A címlaplány

2018. október 17. 16:30 (szerda) /

„Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete…” Magyarországon ’56 októberében csak annyi történt, hogy a Kommunista Kiáltvány eme híres első mondatában két szó helyet cserélt: Kísértet járja be a kommunizmust – Európa kísértete.

Ez a döbbenetes „szócsere” váratlan és előreláthatatlan volt a nagypolitika számára, mert ezt senki sem „készítette” elő (KGB/CIA), 11 évre a nagy világégés után beállt világpolitikai egyensúly miatt senki sem akarta, sem Keleten, sem Nyugaton. A magyar társadalmi robbanás éppúgy meglepte Eisenhowert, mint Hruscsovot.

1956 nemcsak a férfiak forradalma volt, nagyon sok nő a vágyott szabadság érdekében attól sem riadt vissza, hogy fegyvert fogjon. A „kísértetjárás” előidézői között tehát ott voltak a magyar nők is. 

Évről évre, amikor a magyar forradalomra emlékezünk, felbukkan egy jellegzetes kép: Egy látszólag zsenge, kora ellenére elszánt tekintetű pufajkás fiatal lány néz a fotósra, vállán dobtáras orosz géppisztoly, tekintete nyugodt, se nem hősieskedő, se nem közömbös, egyszerűen csak néz a lencsébe azzal a tudattal, hogy neki most dolga van a világban. A kezében tartott géppisztoly baljós történetet sejtet. Erika fotója, amely először 1956. november 13-án jelent meg a Billed Bladet című dán folyóirat címlapján, futótűzként terjedt a világsajtóban, méltán tartják tehát a magyar forradalom jelképének, a bátorság és a remény szimbólumának.  A képet Vagn Hansen dán fotós készítette: „Véletlenül sikerült egy olyan képet csinálnom, amely bejárta a világot, és a forradalom jelképévé vált. Megláttam egy komoly tekintetű, szép lányt zubbonyban, orosz géppisztollyal a vállán, akit rávettem, hogy néhány képet készíthessek róla.”

Hogy ki is volt a komoly tekintetű szép forradalmárlány, arra csak évtizedekkel később derült fény egy dán férfi és a Hírszerző című, azóta megszűnt portál oknyomozó munkája nyomán. Henning Schultz szintén 15 éves volt, amikor Erika képe a címlapon megjelent. Megrendítette a forradalomról szóló tudósítás: „A magyar forradalom az ifjúság lázadása volt egy olyan kormány ellen, amelyet a fiataloknak lehetőségük sem volt összehasonlítani egy másikkal”, s mély hatást gyakorolt rá a lány is.  Egyike volt azoknak a dán kamaszoknak, akik a fénykép alapján rajongtak Erikáért. Elhatározta, hogy megkeresi a lányt, akinek akkor még nem tudták a vezetéknevét, és akit maguk között csak úgy hívtak: a címlaplány. „Mindannyian megszerettük őt, azt gondoltuk nagyon erős, bátor és csinos”.

Erre csak 50 év múltán kerített sort az ekkor már nyugdíjas földrajztudós. Kezdetben internetes fórumokon próbált nyomára bukkanni, aztán több magyar laptól kérte, hogy hozzák le Erika fényképét, hátha felismeri valaki; felkereste a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárát is, de nem járt sikerrel. Végül talált egy 1981-es dán cikket, amiben egy ott élő 56-os menekült, Árki József elmondta, hogy a 15 éves lány vele együtt járt szakácsiskolába. A volt iskolatárs információja felkerült az internetre, ott felfigyelt rá egy Amerikába emigrált 56-os, aki jól ismerte a lányt. Végül az internet segítségével, regénybe illő véletlen fordulatok révén végre 2008-ban sikerült a portálnak kiderítenie a címlaplány nevét és feltárni rövid életútját.  

Erika, kommunista zsidó családban született 1941. január 6-án, Budapesten, anyja, a Székelyföldről áttelepült Blumenfeld Noémi, apja pedig Szeles (Schlesinger) Sándor volt. Hároméves lehetett, amikor édesapja a nácizmus áldozata lett. Ezután az anyja egyedül nevelte.

Gyakran járt nagybátyja irodalmi klubjába, ahol „Az akkor már tizenöt éves lány meglepő érettséggel csatlakozott szópárbajainkhoz. Véleménye volt a Petőfi Körben zajló vitákról, lángoló szemmel reménykedett valamiféle demokratikus megújulásban” – írta róla később Földes Tamás amerikai újságíró, és megjegyzi: „Inkább tűnt vadóc csitrinek, mint serdülő ifjú hölgynek.”

Október 24-én egy nála 3-4 évvel idősebb antikommunista barátja hatására csatlakozott a forradalomhoz és a Corvin-köziekhez. A fiatal lány néhány diáktársát is elhívta a felkelő csoportba, ahol közösen tanulták meg a géppisztoly kezelését. November elseje után a barátok, akik tudtak az orosz egységek Magyarországra való betöréséről, aggódtak Erika biztonságáért és meggyőzték, hogy még túl fiatal a fegyveres harchoz.Erika beleegyezett, letette a fegyvert és november 4-e után önkéntes ápolónővérként csatlakozott a Vöröskereszthez. November 7-én már fehér köpenyt viselve sebesült bajtársait mentette a Blaha Lujza téren, amikor egy szovjet katona egész sorozatot lőtt ki a vöröskeresztes karszalagos lányra. A lány azonnal meghalt.

A halálhír nem jutott el Dániába, így a Billed Bladet friss számát olvasó dánok nem tudhatták, hogy a címlaplány, a szeplős, vörös hajú magyar forradalmárlány már nem küzdött semmilyen elnyomás ellen...

A zsidó származású Szeles Erika mindössze 15 évet élt, élettörténete mégis korszakidéző, erényei örökérvényűen példamutatók. 

 

                                                                          Szerkesztette: Murvai Miklós

 

o0o

 

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Arad Megyei Szervezete 2018. október 25-én 17 órakor a Jelen Ház nagytermében A magyar sorstragédia harmadik felvonása – 1956 című, videóvetítéssel egybekötött előadás keretében emlékezik meg az ’56-os forradalom és szabadságharc eseményeiről.

Meghívott előadó: dr. Drábik János jogász, közíró, a Szabad Európa Rádió nyugalmazott programszerkesztője. Házigazda: dr. Borbély Zsolt Attila, társszervező az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete.

Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Hozzászólások