Egy emigráció naplója
A temesvári Gordian kiadó gondozásában megjelent a Németországban élő Kakucs H. Júlia első könyve, Egy emigráció naplója címmel.
Az 1960-1990 időszakban külföldre települt temesváriak vallomásainak gyűjteményét tartalmazó kötet bemutatójára Kakucs H. Júlia meghívta a könyv szereplőit, akik Németországban, Kanadában, Izraelben vagy más külföldi országban élték le életük nagy részét, de a kötet szerzőjének ösztökélésére felelevenítették szülőföldjükhöz, Temesvárhoz fűződő utolsó, meghatározó emlékeiket.
„A kötet nagy érdeme az, hogy az egyéni sorsokból összeáll a 60-as, 70-es, 80-as évek Temesvárjának, egy történelmi korszaknak a képe, amely az itthon maradottak számára éppen most merül feledésbe” – mondta könyvet bemutató Cornel Ungureanu, aki már kivándorlása előtt, az 1980-as években támogatta Kakucs H. Júlia írói-költői szárnypróbálgatásait. A kötet szerzőjének temesvári kötődéseit elevenítette fel Pongrácz P. Mária, az Írószövetség helyi alelnöke. Szekernyés János, a Képzőművészek Egyesületének helyi elnöke szerint érdemes lenne újabb kötetekben a temesvári emigráció többi markáns képviselőjének is lehetőséget nyújtani a kivándorláshoz kötődő élményeik felidézésére. Cornel Ungureanu ezután sorra szót adott a könyv távoli országokból összesereglett „hőseinek”, akik nagyra értékelték Kakucs H. Júlia kezdeményezését és megköszönték a szerzőnek, hogy fórumot biztosított a számukra, ahol feleleveníthették a szülőföldjükhöz fűződő meghatározó élményeiket.
Az utolsó szó jogán a szerző vallott a távoli országokban élő, különböző nemzetekiségű és felekezetekhez tartozó személyek több nyelven megfogalmazott vallomásaiból összeállított rendhagyó kötetéről. „1985-ben a barátaink közül az utolsók között vándoroltunk ki, amikor Románia teljesen olyan volt, mint Orwell víziója, az 1984 című regény. Arra voltam kíváncsi, hogy hőseim mit éreztek a kivándorlásuk előtti utolsó 24 órában – mondta Kakucs H. Júlia – mert ezekbe az órákba sűríthető egész előző életük, minden, amitől fájt megválniuk, a rokonok, barátok, akik itt maradtak, azok a személyek, akik elárulták őket. Nem az volt a szándékom, hogy bárkit is megvádoljak: összegyűjtöttem az 1960-90-es időszakot felidéző, rendkívüli intenzitású, erős érzelmi töltettel bíró tanúvallomásokat, lefordítottam, megszerkesztettem és ebbe a kötetbe sűrítettem őket.”
Megyék
