Fresh Corner
Csütörtök, 2019. április 25., 13.27
Bajor Imre Aradon

Én, a Gyula, meg az Ottó

Én, a Gyula, meg az Ottó
Én, a Gyula, meg az Ottó

Miután, úgy másfél hónapja, halálhírét költötték Bajor Imrének, a népszerű humoristának, szombaton délután és este a Kamaraszínház színpadán láthattuk, karosszékben ülve, mert hogy fáj a bal térde. 

Mindenképpen értékelendő, hogy így, sérülten is eljött Csóközön Aradnak c. egyéni (ha jól tudjuk: egyetlen ilyen, mármint egyéni) műsorával. Ha, mondjuk, Kaposvárra megy, akkor a nagyjából egyórás Csóközön természetesen az ottaniaké.

Valamikor nagyon szerettem Bajor Imrét. Élveztem a tévében látott jeleneteit, különösen az Ihos József kigondolta, és Bajor által nagyszerűen színpadra állított Ede bácsit – ebből származik humoristánk szerintem legjobb poénja, az „én, a Gyula meg az Ottó, a Tóth Ottó”  – vagy Tótottó? Amelyet aztán (nem tudom ki) humoros versben megírt, valaki igen jó dallamot komponált hozzá, Bajor pedig igen hatásosan elénekelt. Ez a melódia hangzott fel Aradon nyitányként, s mindjárt arra gondoltam: ha ez így megy, újra a régi módon szeretem majd Bajor Imrét. Történt ugyanis az „első  szerelem” után, hogy – még nem volt Kamaraszínház – egyik humorista kedvencem fellépett Aradon, emlékezetem szerint a Kultúrpalotában, 8-10 éve talán, vagy még régebb, rövid, eléggé összecsapott hakni-műsorával – nem hinném, hogy a Csóközön lett volna, mert annál rövidebb volt –, elmondott pár nem túl eredeti poént, szóval csalódottan távoztam.

Szombat esti, kamaraszínházi műsorától sem voltam elragadtatva, de megengedem: hajlottba forduló korom is hibás lehet. Annyi kabaré annyi tréfáját láttam, hallottam már – többször –, és, Karinthyval szólva, a humorban nem ismerek tréfát (lehet, hogy nem is értem!?), hogy gyakran arra gondolok: újszölettnek lenni volna jó, mert, a szakállas megállapítás szerint, annak minden vicc új. Bajor egyébként, székben ülve is, lendületesen, jó kedvvel komédiázott, elhangzott néhány (számomra) majdnem újnak ható poén is műsorában, állítólag igaz (persze, kiszínezett) történet színészi múltjából, ami azonban zavart: a „bemondásokat” követő gyakori ajjaj!-szerű „kiegészítések”. Mint ahogy a háziasszonynak sem illő a saját (bármily kitűnő) főztjét a vendégek előtt dicsérni: hagyja az előadó a közönségre, hogy maga ítéljen. Arad ugyan Budapesthez mérten provincia, de annyira tán mégsem, hogy színházjáró (örömmel írom le:) művelt közönsége maga ne tudja eldönteni, hogyan fogadja a produkciót.

Végül egy vicc, hátha valaki nem tudja, Bajor műsorából. „Doktor úr, szeretnék AIDS-es lenni”, mondja a 92 éves öregember orovosának, aki meglepődve kérdezi: miért? „Azért, mert azt mondják, hogy azzal 10-15 évig is el lehet élni”.

Ennél a Kedves Olvasónak jóval többet kíván.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: lerágott csont / Kedd, 2013. december 03., 22.03 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

" occsó hussnak higg a leve\"
Hozzászólt: pal / Kedd, 2013. december 03., 08.43 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

valamikor jo tizeneve a hetihetesben a \"muveszur\" es Hernadi \"muveszno\" azt talaltak mondani, hogy nem jonnek Erdelybe itt mindenfele fertozo betegseget el lehet kapni es felnek. Na, en azota nem nezek heti hetest es ha veletlenul meglatom oket a teveben gyorsan atkapcsolok. Probaltak ok visszakozni, hogy nem pont ugy gondoltak, de hiaba. Es meg van kepe idejonni haknizni.
Hozzászólt: jani / Kedd, 2013. december 03., 06.51 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Imi! te elmeszelted magad az erdélyi magyarok előtt a hetihetessel!!
Hozzászólt: Evetke / Hétfõ, 2013. december 02., 23.37 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Ki a cikk szerzője??
Hozzászólt: Őszintén / Hétfõ, 2013. december 02., 21.28 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Miért nem meri megírni a Ny Jelen, hogy gyenge volt a produkció. Arad lehet provincia, de abban a különleges helyzetben, hogy több mint 5o éve a pesti tévé jóvoltábóln nem most szokunk a kultúrához.Bajor vagy tíz éve is abban tűnt ki, hogy ebéd előtt legurított egy üveg whiskyt, a borbon nem is volt jó.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'