Csütörtök, 2018. december 13., 21.12

A szó elszáll, az írás, ami megmarad

A szó elszáll, az írás, ami megmarad
A szó elszáll, az írás, ami megmarad

Egyetemista koromban, mikor Ficzay tanár úr arra biztatott, hogy államvizsga dolgozatom tárgyát az aradi színészetből válasszam, kissé megrökönyödtem: van miről írni ebben a témában? Eszembe jutott ugyan néhány gyermekkori emlék valami színházi előadásról, talán a János vitézről, amelyet egészen kicsi gyerekként a helyiekkel láttam a színházban. Felötlöttek az emlékezetemben nagyanyám történetei is, például Az ember tragédiája egyik emlékezetes előadásáról (1918-ból), mikor a színpadi süllyesztőből lassan kiemelkedő Lucifert egy borízű hang az erkélyről hangos „jó estét kívánok”-kal köszöntötte…. 

Ezeket hittem is, nem is, mert a könyvtárban (még a kolozsváriban is) csak egyetlen vékonyka kötetet találtam az aradi színészetről, s az is a 19. század végén keletkezett. A váradi vagy kolozsvári színjátszásról meg egy kisebb könyvtárnyi anyag akadt a polcokon. Arad neve emellett a színházi lexikonokban, a színészek szócikkeiben is csak igen ritkán szerepelt.

A tanár úr azonban meggyőzött: csak úgy kapásból 10-12 könyvcímet diktált (a megjelenési évszám pontos megjelölésével!), amelyben írnak az aradi színházról, meg személyeket (például Sîrbuţ Józsefet) és helyeket is mondott, akinél és ahol majd találok anyagot. Mert – ha nem tudnám – az aradi színházat a 19. század végén, a 20. század elején a történelmi Magyarország öt legjobb társulata között tartották számon. Nagy kár – mondta –, hogy eddig (1966-ig) nem készült róla monográfia, mert így a színháztörténészek sem tartják számon igazán (ők nyomtatásban megjelent munkákból dolgoznak). A helyiek meg – mivel itt magyar színház nem volt – lassan elfelejtették az erről szóló szóbeli legendákat, történeteket. Pedig a város színészete méltó arra, hogy könyvben megörökítsék, ami itt történt, csak megírva őrződik meg az utókor számára.

Ám monográfia az elkövetkező években sem készült az aradi színészetről (az erről írt államvizsga dolgozat, szakdolgozat nem pótolta ezt a hiányt).

Így hosszú kihagyás után mi ketten (Piroska István és én) fogtunk neki az anyaggyűjtésnek. Könyvtárakban, levéltárban, magángyűjteményekben, padlásokon kutakodtunk hosszú éveken át. Sokan csodálkoztak, hogy két nem hivatásos kutató, ha azt mondja, hogy megy a Széchényibe, akkor ezen nem a gyógyfürdőt, hanem a Széchényi Könyvtárat kell érteni, Aradon meg poros helyiségekben színlapokat, librettókat forgat meg fotóz. De az is igaz, hogy megértve munkánk jelentőségét, többen segítettek.

Hogy miért csináltuk (csináljuk)?? Természetesen nemcsak kötelességtudatból, hanem főként annak okán, hogy érdekes, mondhatnánk izgalmas a gyűjtőmunka, a kutatás.

Ajánljuk mindenkinek, aki megteheti.

Bízunk benne, hogy a hiánypótló, összesen majdnem 1500 oldalas, sok illusztrációval, gazdag dokumentációval ellátott aradi színháztörténet két kötete nem a polcokon porosodik majd, hanem az érdeklődők olvassák, lapozgatják. Ez esetben nem dolgoztunk hiába.

                                                                                                            Piroska Katalin

 

***

A könyvet március 9-én 18 órakor a Jelen Házban mutatják be. A szerzők: Piroska (Schmidt) Katalin és Piroska István az est végén dedikálják kötetüket.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu
'