JelenHaz
Szombat, 2019. augusztus 17., 23.40

Elhunyt Pávai Gyula

Elhunyt Pávai Gyula
Elhunyt Pávai Gyula

Désen született, 1939. január 17-én. A középiskolát szülővárosában végezte, majd a Babeş–Bolyai Egyetemen szerzett gyógypedagógus–magyar szakos tanári oklevelet. 

Bálványosváralján, Árpástón, Enyedszentkirályon, majd Aradon tanító, logopédus, magyartanár. 1990-től az újjáalakult Kölcsey Egyesület elnöke, az úgynevezett Kölcsey-csütörtök rendezvényeire számos hazai és magyarországi irodalmárt hívott meg. Az egyesület Ifjúsági Színpadának és Irodalmi Stúdiójának lelkes szervezője és rendezője.

Első írását az Ifjúmunkás közölte (1964). Helytörténeti írásai, emlékezései, zenekritikái az Új Szó, Előre, Romániai Magyar Szó, a Vörös Lobogó, majd 1989 után a Jelen/Nyugati Jelen hasábjain jelentek meg. 1990-ben Péterfi Árpáddal és Ujj Jánossal közösen szerkesztette az újraindított Havi Szemlét, amely négy szám után a Jelen mellékletévé alakult. 1992-ben elnyerte a Ioan Slavici-díjat, 1997-ben a Márki Sándor-díjat.

Ficzay Dénes irodalmi hagyatékának rendezését végezte.

Szerkesztésében jelent meg Aradon 1997-ben Kató Sándor Megmaradt versek című kötete, Varga Domokossal társszerkesztésben Feltámadunk! címmel az aradi Kölcsey Egyesület antológiája (Budapest 1997), valamint önálló kiadásban két tanulmánya: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc aradi emlékei, emlékhelyei (Arad 1998); Kálvária a halál után (Az aradi vértanúk földi maradványainak hányattatása. Arad 1998).

Több elbeszéléskötet, kisregény, regény szerzője.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: dr:Kiss Gyula Liszt -díjas zongoraművész / Vasárnap, 2012. november 11., 20.13 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Elkéstem, és most rettentően érzem magam.
Pávai Gyulával közel 40 évvel ezelőtt találkoztam, amikor Aradon a helyi zenekarral játszottam Mozart zongoraversenyét.Akkor írt a koncertről kritikát,
és hihetetlen érzékenységgel mutatott rá ennek a különleges zenei világnak az
össze rejtemeire. Utána összebarátkoztunk, és én nagyon sokszor látogattam meg a családot, a hihetetlenűl kedves feleségét, és az akkor még kisfiú Zolkával
hatalmas "gombfoci" meccseket játszottunk. Még meglátogattam Őket az új lakásukban is, és mindig mutatott, és küldött az új írásaiból, amikről csak remélte,
hogy egyszer megjelenhetnek.Én 4 év Japán és 6 év Dél-Korea után szinte teljesen elvesztettem Velük a kapcsolatot, és most, amikor megdöbbenve olvastam a halálhírét, iszonyúan érzem magam. Egy csodálatos és óriási tudású igaz magyar ember ment el örökre, és én nem tehetek mást, mint emlékére egy szál gyertya mellett Mozart Requiemjének a Lacromisa tételétvel adózok emlékének. Isten Veled !!
druszád
Hozzászólt: Szomoru Robert / Kedd, 2011. április 26., 20.42 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Olyan értéket közvetített amit a mai világban kevesen tudnak. Talán azért mert teljes szívvel végezte munkaját. Az tény, hogy neki rengeteget köszönhetek és biztos vagyok benne hogy ezzel nem vagyok egyedül. Nyugodjék békében tanárbácsi!!!
Hozzászólt: Vass Zsolt / Kedd, 2011. április 12., 22.41 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Osztályfőnököm volt 1984-1988 -ig és a kemény kommunizmusban is igazi magyarnak nevelt minket, mi voltunk a rossz D-s osztály... Sokszor rendezett osztálykirándulást, a Kladova völgye volt a kedvenc helye ahová kirándultunk, persze mindig eltévedtünk :) Sokszor gondolok vissza tanitásaira
Nyugodjon békében tanár bácsi
Hozzászólt: pellaky tibor / Kedd, 2011. április 12., 15.04 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kb.a 80as évek óta ismerem,nagy tudású remek,de nehéz ember volt.Személyes és családi barátság kötött hozzá.Sokszor jártam náluk még régen a víztorony mögötti utcában laktak,majd később Mikelakán,egy szerény kétszobás tömbház lakásban Neki köszönhetem,hogy bevezetett a művészetek világába-klasszikus zene,festészet,irodalom,politika. A nacionalista diktatúra gyűlölete persze,az ő kifinomult stílusában.Nem volt gazdag ember,minden kis pénzét könyvekre,festményekre költötte.Na meg a fiára,akiből kiváló gyermek orvos lett.Igazi kultúr ember volt-nekem az ma is.Nem élt hiába,gazdag élete volt és nagy tehetsége.Igazi,pótolhatatlan veszteség a kultúr világ számára.Számomra is.P.Tibor
Hozzászólt: Egy anyuka / Kedd, 2011. április 12., 11.51 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Tisztelt Tanar ur!
Utolagosan szeretnem meg kosszonni Onnek amit gyrmekeinkert tett, amikor kellett dijazott amikor kellett buntetett, tisztessegre, becsuletre onbecsulesre,es sok minden jora tanitotta oket.Koszonom. NYugodjon bekeben. Oszinte reszvetem a gyaszolo csaladnak.
Hozzászólt: István / Kedd, 2011. április 12., 09.44 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Nyugodjék békében tanár úr.
Hozzászólt: Csipkar Gabor / Kedd, 2011. április 12., 06.54 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Nyugodjon bekeben Tanar Ur!
Hozzászólt: Molnar Csaba / Hétfõ, 2011. április 11., 22.48 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

