JelenHaz
Kedd, 2019. november 19., 12.37
Beszélgetés Józsa Miklós Ezüstfenyő díjas nagyenyedi tanárral

Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. A szavakat is

Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. A szavakat is
Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. A szavakat is

Milyen érzés Ezüstfenyõ díjasnak lenni?
– A jelölés nagyon megle­pett, nem számítottam rá. Ez­úton is köszönöm az il­le­té­ke­sek­nek. Úgy fogom fel ezt a díjat, mint eddigi munkám elismerését, másrészt mint ösztönzést a folytatásra.

Szerinted mivel ér­de­mel­ted ki a kitüntetést?
– Több mint negyvenéves tanári pályám során osztályon kívüli tevékenységet is vé­gez­tem. Magyar szakos kollé­gáim­mal együtt minden lehe­tõ­sé­get kihasználtunk a ma­gyar nyelv és irodalom meg­sze­rettetésére.

– Mit jelentett ez?
– Elsõsorban az órán kí­vü­li irodalmi nevelésben nyi­lat­ko­zott meg: irodalmi körök, író olvasó találkozók szer­ve­zé­se.

– Ez a 89-es fordulat elõtt sokszor nem volt egyszerû. Hogyan sikerült zök­ke­nõ­men­te­sen megvalósítani?
– Mindig meg kellett talál­ni a módját, hogy ne legyen kel­le­metlensége az iskolának. Min­den rendezvényünket nagy ér­deklõdéssel fogadták a diá­kok.

Mi változott ’89 után?
– Akkor már bátran kilép­het­tünk az iskola falán kí­vül­re, és szorosabb kapcsolatot teremtettünk a város kul­tú­rá­ra szomjas magyarságával. Horváth Icu néni meg­hí­vá­sá­ra hosszabb ideig iro­da­lom­né­p­szerûsítõ elõadásokat és felolvasásokat tartottam a Református Nõszövetség ösz­sze­jö­vetelein. 2003-ban a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház felavatása után egy meg­be­szé­lésen eldöntöttük, hogy tartalommal töltjük meg az új lé­te­sítményt. Többek közt én javasoltam, hogy létesítsünk Áprily-estek néven irodalmi és mûvelõdési kört.

–  Mit sikerült meg­va­ló­sítani ebbõl az elképzelésbõl?
–  A kör legnagyobb ér­de­me, hogy az eltelt öt év alatt si­ke­rült kialakítani egy hoz­zá­ve­tõleg félszáz tagú törzs­kö­zö­n­séget, amelyre mindig lehet szá­mítani. A kör elsõd­le­ges célja Nagyenyed, a Kol­lé­gium és Erdély jeles íróinak, köl­tõi­nek és mûvészeinek nép­sz­erû­sí­tése.

–  Kiknek a munkásságát sikerült eddig bemutatni?
–  Elsõ rendezvényünkön Király László tanár úr Bánffy Miklós munkásságáról érte­ke­zett, majd Sipos Domokos, Hermányi Dienes József, Bod Péter, Csokonai, Jókai és mások munkássága kö­vet­ke­zett. A Magyar Kultúra Nap­ját és a Magyar Költészet Nap­ját rendszeresen meg­ü­n­ne­peltük, 2006-ban Albert Júlia Márai-mûsorával, idén pedig Petõfi Sándorra eml­é­kez­tünk. Évfordulós rend­ez­vé­nyeink közül említést ér­de­mel az Áprily Lajos szü­le­té­sé­nek 120. évfordulója al­kal­má­ból bemutatott mûsor, amelyen három elõadást és egy színész meghívottat hall­gat­hattak meg az érdeklõdõk.

– Kiknek a támogatására szá­míthatott a kör?
– Elsõsorban a megyei RMDSZ munkatársaira, a Kol­légium tanáraira és diá­k­jai­ra. De voltak kép­zõ­mû­vé­sze­ti és fotókiállítások, könyv­be­mu­ta­tók is, közös ren­dez­vé­nyeink a Kollégiummal és a Bethlen Könyvtárral.

– Gyakran olvasom írásaid a Nyugati Jelenben. Milyen más újságokban publikáltál?
– A Kollégium és Enyed történetével kapcsolatosan több cikket közöltem a Nyu­ga­ti Jelenben és annak év­köny­vében, a Bihari Nap­ló­ban, a Szabadságban, a Nép­új­ságban, a Protestáns Szem­lé­ben, az Erdõvidéki Nap­ló­ban és az Új Magyar Szóban.

– Milyen egyéb ren­dez­vé­nye­ken vettél részt?
– Különbözõ alkalmakból elõa­dásokat tartottam az enye­di református egyház, a ma­ros­vásárhelyi Castellum Ala­pít­vány és a tordai Petõfi Kör ren­dezvényein.

– Hogyan tovább? Milyen ren­dezvényekre számít­ha­tunk?
– Egyelõre kettõt emelnék ki. Érdekes rendezvénnyel ké­szülünk a Nagyenyedi Ipa­ros Önképzõ Kör me­g­ala­ku­lá­sának 120. évfordulójára, a reneszánsz év kapcsán pedig Janus Pannonius életét és munkásságát méltatjuk. Sze­ret­nénk kiszállni a környezõ falvakba is elõadásainkkal.

– Mit tanácsolsz azoknak, akik hasonló munkába sze­ret­nének belevágni?
– Csak alapos, kitartó mun­ká­val lehet eredményt elérni. Õrizzük meg kincseinket, ne hagyjunk semmit elveszni! Ahogy Kányádi mondja: Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is.

 – Mielõtt befejeznénk, a Kol­lé­giumban mûködõ Fe­nichel Sámuel Önképzõkör ve­ze­tõ­je­ként szeretném meg­kö­szönni azt az önzetlen se­gít­séget, ame­lyet diákjaim kap­tak Józsa Mik­lós tanár úr­tól az évek során. Ha nem lektorálta volna azt a sok diák­dolgozatot, biz­t­osan ke­ve­sebb oklevéllel dic­se­ked­het­nénk. További sikeres mun­kát kí­vá­nok!

Lejegyezte: Dvorácsek Ágoston


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'