek gyönyörű / tájak ahol a keserű / számban édessé ízesül /vannak vidékek legbelül”. És szinte magától kínálkozott a kapcsolat a Kányádi-versek és a természet meglátott szépsége között. Így lett az idei Fókusz-kiállítás címe, hogy Vannak vidékek – magyarázta a témaválasztás előzményeit Dulinszky Izabella magyar szakos tanárnő, aki a lelkeket megérintő versekkel gazdagította a kiállítás megnyitóját. –  Úgy válogattam a Kányádi-gondolatokat, hogy azok kapcsolódjanak egy-egy évszakhoz, vagy életszakaszhoz. Különleges élménnyé lett a versmondás így, hogy néhány diák mellett a fotós társak is felvállalták azt. Ez így a mi közös estünk, a mi közös ünnepünk lett, ami rólunk szólt. A képek az általunk meglátott szépségről szóltak, a versek reményeinkről, félelmeinkről, hitünkről, úgy ahogyan Kányádi Sándor megfogalmazta ezeket. Jó volt mindezt továbbadni – összegzett a tanárnő.

A gazdag színvilág és Kányádi gondolatainak befogadására, a gitár nagy klasszikusainak művei hangoltak rá, Kalauz Mirisz előadásában. Míg a kiállítóterem falán pörögtek a kivetített képek, – gyönyörű, többségükben hazai tájak – a gitárhúrokon felcsendültek Ferdinando Carulli, Fernando Sor, João Pernambucos, Julio Salvador Sagreras, Kaspar Joseph Mertz és további nagy zeneszerzők művei.

Az est külön meglepetése volt, hogy a fotók mellett első ízben kerültek kiállításra festmények is. Erdős Amália, dévai tizenkettedikes diáklány a kezdetektől csatlakozott a Fókusz-csoporthoz, ezúttal azonban nem fotókkal, hanem frissen készült festményeivel gazdagította a kiállítást. – Nagyon örvendünk ezeknek a festményeknek. Kromatikájukban, üzenetükben nagyszerűen illeszkedtek a kiállítás témájához – értékelt Dulinszky László. A vászonra festett akrilképek gazdag színvilágukkal hamar megragadták a kiállítás látogatóit. – Az én életemet, világomat a sokszínűség jellemzi, szeretem a színeket, és úgy érzem, nagyszerű kifejezési eszközként használhatom őket. Nem festek rendszeresen. Csak amikor belső kényszert érzek erre. Soha nincs előttem kép. Inkább az érzéseimre figyelek, belülről jön valami, ami irányít. Az ecsetből folynak ki a dolgok, és valami kialakul a végére – mondja az ifjú alkotó, miközben végigpásztázzuk a néha konkrét, néha absztrakt formákat megjelenítő, nagyon sajátos kromatikájú képeket.

A hatodik alkalommal megrendezett Fókusz-kiállításon a szépség sokféle megnyilvánulásából szippanthattak magukba a látogatók. – Úgy érzem összességében nagyon sikeres rendezvény kerekedett a munkánk nyomán. És örömmel látom azt, hogy évről évre gyarapodnak a bemutatásra kínálkozó értékek, úgyhogy idővel lehet, hogy valóban összművészeti fesztivállá nőjük ki magunkat. A vizuális művészetek már jó alapként szolgálnak – fogalmazott a tárlatot követően Dulinszky László.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'