https://www.facebook.com/kelemenhunor.rmdsz
Vasárnap, 2019. szeptember 22., 15.21

A Mária főhadnagy nagyoperett a nézők szemével

„A Békéscsabai Jókai Színház, a Budapesti Operettszínház, a Magyar Zenés Színház és a Veszprémi Petőfi Színház együttműködéseként láthatja az aradi közönség a Mária főhadnagy című népszerű operettet a nagyszínházban. (...) A magyar operett műfaját és Huszka Jenő művészetét népszerűsítő előadásban a főbb szerepekben Bori Rékát, Domoszlai Sándort, Kállay Borit és Virágh Józsefet láthatja a közönség. A díszletet, a jelmezeket a Budapesti Operettszínház biztosítja, a rendező Seregi Zoltán, a producer Bozsó József.

Huszka Jenő romantikus nagyoperettje 1848-ban, Bécsben kezdődik. A magyar érzelmű Máriát rokonai egy osztrák arisztokratához készülnek férjhez adni. Szerencsére megérkezik Antonia, Mária nénikéje, s az ő, valamint a kissé bolondos szabó, Zwickli Tóbiás segítségével a lánynak sikerül még időben elszöknie. Hogy a már forradalom hevében égő Magyarországra juthasson, nemzetőr egyenruhát ölt magára. 1849-ben, a budai honvédtáborban is férfiként, édesapja nevén, Lebstück Károlyként szolgál a seregben. Vitézségéért alhadnagyi rangot kap. Hanem, igen sok konfliktusa akad fölöttesével, a szigorú Jancsó hadnaggyal, aki többször is megrója könnyelmű hősködéséért, de amikor Mária egy estély alkalmából ismét nőként jelenik meg, a hadnagy lángra lobban iránta, s természetesen az „alhadnagynak” sem közömbös a jóképű férfiú. A kalandos történet végén persze egymásra találnak és a bolondos Zwickli is révbe ér az ő Pannijával.” – olvashatjuk az Aradi Kamaraszínház által közzétett sajtóbemutatóban.

Ennél több nem is kell a nagyoperett szüzséjének bemutatására. Annyi talán mégis: Lebstück Mária (Zágráb, 1830 – Újpest, 1892) honvéd főhadnagy valóban létezett, valós személyiség volt, aki az 1848–1849-es forradalomban és szabadságharcban emlékezetes, történelemben is feljegyzett tetteket hajtott végre.”

Nem tudom (nem volt érkezésem utánanézni), hogy az aradi közönség láthatta-e a Huszka Jenő (1875–1960) 1942-ben született nagyoperettjét – az utóbbi hatvan esztendőben bizonyosan nem –, tehát azt is mondhatnánk, hogy az előadás bemutató volt számunkra.

Bár az operett több dallamát, szövegestül, mint az egyik nézőtől hallottam, a közönség ismeri és énekli mai napig, ha nem is tudja, honnan, melyik műből ismeri. Ennél nagyobb elismerés a „halhatatlanság” szempontjából talán nem is kell.

No de a hétfői – délutáni és esti – aradi, kamaraszínházi előadásról.

Egy (felsőfokú zenei képzettségű) néző így vélekedett a délutáni előadásról: „A díszlet jó volt, az előadás színes, a kosztümök nagyszerűek. Némelyektől hallottam, hogy a huszároktól (amúgy remek táncot mutattak be) amolyan „bajuszos” megjelenést vártak volna. Szerintem az előadás jó volt, bár nem minden énekes teljesített azonos felső szinten.”

Egy másik (esti) néző: „Látszott, hogy az előadást nem kevés pénzből, nem spórolva hozták létre: a díszlet szép, egyik-másik szereplő több pompás kosztümben jelent meg. A cselekmény fordulatos (a második felvonás végén összevesznek, hogy aztán a harmadikban kibéküljenek), szóval igazi operettvilág, nagyszerű előadás, amelynek végén a hálás közönség vastapssal jutalmazta a produkciót”.

(somlyai)


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'