50%-os árzuhanás
Vasárnap, 2019. július 21., 11.39

„Életem legnagyobb ajándéka, értelme”

„Életem legnagyobb ajándéka, értelme”
„Életem legnagyobb ajándéka, értelme”

Nem gyakori jelenség, hogy valaki élete delelőjén túl, 52 éves korában döntse el, hogy megpróbálkozik a festészettel. És nem ám csak úgy tessék-lássék, hanem szívvel-lélekkel, minden erejét, energiáját latba vetve.

Ez történt Docmanov Gheorgheval, akit, mint vezető beosztásban dolgozó közgazdászt ismertem meg jó pár évtizeddel ezelőtt, hogy aztán rövidesen kiderüljön róla: a számok világának szakembere, aki mellékesen ifjú korában rendszeresen sportolt, országos birkózó bajnok volt, kalapácsvetésben is jeleskedett – művészi, festői ambíciókat dédelget és ennek érvényesítéséért mindent meg is tesz. Beiratkozott a művészeti népiskolába, a Ion Andreescu Képzőművészeti Körbe, kiállításokon vett részt, folyamatosan tanult, képezte magát.

Erről beszélgettünk otthonában a 82 éves Docmanov Gheorgheval, retrospektív kiállításának megnyitása előtt egy nappal. Kérésemre a rá jellemző szívélyességgel, kedvességgel elevenítette fel életének fontosabb állomásait.

– Őszintén bevallom, jól esett, akikor megtudtam, hogy a megyei múzeum és a kör kiállítást akar rendezni festményeimből. Az eseménynek apropója is van: 30 évvel ezelőtt kezdtem el festeni! Nem siettem el a dolgot! – mosolyog csöndesen, majd sietve folytatja –Persze elhatározásomnak sokéves előzményei voltak. Mindig nagyon vonzódtam a festészethez, nagyon szerettem a festményeket. Bármerre utaztam (és elég sok országban jártam), ki nem hagytam volna a múzeumokat. Jártam a Louvre-ban, a velencei, prágai, varsói, belgrádi, budapesti, berlini szépművészeti múzeumokban, hogy csak néhányat említsek, gyönyörködtem a világhírű művészek csodálatos alkotásaiban… Azt hiszem a lelkem mélyén már nagyon régen ott szunnyadhatott a gondolat, hogy én is megpróbálom. 1978-ban vettem először ecsetet a kezembe, s azóta folyamatosan dolgozom.

Éveken át az egyik leghűségesebb és legtermékenyebb résztvevője volt a magyarországi festőtáboroknak. Dánfok, Gyopárosfürdő, Orosháza, Lovasberény, Békéscsaba – sorolja a helységeket. Tíz alkalommal hívták meg a kör több tagjával együtt, s ő mindig szívesen ment.

– Minden feltételt megteremtettek az alkotótábor tagjai számára a zavartalan munkához, s cserébe az elkészült képek közül kértek néhányat a kialakított tárlatok gyűjteményét gyarapítandó… Több, mint száz festményt hagytam ott. Tudja, én nagyon szerettem, szeretek festeni és sokat is festettem. Bármerre jártam, mindenütt vázlatokat készítettem, majd ezek alapján dolgoztam. Ez megkönnyítette a munkámat. És még valamit be kell vallanom: sosem szerettem pepecselni, elbabrálgatni a képeimmel, javítgatni rajtuk. Ha nekiálltam a festésnek, a képet pár óra alatt befejeztem… Ma is így teszek… A festés életem legnagyobb ajándéka, öröme, értelme. Színekkel, vonalakkal próbálom kifejezni, közvetíteni érzéseimet és nagyon remélem, hogy ez legtöbbször sikerül is.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'