JelenHaz
Szombat, 2019. december 07., 21.19
Irodalom és kultúra a Duna-régió országaiból

Donau Lounge

Fekete Karolina, Karácsonyi Zsolt, Márton Evelin
Fekete Karolina, Karácsonyi Zsolt, Márton Evelin

Kétnapos nemzetközi fesztivál színhelye volt Arad november két utolsó napján. Sokan nem is tudtak róla, „mellékrendezvényei” folytán november 29-én, pénteken azonban szerencsére három aradi középiskolába – a német tannyelvű, Adam Müller-Guttenbrunn költőről, a Csiky Gergely drámaíróról elnevezett magyar nyelvű, valamint a román Sabin Drăgoi zeneszerzőről elnevezett művészeti líceumba is eljutott. Az említett személyiségek mindenike Arad megyei születésű, s az ott megtartott rendezvények folytán sok fiatal számára remélhetőleg emlékezetes esemény marad, annál is inkább, mivel kis műsorral készültek a találkozóra.

De mi is ez a Donau Lounge fesztivál?

2012-ben a Buch Wien (bécsi) nemzetközi könyvvásáron mutatkozott be, s azóta, mondhatni, branddé változott „egységes arculattal, de figyelembe véve programjában a helyi jellegzetességeket”, olvassuk a rendezvény sajtóanyagában.

A lényeg: azóta rendszeresen megszervezik a Donau Lounge irodalmi- kulturális rendezvényt, amely a Duna menti (a németországi, Fekete-erdői forrástól a romániai Fekete-tengerbe ömléséig számított, szám szerint) tíz országra terjedő régióban. A következő évben a bukaresti Balassi Intézet is felkarolta. A Duna (Európa második – a Volga után – legnagyobb folyója) országokat, népeket, kultúrákat (elismerten vagy sem, de biztosan valamelyes tényként) köt össze, és Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa számára a legnagyobb folyónál jóval nagyobb erővel.

 

***

Szóval, Donau Lounge.

Aradon november 29–30-án több Duna menti ország írói, költői (nyilván képviselőik által) találkoztak a rendezvényen, amelynek „fénypontja” kétségtelenül a péntek késő délutáni-esti összejövetel volt a Joy’s Irodalmi Kávéház (Avram Iancu, Szabadság tér) emeleti termeiben.

Előbb a meghívottak (sorrendben: Karácsonyi Zsolt költő, író – a Nyugati Jelen egykori szerkesztője, ma a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője, az EMIL elnöke), Radu Pavel Gheo temesvári író, Orcsik Roland – szerbiai gyökerű, ma Szegeden élő prózaíró, Alen Besic boszniai származású szerb író) olvastak fel írásaikból (vers, próza), majd a „második fordulóban” valamennyien műfordítókként is bemutatkoztak. Az aradi szervezőket, közreműködőket dicséri, hogy szinkrontolmácsolással – angolról románra, magyarra, vagy fordítva (Fekete Karolina tanárnő közreműködésével), illetve az elhangzott regényrészletek más nyelvű, kivetítőn történt megjelenítésével – némi kivétellel – nyomon tudták követni az előadásokat.

Magam, bevallom, a felolvasásnál is nagyobb várakozással tekintettem az ún. kerekasztalra, amelynek azt kellett boncolgatnia, hogy léteznek-e hasonlóságok, átfedések a Duna menti országok művészetében, irodalmában, képzőművészetében, építészetében, zenéjében stb. Van-e egy ún. Duna menti identitás?

Nos, a kerekasztal résztvevői – a fentebb említetteken kívül Josef Trattner író, képzőművész (Ausztria, aki a rózsaszín dívány néven emlegetett, helyi irodalmárokat megszólaltató performanszai néven vált híressé Románia számos városában is), a krakkói (Lengyelország) Lukasz Galusek – egy lengyel–angol nyelven megjelenő folyóirat főszerkesztője, de főleg Pavel Şuşară (ha jól értettem: hazai cseh származású író) egy közelebbi térség valós történelme iránt érdeklődőnek számos érdekes részlettel szolgálhat arra, hogy a mai írók hogyan értékelik a történelmet.

 

***

A november 30-i összejövetelen néhány (nem egészen kis) meglepetés ért.

Az egyik: a Joy’s klubbeli összejövetelt levezető Márton Evelin (a műsorfüzetben HU/RO) kitűnő románsággal szólt a hallgatósághoz. Mint utóbb tőle hallottam: a kolozsvári egyetemen végzett. A későbbiekben felszólalt Laczikó Enikő magyarországi államtitkár, ugyancsak felsőfokú román nyelvtudással. Ő Csíkszeredából származik.

A kerekasztal-értekezletet levezető Kósa András László (HU) jó románsággal szólt a hallgatósághoz.

Valamikor a Duna mentén (meg máshol) voltak idők, amikor lakóik, saját jól felfogott érdekükben is megtanulták és beszélték egymás, szomszédjaik nyelvét. Temes vagy Arad megyében számtalan konkrét példa szolgálhatna rá. Főleg a történelemben, a mai korban talán kevésbé.

Hol vannak már a „régi szép idők”?

Bizonyos vívmányait, tanulságait, amúgy talán örök, de legalábbis hosszú érvényűeket, újjá kellene éleszteni.

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'