A textilművészet friss diplomásainak tárlata

 

Temesváron szemet gyönyörködtető tárlat vonzotta a tekintetet és a látogatókat a hét közepén a Héliosz Galériába. A Nyugati Egyetem Képzőművészeti Karának kilenc végzős, textilművészeti hallgatójának diplomamunkája töltötte be a termet a padlótól a mennyezetig, sőt a kiállítás az utcára is kiterjeszkedett, elfoglalva a galéria előtti kis teret is.

Minden látogatót elsősorban a színek pompája, tobzódása és kifejező ereje ragadott meg, valamint a fiatal alkotók fantáziájának merész szárnyalása. Rodica Banciu Regep textilművész egyetemi tanár jogos büszkeséggel mutatta be a város tárlatlátogató közönségének tanítványai munkáit, hiszen mind a szellemi-művészi erő mind az alkotási technikák tekintetében eltérnek a megszokottól, és föléje emelkednek.

A tárlatot megnyitó Adriana Lucaciu dékán egyetemi tanár, Szekernyés János műkritikus és Rodica Vârtaciu művészettörténész beszédükben kihangsúlyozták az alkotások bátor útkereső jellegét. A textilművészet mindkét hagyományos ága: az anyagalkotó (szövés, csomózás, csipkekészítés) és a kész szövetfelületek díszítése a 20. század második felében óriási változáson, megújuláson ment át. A temesvári textilművészek alkotásaikkal felvállalták és erősítették ezt a folyamatot az 1960-as évektől kezdődően. Az idősebb művészgeneráció klasszicizálódó technikáin, alkotási módszerein, világlátásán nevelkedett fiatalok azzal szereztek elismerést most látható tárlatukkal, hogy a régivel nem szembefordulva, hanem abból kiindulva alkottak merészet, újat, látványosat. A szövött textil új anyagok felhasználásával gazdagodott, a díszítés pedig a festészethez közelítette a textilművészetet. Műfajilag sokszínű és változatos a tárlat. A korszerű falikárpitok nem egyszerűen dekoratív darabok, hanem erőteljes kifejező erőt hordoznak, tematikájuk az életképtől eltávolodva a játék és a filozófia irányába mutat. A nagyméretű festett textilfelületek festményként „működnek”, díszíthetnek előtereket, irodaházakat, konferenciatermeket. A kollázsok és kompozíciók absztrakt vagy figuratív elemekből teremtenek komplex műalkotást. Jelképiségük is méltó az elmélyülésre. A hal-motívum a köznapitól a szakrálisig (párnaformától a stilizált kompozícióig) vezeti a gondolatot, A kígyó háza című alkotás a keleti filozófiák világába vezet, az afrikai motívumok nem csak a fekete kontinens művészetére irányítja a figyelmet. A játék, mint téma és mint eszköz is több alkotás jellemez a gazdag és sokszínű kiállításon.