Elhunyt Ferencz Zsuzsanna
Január 30-án eltávozott az élők sorából Ferencz Zsuzsanna, író, újságíró, tévés, rádiós.
A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem német–magyar szakának elvégzése után a bukaresti Román Televíziónál (1970–1975) dolgozott, majd 1975 és 1990 között a Román Rádió Magyar szerkesztőségének volt szerkesztőriportere. A romániai rendszerváltás után a Könyvesház című bukaresti művelődési folyóirat szerkesztője, a Média és az Erdélyi Napló című hetilapoknak ír politikai anyagokat, kommentárokat, jegyzeteket, interjúkat, riportokat. 1997-ben a lipcsei Leipziger Volkszeitung című lapnál dolgozik belső munkatársként. Hazatérte után németül és magyarul tudósít különböző kiadványokat. 1969 óta több kötete is megjelent (regények, elbeszélések, novellák), valamint számos fordítása németből és románból.
A MagyarOnline.netnyugati magyar fórum egyik alapítója, haláláig állandó főmunkatársa. Legutóbbi kötete az Irodalmi Jelen Könyvek-sorozatban jelent meg – akárcsak a Kik és Mik, majd a Kik és Mik ügyei (melyet németre és románra is lefordítottak) és a Hatosfogat –, az unokájának írt történetek Eszke könyve címmel bájos, vérbő humorú meséskönyvvé állnak össze.
Ferencz Zsuzsanna 1947-ben született Kolozsváron.
Szőnyi Bartalos Mária
(Magyarország)
*
ÁTLÉPTÉL A CSÚCSON
Álomséta Ferencz Zsuzsannával
*
Tegnap álmomban Veled sétáltam.
Fel, a hegyen lépdeltünk déltájban.
Két kezem hirtelen megfogtad,
„Menj vissza a völgybe még!” – mondtad.
*
Nem volt hó. Nem volt Tél. Sütött a Nap.
Szél sem fújt. Kék volt az ég. Vártunk.
Széles tarlóút közepén álltunk.
Két szemed helyén fény virágzott.
*
Mintha kaszagép járt volna erre,
A kettőnk útját elrendezve.
Széles út, száraz. Nem bökte tarló
Cipő nélküli mezítlábam.
*
Út két oldalán erdősűrűség.
Oly’ magas fák, hogy az út végén
Arra, felfelé látszott csak az ég.
Lenn a völgy, a semmi. Fenn az ég.
*
Már nem tudtam menni felfelé.
Szó nélkül elindultam lefelé.
Egyszer néztem fel: Látlak-e még?
Már nem láttalak sehol, eltüntél.
*
Felébredve kerestelek nappal
Gondolatban értetlen daccal.
Álmom utórezgéssel rám mért
Megfejtése váratott még.
*
Az ablakomon át, merengve hát
Néztem a két havas diófát.
Házam előtt lapátoltam havat.
Hófüggönytől nem láttam utat.
*
Kell a Jel, kell a Hír! Hol vagy? Merre?
Átléptél a csúcson, de merre?
Valami belül nagyon fáj, mint
Mikor fényszemeddel megölelve
*
Visszaküldtél a nyárból a télbe…
Éjjel jött a Hír: A csúcson túl vagy…
Úgy lett, ahogyan Te akartad:
Itt maradtam, megértettelek.
*
Komárom-Szőny, 2010. február 1.
*
http://www.irokilencek.hu
Draga Zsuzsa!
Szemelyesen ismertuk egymast.A videki hazad ahova pihenni mentel ures maradt,az ismeroseidnek akik szeretettel vettek korul es befogadtak kicsiny szekely falujukba hianyozni fogsz. Nyugodj bekeben! Homorodszentpeter,2010 februar 3.
Drága Zsuzsa!
Meghatározó része voltál életünk egyik szakaszának. Mondhatnám: katalizátorja.
Hónapok óta készülök írni neked - mindig közbejött valami. Már késő…
"Időnk véges" - ezt mindig elfelejtjük, hogy aztán a hiányt még jobban, többszörösen érezzük.
Zsuzsa kedves! Emlékedet és könyveidet szeretettel őrzöm. Hiányod fáj.
Együttérzek családoddal.
Nyugodj békében!
,,Ami miatt összegyűltünk, valódi tragédia, mégis része az életnek, mely véges természetével válik erőteljessé. Mind halandók vagyunk. Időnk véges. Ennek köszönhetően érezzük a szeretetet, a fájdalmat és végül ez ad erőt ahhoz, hogy a legtöbbet hozzuk ki abból az időből, ami megadatott nekünk."
csak az hal meg kit elfelednek. Nyugodj békében Zsuzsanna
R.I.P
Legyen könnyü a föld Zsuzsa. See you later!
R.I.P
Legyen könnyü a föld Zszuzsanna.
Nagy veszteség az erdélyi és magyar irodalom számára. De még nagyobb az emberi veszteség. Nyugodja csendesen, Zsuzsa!
Megyék
