JelenHaz
Péntek, 2019. május 24., 10.45
Kiállítás a MEGER Art Galéria válogatásából

Csallóköz színei, fényei

Makóczy Dénes egy palack borral, Siska-Szabó Hajnalka a nőnapi virággal és Bognár Levente az ajándék-grafikával
Makóczy Dénes egy palack borral, Siska-Szabó Hajnalka a nőnapi virággal és Bognár Levente az ajándék-grafikával

A Csallóköz név sok olvasónk számára ismert, az is, hogy Szlovákiában található. Talán mégsem egészen indokolatlan azonban pontosítani: tulajdonképpen folyami sziget (Európa legnagyobb szárazföldi szigete!) a Kisalföld szlovákiai részén, a Dunától északra, Pozsonytól délkeletre, a Duna, a Kis-Duna és a Vág-Duna között. Magának a főváros Pozsonynak (Bratislava, Pressburg) egy kis része is a Csallóközben fekszik, amelynek legjelentősebb települései Komárom, Dunaszerdahely, köztük van, kicsit hátrébb a népesség szempontjából a 8,8 ezer lakosú Nagymegyer is.

A szlovéniai Lendva valamivel ismertebb lehet olvasóinknak, hiszen lapunkban többször szerepelt – vagy Arad vezetői (főleg alpolgármestere) látogatásainak célpontjaként, vagy úgy, hogy képviselői jelen voltak fontos aradi rendezvényeken (például október 6-án). Lendva ugyanis Zala György, a neves 19. századi magyar szobrász, a Huszár Adolf halála miatt abbahagyott aradi  Szabadság-szobor végső változatának megalkotója. Ennek kapcsán jött létre pár éve az Arad–Lendva testvérvárosi kapcsolat, amely napjainkban Nagymegyer irányába is kiterjedt – a képzőművészet révén.

Történt ugyanis, hogy az aradi Siska-Szabó Hajnalkával a lendvai nemzetközi alkotótáborban találkozott Makóczy Dénes nagymegyeri festőművész, a MEGER Art Galéria alapítója (és mindenese) – és innen már mondhatni csak egy (bár nem éppen rövid) lépés volt a mostani, az Arad Megyei Múzeum Klió Termében megrendezett Lendva–Nagymegyer–Arad c. tárlat. A múzeum és a városi tanács részéről ugyanis szerencsére volt fogadókészség, a művészek pedig természetesen mindig hajlandók megmutatni magukat és alkotásaikat.

Március 8-án, pénteken délután megnyílt a kiállítás, éppen a nőnapon. Erőltetve akár „annak tiszteletére” is, mondhatnánk – az emberiség szebbik, talán jobbik fele feltétlenül megérdemelné a szépség felvonultatását –, ezúttal azonban csupán véletlen egybeesésről van szó.

A Klió Teremben látható mintegy harminc, többségében szlovákiai (nagymegyeri), kisebb részt szlovéniai (lendvai), és csak két aradi (Siska-Szabó Hajnalka-alkotás), meg több magyarországi, a nagymegyeri alkotótáborban részt vett művészektől származó festményt felvonultató kiállítás igazán szép és változatos, örömet szerez a szemlélőnek.

Magam, nem lévén műértő, főleg egy szempont alapján ítélek: hogy egy (akármilyen) művészeti alkotást szívesen látnék-e éveken keresztül lakásomban. Ha nem, nincs az az okos érvekkel előhozakodó tudós művészettörténész, aki egy-egy (folyamatos megtekintésre „ítélt”) munkára rá tudna beszélni.

A mostani aradi kiállításról legalább tíz művet nagyon szívesen a falamra akasztanék. Amelyeket nem, azok bizonyítsák hozzá nem értésemet.

 

***

A Klió Teremben megnyílt kiállításon Bognár Levente aradi alpolgármester (románul és magyarul) előbb a hölgyeket köszöntötte (március 8. volt!), majd arról beszélt, hogyan jött, jöhetett létre ez a hármas kiállítás, kifejezve reményét: „A városaink közötti kulturális kapcsolatnak folytatása lesz”.

Makóczy Dénes a Nagymegyeren, a csallóközi kisvárosban 13 éve elindult képzőművészeti kezdeményezésről beszélt, „ahova elhívnánk néhány, a Kárpát-medencében élő képzőművészt, hogy aztán a Nagymegyeren alkotott       művekből néhányat ajánljanak fel egy majdan létrehozandó képgaléria számára”. Köztudott, folytatta (számunkra talán nem egészen – szerk. megj.), hogy Nagymegyert évente turisták százezrei látogatják meg az immár híressé vált Thermal Corvinus termálfürdő kapcsán és van a városkában Kereskedelmi Akadémia, Művészeti Alapiskola, magán szaktanintézet (...) Úgy gondoltuk, egy ilyen kisvárosnak az egyéb, a lakosságot kiszolgáló  intézményei mellett nem hiányozhat egy városi képgaléria. Aztán tovább álmodtuk kezdeti elképzeléseinket és éveken át követték egymást az alkotótáborok (...) Az eddigi 13 év alatt kb. 60 művész cserélkezett (...mindig ügyeltünk arra, hogy a kortárs képzőművészet legkiválóbb alkotóit szólítsuk meg...)  S közben gyarapodik a gyűjtemény, jelenleg mintegy 120 alkotás van a MEGER Art tulajdonában, amit természetesen közgyűjteményként kezelünk, ennek válogatásából kiállításokat szervezünk, illetve teszünk eleget meghívásoknak, ahol szívesen bemutatjuk az eddigi 11 év terméséből válogatott képanyagot.”

Az idézettnél terjedelemesebb és részletezőbb beszédet Siska-Szabó Hajnalka tolmácsolta románul a hallgatóságnak.

A Pro Megere PT elnöke, a MEGER Art fő szervezője a Nyugati Jelennek elmondta: olyan vándorkiállításról van szó, amelyet szándékaik szerint Pozsonyban, Győrben, Komáromban és más helyeken is be szeretnének mutatni.

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'