50%-os árzuhanás
Vasárnap, 2019. július 21., 11.34

A csendes fotós

Egyik egész életre szóló élményem Frunda György 1996-os aradi elnökválasztási kampánytalálkozójához kapcsolódik. Tébláboltam a Kultúrpalota előcsarnokában, és azon tépelődtem, hogyan számolok be az eseményről fotó nélkül, ugyanis éppen akkor a Jelennek nem volt fotósa, a digitális fényképezőkép pedig még csak távoli ábránd volt. És akkor befutott Siska-Szabó Zoltán, oldalán feleségével, Hajnalkával. Feltettem a pléhpofát, és a világ legtermészetesebb hangján rákérdeztem: a masinát hol hagytad? – Nincs fotósotok? – kapcsolt azonnal. Hajnalkát beterelte a terembe, tíz perc sem telt el, visszatért a szerkentyűvel: teremből, színpadról fotózott, másnap reggel jó pár képet tett le a titkárság asztalára, egyetlen fityinget sem kért – tudtommal nem is kapott –, pedig az akkori technikai körülmények között jóval több pénzbe és időbe került a képek kivitelezése, mint ma.

Mindezt csak azért elevenítettem fel, mert ez az élmény tökéletesen egybe cseng azzal a méltatással, amellyel az Erdélyi Kárpát Egyesület 2004-ben odaítélte neki a Hermann Antal-oklevelet: „kiemelkedő néprajzi tevékenységéért, a közösség és természet iránti elkötelezettségből végzett nemes szolgálatáért”.

Mindebből a közösséggel ápolt kapcsolatát emelném ki, amely egyáltalán nem hivalkodó, hanem csendes, magától értetődő, szinte ösztönös szolgálat. Ha ez nem így lenne, nem jöttek volna el oly sokan egy alig kétnapos „mozgósítás” után legújabb tárlatának múlt csütörtöki megnyitójára a Jelen Galériába. Jöttek fotós kollégák, jöttek túrázó társak, jöttek barátok vagy csak egyszerű ismerősök Aradról, Nagyzerindről, Kisjenőből, Temesvárról. Látszott rajta, kissé meglepte a nagy érdeklődés, de örült is neki, hogy ilyen sok embernek megmutathatja egyik nagy szerelme, a természet néhány kiragadott és megörökített mozzanatát.

Pályafutása szervesen ötvözi kenyérkereső hivatását, a természet szeretetét és a közössége iránti elkötelezettségét. 1990 óta járja a természetet, a hegyeket, azóta fotóinak főként ez a témaköre. 1999-ben I. díjat kap az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) fotó- és diaversenyén. Az aradi INTERSAT TV bemutatja diaporáma-összeállításait. Diavetítést tart 1995-ben Orosházán, 1997-ben a Bukaresti Geológiai Egyetemen, majd Békéscsabán a Bihar-hegységről és Czárán Gyula munkásságáról. Fotóreprodukciói és fotói megjelennek a dr. Kovács Géza Az emlékező város, az Anno 2000(Zerind – Fekete-Gyarmat), valamint A zerindi képtár, Murádin Jenő Az aradi Szabadság-szobor, Kiszabadítottuk (a Szabadság-szobor története) című könyvekben. Majd következik 2004-ben a már említett Hermann Antal-oklevél. Egyéni tárlatai voltak Aradon (1997, 2000, 2002-ben – Czárán-emlékkiállítás), Csornán (1997), Érmihályfalván (2000) és Érden (2001).

Mostani tárlatának megvalósításához komoly támogatást nyújtott munkahelye, a Foto Enigma szaküzlet, és az március közepéig tekinthető meg naponta 10–22 óra között.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Csiccs / Csütörtök, 2008. április 24., 16.10 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A Feketegyarmat-i írásmód is helyes, nem csak a kis kezdőbetűs. Egyébként pedig Kiss Károlynak nem volt még olyan cikke Zerindről és Feketegyarmatről amibe ne lett voolna hiba, vagy valótlan állítás.
Hozzászólt: AKADÉMIAI KIADÓ / Szombat, 2008. március 22., 20.11 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kedves hozzászóló: helyesebb lenne valóban helyesen megtanulni magyarul írni, ugyanis "Feketegyarmat-i olvasója" helyett korrektebb lenne a "feketegyarmati olvasója", illetve a "cik irójának az-az" helyett a "cikk írójának azaz" használata.
Hozzászólt: ist / Szombat, 2008. március 22., 10.17 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

...Fekete-Gyarmat), ...
Tisztelettel a cik irójának az-az Kiss Károlynak. Feketegyarmat nevét nem úgy írják ahogy ön, már nem egyszer használja.
Tisztelettel egy Feketegyarmat-i olvasója-

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'