Zsákutcában a Zsil-völgyi bányászat?
Végső veszélybe került a Zsil-völgyi bányászat. Legalábbis, ha nem találnak sürgősen megoldást a krónikusan veszteséges iparág gondjaira.
A legújabb fenyegetés Brüsszelből jön. Az ősszel elfogadandó energia-stratégiában az Európai Bizottság a környezetbarát megújuló energiaforrásokra helyezi a hangsúlyt, s a ráfizetéses és környezetszennyező energiák visszaszorítását célozza.
Előtérbe a megújuló energia
A megújuló energia kategóriájába a nap-, víz-, geotermál- és szélenergia tartozik, melyek jelenleg az uniós energiafogyasztás 10,3%-t fedezik. Brüsszelben azt tervezik, hogy 2020-ra a megújuló energia a fogyasztás 20%-t biztosítsa, mivel eme energia olcsóbb és nem szennyezi a környezetet.
Ennek megfelelően az Európai Biztosság a kőszén visszaszorítására törekszik EU-szerte, ami mindenekelőtt a veszteséges kőszénbányák bezárását írná elő. Ami végzetes csapás lenne a Zsil völgye számára.
Brüsszel stratégiája nem újdonság, Románia még 2004-ben kötelességet vállalt, hogy 2011. január elsejétől megszünteti a bányászat szubvencionálását.
Miért támogassanak az államok olyan energiaforrásokat, melyek hátrányosan érintik a fogyasztók zsebét és egészségét, s a környezetet is károsítják, amikor a pénzből olyan energiaforrásokat lehetne kifejleszteni, amelyek olcsóbbak és egészségesebbek a lakosság számára, s a környezetet is kímélik? Aligha lehet belekötni Brüsszel energiapolitikájába.
Fel vagy le?
Két lehetőség létezik: a kőszénbányák nyereségessé tétele, vagy a szubvenciók meghosszabbítása 2014. október 31-ig, nyilatkozta lapunknak Lakatos Zoltán, a Zsil-völgyi bányászszakszervezetek ligájának (LSMVJ) elnöke.
Egyelőre egyik változat sem túl realista. Az esetleg meghosszabbítandó állami szubvenciókat legfeljebb a bányák bezárására fordíthatnák, ami aligha jelent megoldást a Zsil völgye számára. A jelenleg működő 9 bánya közül (1990-ben még 15 volt) legfeljebb 4 maradna meg, s a bányavállalat jelenlegi 8900 alkalmazottja közül olyan 4000-en maradnának, szemléltette a helyzetet a bányászvezér.
Hát a bányák műszaki korszerűsítése, s ezáltali nyereségessé tétele? Néhány éve ez van terítéken… „Évek óta csak ígéreteket kapok Bukarestből. A gazdasági minisztérium 28 millió eurós beruházást ígért a technológia korszerűsítésre, új alkalmazottakat a nyugdíjba vonultak pótlására, de évek óta nem kaptunk semmit” – hangsúlyozta Lakatos Zoltán. Ehelyett a bányák bezárását tervezik, a minisztérium 1,3 millió tonna kőszén kitermelésével számol, vagyis a jelenlegi szint felével.
Nemcsak a bányák jövője kérdéses, hanem a hozzá kapcsolódó hőerőműveké is. Már március 11-én meg kellett volna alakulnia az Energetica országos energia-óriásvállalatnak, amelybe be kellett volna venni a Zsil-völgyi bányavállalatot, illetve a marosnémeti és parosényi hőerőműveket is. Eddig ebből sem valósult meg semmi, s az Energetica továbbra is csak terv szintjén maradt. Közben a Déva melletti Marosnémetin működő hőerőmű technológiai korszerűsítése is helyben toporog, semmilyen konkrét előrelépés nem történt. Vagyis a kormány lemond a kőszénről, véli Lakatos Zoltán.
De hát ezáltal a közel 150 000 lakosú Zsil völgyét szinte halálra ítélnék, komoly alternatíva nem létezik, a bányászat a vidék alapja. Kiútkeresés céljából a prefektúrán pénteken gyűlésezik a megyei társadalmi párbeszéd bizottság, melyre meghívták Hunyad megye valamennyi parlamenti képviselőjét is.
Ezen kívül értesítették az országos szakszervezeti blokkot (BNS), melynek a LSMVJ is tagja (illetve Románia legfelsőbb védelmi tanácsát), hogy jelezze az európai szakszervezeteknek, milyen szociális problémákkal járna a kőszénbányászat felszámolása.



















„…Forgolódnak a tőkés birodalmak,
csattog világot szaggató foguk.
Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak
s mint fészket ütik le a kis falut.
Egy nyál a tenger! Termelő zabálás-,
kis, búvó országokra rálehel
a tátott tőke sárga szája. Poros
büdösség-felhő lep bennünket el.
S hol zápfog rág, a város érdes része,
hol a vasbányák fuvallata ing,
gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce,
lendkerék szijja csetten és nyalint,
hol a fémkeblű dinamókat szopják
a sivalkodó transzformotorok,
itt élünk mi. És sorsunk összefogják
a nők, gyermekek, agitátorok.
Itt élünk mi! Idegünk rángó háló,
vergődik benn’ a mult sikos hala.
A munkabér, a munkaerő ára,
cincog zsebünkben, úgy megyünk haza.
Ujságpapír az asztalon kenyérrel
s az ujságban, hogy szabadok vagyunk -
poloskát űzünk lámpával s a kéjjel
s két deci fröccsel becsüljük magunk’.
Elvtárs és spicli jár a csöndben erre,
részeg botlik, legény bordélyba lóg,
mert hasal az éj s pörsenéses melle,
mint szennyes ingből, füst alól kilóg.
Igy élünk mi. Horkolva alszunk s törten,
egymás hátán, mint odvas farakás
s hazánk határát penész jelzi körben
a mállott falon; nedves a lakás.
De - elvtársaim! - ez az a munkásság,
mely osztályharcban vasba öltözött.
Kiállunk érte, mint a kémény: lássák!
És búvunk érte, mint az üldözött.
A történelem futószallagára
szerelve ígyen készül a világ,
hol a munkásság majd a sötét gyárra
szegzi az Ember vörös csillagát!…”
1931. dec., J.A.