JelenHaz
Hétfõ, 2019. augusztus 19., 15.53
Sajtónap 2019

Az elmúlt harminc év és a Betűkarmester

Az elmúlt harminc év és a Betűkarmester
Az elmúlt harminc év és a Betűkarmester

Kezdetben vala a Vörös Lobogóból született Jelen, ami eleinte négy oldalon jelent meg. Írógépeken írták a cikkeket, és ’89 decembere után örvendtek, ha külföldről megajándékozták a szerkesztőséget egy-egy használt írógéppel. Azóta sokat fejlődött a világ, az újság előállításának a technikája és a nyomdatechnika egyaránt. Fekete-fehérből színessé alakult az újság – a köztes állapot a kísérő színnel való megjelenés volt (utóbbi hatalmas előrelépésnek számított akkoriban!). Sok minden más is változott, és nem feltétlenül jó irányban: az elmúlt 30 évben fogyott a magyar közösség, változtak a hirdetési szokások, az olvasói szokások. Az elmúlt 30 évben a Vörös Lobogóból Jelen, majd Nyugati Jelen lett, az újság négy oldalról nyolcra, majd 12-re és 16 oldalasra terjedt, Arad mellett a terjesztésbe belépett először Temes, majd Hunyad, Krassó-Szörény és Fehér megye.

A 2019. augusztus 2-án megrendezett 19. sajtónap első részének témája az elmúlt 30 év volt. A Jelen Ház dísztermében összegyűltek a lap belső- és külső munkatársai, támogatói, olyanok, akik valamilyen formában együttműködtek/együttműködnek a lappal, akik a Nyugati Jelen nagy családjához tartoznak. (Persze e nagy családból nem lehet és szabad kihagyni az olvasókat, akik nélkül egyetlen egy újság sem létezhet.)

Így fogalmazott Bege Magdolna főszerkesztő, aki 20 éve dolgozik az újságnál, és házigazdaként köszöntötte a jelenlévőket. Mindjárt az elején arra kérte az egybegyűlteket, hogy néhány gondolat erejéig emlékezzenek az elhunyt, egykori kollégákra.

A kerekasztal-beszélgetésnek tervezett „konferencia” végül egy kellemes, baráti hangvételű, vidám és kevésbé vidám történetekkel, nosztalgikus visszaemlékezésekkel tűzdelt együttlétté alakult.

Faragó Péter megyei RMDSZ-elnök, parlamenti képviselő és tiszteletbeli meghívott elmondta, hogy bár Bognár Levente alpolgármester nem lehet jelen, de idén is idejében megtette egyik kötelességét, hogy támogatást szerezzen a magyar újság és a magyarság számára fontos rendezvénynek.

„Örömmel tölt el, hogy van itt a városközpontban egy olyan kis magyar sziget, ahol időnként találkozhatunk, és igényes helyszínen tudjuk rendezvényeinket megtartani – ez a Jelen Ház. Én köszönöm az újság összes munkatársának, újságíróknak, adminisztrációnak, vezetőségnek, hogy az év minden napján számíthatunk egymásra, és próbáljuk azt az Arad megyei magyar közösséget nevelni, formálni, összetartani, amely mindannyiunk számára fontos, és ebben jó partnerei vagyunk egymásnak” – tette hozzá Faragó Péter.

A teremben voltak néhányan, akik a 30 évvel ezelőtti újság szerkesztőségében már tevékenykedtek, név szerint Puskel Péter, Jámbor Gyula, a kicsivel később érkezett Balta János, s a visszatérő Grosz László.

Jámbor Gyulától első kézből tudtuk meg az 1989-es decemberi események utáni legelső lapszám történetét, ami akkor Jelennéven látott napvilágot két oldalon.

„1989. december 22-én kora délután, , miután „népünk legszretett5ebb fiát elvitte az ördög egy helikopteren, Nótáros Lajos kollégánk – ő volt a változás utáni magyar újságnak az első főszerkesztője – a Városháza előtti téren a néppel megszavaztatta, hogy másnaptól kezdve a Vörös LobogóbólJelen legyen. Akkor senki nem mondta nekünk, hogy mit hogy kell csinálni. Egyszerűen az újságírók egy új, egy más hangvételű újságot állítottak össze maguktól” – emlékezett vissza, majd szőtte tovább az újság történetét. A nosztalgiázásba beszállt Puskel Péter is, majd Balta János, így a hallgatóság számára lassan kikerekedett, összeállt az elmúlt 30 év története.

A beszélgetés folyamán az is kiderült, hogy az újság szerkesztőségébe a legelső számítógép 1991-ben került, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak köszönhetően.

Természetesen a történetből nem maradt ki Böszörményi Zoltán sem, aki befektetőként jelentkezett a lapnál, neki köszönhető a mostani Jelen Ház, az aradi magyarság oázisa. Az ő nevéhez fűződik a Nyugati Jelen név is: az addig Jelen címet viselő napilap 1999. március 19-én először jelent meg Nyugati Jelenként – e tényről Nagy István szolgáltatta a pontos információt.

A lap egyik nagyon régi munkatársa, Balta János terjesztési igazgató keserű szájízzel emlékezett vissza az 1989-es évre, amikor őt kényszermunkára vitték Bukarestbe.

„Aztán úgy hozta a sors, hogy 1998-tól igazgató lettem a lapnál, a most meglévő terjesztési hálózatot én építettem ki. Rengeteget tapostunk a magyarságért, a megmaradásért, közösségépítő beszélgetéseket szerveztünk vidéken. A resicabányai magyar óvoda, ami a mai napig működik, egy ilyen beszélgetés következtében jött létre” – mesélte Balta János.

