Abszurd a Víztoronyban

Ugyebár nem elég a szerző – Eugen Ionesco –, az életnek is közbe kell szólnia egy kis abszurddal. A pécsi Árnyékszínház társulatának már első látásra nem tetszett a szombati előadásuk helyszínéül kijelölt Frontiera klub.

No de nem azért alternatív az Arad Városi Művelődési Ház hatodszor megrendezésre kerülő, egyre népszerűbb underground színházi fesztiválja, hogy szervezői pánikba essenek. És következett a második abszurd: a Víztorony 30 méter magasan lévő víztárolója mint helyszín, amely tavaly óta tölt be hasonló szerepet. És végül a harmadik: bármennyire meglepő, az elég nehezen megközelíthető helyre több mint harmincan felkapaszkodtak, sőt, az előadás végén a színészek, Bacskó Tünde és Sági Attila is rendkívül elégedetten nyilatkoztak az előadásuk számára biztosított helyszínről.

Az igazsághoz tartozik, a nézők végig szinte összeszorított foggal izgultak a színészek testi épségéért, akik a 45 foknyi lejtőn nemcsak bejátszották az egész rendelkezésükre álló teret, hanem teljes átéléssel nyújtottak maradandó élményt még a magyarul nem tudó nézőknek is.

Ionesco immár klasszikus szövege számos értelmezési lehetőséget kínál, ezúttal talán a kiszolgáltatottság érzésének közvetítése került előtérbe. No és még egy kis abszurd: az előadást szinte végig gőgicsélte-kacarászta egy másfél év körüli kisfiú, mintegy jelezve: nem kell mindent halálos komolyan venni!

***
Azért, hogy a Frontiera klub se maradjon egy kis magyar nyelvű abszurd nélkül, vasárnap délután a Húst, kilóra! – Férfidaráló című előadást tekinthette meg a nagyérdemű. És, ha már abszurd, akkor legyen végig az: a szegedi Focus Műhely előadását Benkő Imola Orsolya rendezésében – noha itt csak 14 lépcsőfokot kellett volna a földszint alá „lemászni” –, sokkal kevesebben nézték meg, mint a víztornyit. Ez azonban nem zavarta a három színészt – Balog József, Seres István, Szerdahelyi Mátyás –, akik anyait-apait beleadtak, hogy döntésre vigyék a néző-fogyasztókat: a három, különböző korú férfi fogalomtermék-kínálatából ki mit választ? És mi volt a három, termékké avanzsált fogalom? Boy J a boldogságot, Boy P a tehetséget, Boy M a közösségteremtő ambícióit testesítette meg és kínálta a nézőknek. Mennyire sikerült? Mindegyik néző egyenként dönthette el. Mint ahogy azt is: lehet-e kilóra mérhető termék az ember, az emberi érték?