osztalyfonkom volt es persze ovodas kormban a logopedusom...neki koszonhettem hogy megtanultam beszelni...magyarul. Tanarbacsi nyugodjon bekeben.
Hozzászólt: Volt tanitvanya / Hétfõ, 2011. április 11., 21.31 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Őszinte részvétem a családnak es minden ismerosenek.
Nyugodjek bekeben.
Hozzászólt: Gombos Szilárd / Hétfõ, 2011. április 11., 19.45 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Aki száz évben méri az időt, az erdőt ültet. Aki ötszáz évben, az gyermekeket nevel.
Ő nem gondolt többre, hanem TETTE.
Utolsó útjára szerdán, 13 órakor a Marosvásárhelyi Református temetőben kísérhetjük el.
Hozzászólt: Balazs Helga / Hétfõ, 2011. április 11., 17.25 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Nyugodjon békében.
Kívánom minden kamasznak, hogy ilyen nevelője legyen, aki ösztönöz, személyiséget csiszol, értelemmel teli tölti a problémás éveket. Köszönet a tanárúrnak mindezért.
Hozzászólt: Karcsi / Hétfõ, 2011. április 11., 10.00 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Soha nem felejtjük el a zsebből elővarázsolt meséket, a rengeteg kirándulást. Köszönjük a sok szeretet, tanarbacsi soha nem felejtünk el!
Hozzászólt: Józsa Miklós / Hétfõ, 2011. április 11., 08.16 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Őszinte részvéttel nagyenyedi ismerősei nevében.
Hozzászólt: Bálint Zoltán / Hétfõ, 2011. április 11., 07.06 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Őszinte részvétem a családnak.
Nyugodjék békében.
Az angyalokat fogja tanítani,nem középiskolás fokon,magyarúl.
Hozzászólt: Kett Groza (Falk) Gabriela Concordia / Vasárnap, 2011. április 10., 22.06 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Oszinte reszvetem szeretnem kinyilvanitani Zoltan fianak, felesegenek es a tobbi kozeli hozzatartozoinak. Pavai Gyula osztalyfonokom volt az aradi 1-es sz. altalanos iskolaban 1980 - 1984 kozott. Nyugodjon bekeben. (En kint elek az Egeysult Allamokban 2002 ota)
Hozzászólt: oreg / Vasárnap, 2011. április 10., 21.47 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

RIP Pávai Gyula
Hozzászólt: Nagy István / Vasárnap, 2011. április 10., 19.51 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Úgy hallottam, hogy szívműtétre készül Debrecenbe.
A napokban még azt beszéltük, hogy talán ír a Kölcsy Egyesület 130. születésnapjára készülő kötetbe.
Elment egy nyughatatlan, örökmozgó, folyton cselekvő ARADI MAGYAR.
Nyugodjék Békében!

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'