„Sok tehetséges ember fordult meg a szerkesztőségben az elmúlt 30 év alatt. Én nagyon sokat gondolok az eltávozott kollégákra, és ezzel együtt arra, hogy milyen nagyszerű újság születne, ha összeállna a nagy csapat” – mondta nosztalgiázva Puskel Péter helytörténész, a Nyugati Jelen örökös munkatársa.

 

 

A Jelenben mi lesz a jövő?

 

Olvasók, jelenlévők tették fel a kérdést, melyre Bege Magdolna főszerkesztő válaszolt: „Nyilván az interneté a jövő. Mi azt szeretnénk, hogy ameddig igény van a nyomtatott újságra, addig olvasóinknak ezt meg tudjuk adni, ezért nagyon sokat dolgozunk, pályázunk. Igyekszünk fennmaradni minél tovább nyomtatott formában is. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki itt van, aki besegít nekünk, aki támogatja a lapot mindazt, amit az évek folyamán az újságért tettek, és remélem, hogy ez az együttműködés a továbbiakban is élni fog.” Köszönet illeti az Olvasót, a terjesztőket, de mindenekelőtt Böszörményi Zoltán laptulajdonost, aki nélkül kétséges, hogy ma beszülhetnénk-e 30 év töretlen aradi, illetve régiós napilapról.

 

Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke olvasóként szólalt fel:

„Nekem mindennapi rituálé, hogy úgy 5 óra körül a macskám benyomja az ablakot, én erre felébredek, kimegyek a kapuhoz, és ott találom a Nyugati Jelenemet. Ameddig ott találom, ez nagyon megnyugtató, mert azt jelenti, hogy van még magyar szó Aradon.”

 

Ujj János helytörténész szintén olvasóként szólt a témához:

„Minden reggel 7-kor megyek le a kutyával, olyankor már ott van az újság, az első dolog, hogy amikor felmegyek, leülök a kávé mellé és kiolvasom. Enélkül nem lehet a napot elkezdeni.”

 

 

Beszédes 50

 

Ezt az alcímet kapta a Jámbor Gyula írásaiból összeállított kötet, a Betűkarmester, melynek bemutatója volt a sajtónap második részének a középpontjában.

A szerző jelenleg is a Nyugati Jelen szerkesztőségének aktív tagja, 2019 februárja óta immár újságírói pályájának második félévszázadában jár. A Betűkarmester – Beszédes 50 válogatás az utóbbi tíz esztendő terméséből.

Hogy Jámbor Gyula mekkora tekintélynek és érdeklődésnek örvend, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a zsúfolásig megtelt díszterem a Jelen Házban. Míg a sajtónap első részében meghívásos alapon vehettek részt, addig a könyvbemutatóra mindenki hivatalos volt, hiszen olvasók nélkül mit ér egy sajtótermék? Szinte semmit.

„Egy ilyen kötet általában úgy születik meg, hogy a szerző kiválogatja azokat az írásait, amelyeket ő fontosnak tart, hogy azokat majd odaadja egy szerkesztőnek, hogy végül kötet legyen belőle. (...) Az évek során többször felmerült, hogy Gyula írásaiból is készüljön egy kötet, de ő mindig szabadkozott, hogy nem, nem, most nem. Az idei év két szempontból is különleges, hiszen Gyula már 50 éve az aradi sajtó aktív munkatársa, és nemsokára 75 éves lesz. Mivel az elmúlt 50 évből nehéz lett volna egy válogatást összeállítani, ezért úgy határoztunk, hogy csupán az elmúlt 10 év termését vegyük kézbe. Meg kell mondanom, hogy ez sem volt kis munka. (...) Úgy körülbelül egy hónappal ezelőtt, mielőtt a nyomdába került volna a könyv, Gyula is megtudta, hogy lesz egy kötete” – kezdte a Betűkarmester születésének történetét Bege Magdolna, aki röpke egy órában alaposan kifaggatta a szerzőt.

Jámbor Gyula a maga szerény módján, remek humorával, bölcsen állta a sarat, és mesélte el az 50 évvel ezelőtti legelső napot a szerkesztőségben, és az írásaihoz kapcsolódó, többnyire kellemes sztorikat, élményeket, emlékeit osztotta meg az olvasókkal.

Bege Magdolna kérdéseire válaszolva megismerhettük az újsághoz kötődő legkedvesebb élményét, elmesélte a legnagyobb port kavart írását, és megtudtuk azt is, hogy mi a legnagyobb félelme az újsággal kapcsolatban.

„Nem gondoltam én arra, hogy 50 évig újságot fogok írni. Én egyszerűen csak arra gondoltam mielőtt újságíró lettem, hogy újságíró szeretnék lenni. Hogy miért? Nem tudom. Középiskolás koromban például – most dicsekszem kicsit – általában én írtam a legjobb és legrövidebb magyar dolgozatokat. Kiváló magyartanárom héha ki is jelentette az osztály előtt, hogy nézzétek meg, Jámbor milyen tömör és jó dolgozatot írt. Egy idő után már elhittem, hogy akár írni is tudok, röviden. Komolyra fordítva a szót, már régóta bennem volt, hogy újságíró lennék. Így amikor lehetőség adódott rá, azt ki is használtam és most itt állok” – mesélte pályaválasztásának történetét.

A betűkarmester a beszélgetés végén fontosnak tartotta megjegyezni, egyfajta tanácsként annak a fiatalnak, aki az újságírói pályát választja, hogy mielőtt írna, lehetőleg olvasson.

A sajtónap Grosz László hagyományos üdvözlő versével és a Jelen Ház teraszán adott fogadással ért véget – a rendezvény támogatásáért ismételt köszönet az Aradi Polgármesteri Hivatalnak és az Arad Municípiumi Kulturális Központnak.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'