Fölszálott a páva

Kedd, 2018. november 13., 07.22
Marosnémetin indult az Erdődy Kamarazenekar erdélyi koncertkörútja

Zenetörténeti utazás, ínyencségekkel

Az Erdődy Kamarazenekar nevét a 18. században a pezsgő zenei életet támogató család emlékére vette fel. Napjainkban az Erdődy család budai kastélyában székel a Zenetudományi Intézet
Az Erdődy Kamarazenekar nevét a 18. században a pezsgő zenei életet támogató család emlékére vette fel. Napjainkban az Erdődy család budai kastélyában székel a Zenetudományi Intézet

Igazi zenetörténeti utazásra vitte közönségét csütörtök este a budapesti Erdődy kamarazenekar, mely a marosnémetui Gyulay kastélyban kezdte első erdélyi koncertkörútját.

– 24 éve alapítottam a zenekart, és eddig már Európa számos nagyvárosában felléptünk, Bécsben, Párizsban, Rómában, de Erdélybe még nem jutottunk el. Most a Bikkfalván élő Váraljai Réka művészettörténésznek és Szebeni Zsuzsának, a Csíkszeredai Balassi Intézet vezetőjének meghívására végre megtört a jég és egyből öt településen fogunk fellépni, egy reneszánsz, egy barokk és egy klasszicista kastélyban valamint két templomban, melyek az erdélyiek számára sem szokványos koncerthelyszínek. Körútunkon szeretnénk a komolyzene több stíluskorszakát népszerűsíteni és bevonni a hajdan kultúrélettől pezsgő kastélyokat a mai zenei körforgásba – fogalmazott Szefcsik Zsolt hegedűművész, a zenekar alaptója és koncertmestere.

A kettős célkitűzésnek nagyszerűen eleget tett a marosnémeti fellépés, hiszen a gyönyörű klasszicista kastély nagyterme zsúfolásig telt érdeklődőkkel. Nem csupán a környékbeli, elsősorban dévai magyarság képviselői voltak jelen, hanem az ország különböző tájairól érkezett református presbiterek is, akik e héten Déván vesznek részt továbbképző konferencián. Szefcsik Zsolt koncertmester szerint a hallgatóságot jelentő bő félszáz fő ideális közönséget képviselt. – Zenekarunk megalakulását követően főleg Budapesten játszottunk barokk templomokban, de aztán egyre gyakrabban koncerteztünk vidéken, illetve külföldön is. Mostanában sokat játszunk az új koncerttermekben, többek közt a Budapest Music Centerben, amely stúdiófelvételre is alkalmas akusztikájú teremmel rendelkezik. Itt említeném, hogy eddig 14 CD-nk jelent meg, melyek közül több nemzetközi díjat nyert. A ma este játszott repertoárunk egy 300-400 fős teremre is alkalmas. De természetesen a kastélyok csak ritkán rendelkeznek ekkor belső terekkel. A kisebb, 50-100 fős termek előnye pedig, hogy megadják a koncert intimitását, kamarajellegű hangzását. Ehhez most 12 kiváló zenésztársat választottam ki. Mindannyian vonós hangszeren játszunk. De Nagyszebenben csatlakozni fog hozzánk egy orgonista és egy énekes is. És a zenekar a repertoártól függően fúvósokkal is bővül, akár harmincfős csapattá – fogalmazott Szefcsik Zsolt.

A Marosnémetin felálló vonós zenekar a Pozsonyban született Johann Kusser, 17. századi zeneszerző művével indította a hangversenyt. A kortársak körében nagy elismerésnek örvendő alkotó 1682-ben Stuttgartban megjelent művének, a francia hangzású Overturjének negyedik darabja vastapsot kapott. A zenei csemegézés Michael Haydn, a jól ismert Joseph Haydn testvérének D-dúr Divertmentójával folytatódott, mely 1782-ben íródott Salzburgban és a szerző egyik legvidámabb művének számít,  tele  pazar zenei ötletekkel és tréfákkal. Ám mielőtt megszólaltak a hegedűk, brácsák, s a nagybőgő azt is megtudhatta a közönség, hogy Michael Haydn-t a kortársak, köztük Mozart is rendkívül nagyra tartotta Egész fiatalon a bécsi Stephansdom helyettes orgonistája és húsz évesen meghívást kap Nagyváradra, ahol a püspöki zenekar kapellmeistere lesz.

Az időben haladva és egyben térben is közeledve Erdélyhez, Rózsavölgyi Márk Első magyar társas tánca következett a műsorban. A 19. századi szerző a legnépszerűbb magyar táncnak, a csárdásnak mestereként vonult be a zenetörténetbe és bár szimfónikus-, kamaraműveket és operát is komponált, az Erdődy kamarazenekar, magyar táncaiból szemezgetett a kastélykoncerten.

Szintén erdélyi gyökerekből kibontakozó zene szólalt meg a kolozsvári születésű, Budapesten élő Orbán György zeneszerző Udvari táncaiban. Az öttételes mű a Vietorisz és Kájoni Kódexben lejegyzett dallamokra épül és nagyszerűen illeszkedett a zenetörténeti utazásba.

Az utolsó állomást Felix Mendelssohn vonósszimfóniája jelentette, mely eleganciájával nem csupán a helyszínként szolgáló klasszicista kastélyhoz illett, de a teljes hangversenynek felemelő zárást biztosított.

A közönség természetesen elragadtatással hallgatta a nagyszerű koncertet, és nagyra értékelték, hogy ritkán, vagy még sohasem hallott műveket volt alkalmuk megismerni.  – Kezdettől célkitűzése a zenekarnak, hogy régebbi korok és kortárs magyar zenészek műveit is ismertessük. Az elmúlt több mint 20 évben rengeteget kutattam a budapesti Széchenyi könyvtár Zeneműtárában és e munka nyomán több mint száz olyan darabot szólaltattunk meg, melyet az utóbbi 100-200 évben senki sem játszott. Emellett kortárs magyar zeneszerzők műveit is népszerűsítjük, sőt az erdélyi származású Orbán Györgynek most olyan darabját játszottuk, melyet kimondottan a kamarazenekarunknak ajánlott – fogalmazott Szefcsik Zsolt.

A zenei csemegét jelentő koncertet örömmel fogadták a házigazdák is – Tholdy Horváth Péter és Éva –, akik ezúttal is hangsúlyozták: a folyamatosan szépülő marosnémeti kastély nyitva áll minden érdeklődő és minden kultúresemény előtt. –  Nekünk természetesen nincs széleskörű kapcsolatunk a mai zenei élet képviselőivel. De amennyiben bárki felkeres ilyen ügyben, szívesen bocsátjuk a kastélyt rendelkezésükre, koncertek, közösségi rendezvények helyszíneként – fogalmazott a klasszicista műemléképület tulajdonosa.

A rendezvényen természetesen jelen voltak a Téglás Gábor Elméleti Líceum nyolcadikos diákjai is, akik két esztendeje fogadták örökbe a marosnémeti kastélyt. Ezúttal a szervezésben és az eseményt záró fogadáson segédkeztek.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'