Vasárnap, 2017. október 22., 01.54
Beszélgetés Király Csaba Liszt Ferenc-díjas zongoraművésszel

„Ha Bartók szembejönne a folyosón, kezet szorítana”

Király Csaba autogramokat osztogat rajongóinak
Király Csaba autogramokat osztogat rajongóinak

A nemrég Nagyszentmiklóson megtartott Bartók–Révai-megemlékezés díszvendége és meghívott előadóművésze Király Csaba Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, orgonaművész, a Budapesti Bartók Emlékház igazgatója volt. A Nákó-kastélyban sorra került fergeteges koncert után, ahol Király Csaba Bartók- és Liszt-műveket adott elő, a művész a Nyugati Jelen és a Temesvári Rádió riportereinek nyilatkozott.

 

– A koncert bevezetőjében Ön azt mondta, hogy Bartók és Liszt az a két zeneszerző, akik a legjobban hatottak és hatnak az életére. Ön céljául tűzte ki, hogy eljátssza Bartók Béla és Liszt Ferenc össze zongorára írt művét. 

– Az évek során alakult ki, hogy ez a két szerző áll a legközelebb hozzám. Mindkettőnél olyan különleges hatást érzek, amit nem lehet megfogalmazni szavakban. Első helyen holtversenyben nyertek nálam, és ezért gyakran szoktam párosítani ezt a két szerzőt koncertjeimnek a műsorán.

Liszt Ferenc valamennyi zongorára írt művét még nem játszottam el, ez 120 óra zenét jelentene. A Liszt-művekből 26 koncert valósult meg, de ez a teljes zongoraéletműnek csak az egynegyede. Azalatt is rengeteget fejlődtem technikailag!

A Bartók-zongoraműsorozat viszont immár másodszor történt meg, mert először az Emlékházban játszottam el 9 évvel ezelőtt, és most úgy éreztem, hogy elölröl kell kezdjem tanulni a darabokat. Azt nem kívánom egyik zongoristának se, hogy azoknak a nehézségeknek sorát átélje, amit a Bartók-művek megtanulása, illetve színpadra vitele során éreztem. Szinte képtelen technikai és zenei nehézségek elé állított nagyon sokszor. És rádöbbentem, hogy Bartók micsoda nagy zongorista volt, akinek ez a hű, de nagy nehézség mégsem jelentett olyan nagy nehézséget. És ugye ott van Liszt Ferenc, két gigantikus tudású pianista, azt hiszem számomra, mint zongorista zeneszerzők azért is hitelesek, mert saját maguk is játszották a műveiket, méghozzá nem is akárhogyan! Talán ezért olyan eredeti és tiszta számomra mind a két szerző. Sajnos Liszttől nem maradt fent hangfelvétel, viszont Bartóktól néhány órányi hanganyag van, és abból lehet sejteni, hogy ő milyen magabiztosan, milyen hittel írta le és játszotta el azokat a hangokat 

– Bartók Béla talán azért is a kedvencei közé tartozik, mert az egyik legnagyobb Bartók-interpretátor, Kocsis Zoltán volt a Mestere.

– Nagyon fájlalom Kocsis Zoltán távozását! A Bartók-sorozatom alatt nem maradt más hátra, mint Bartók összes zongoraművét, amelyeket ő felvett, CD-ről hallgattam vissza, mint egyetlen igazi etalont. Mástól nem is nagyon hallgattam Bartók-műveket, illetve nem is nagyon tudok zongoristáról, aki a Bartók-életmű eljátszását tűzte volna ki céljául. Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de ez kicsit olyan, mint a Fa Nándor-féle vállalkozás. Ismeretlen nehézségek elé állítottam saját magamat, most még több művét is eljátszottam, mint anno, mert egy-két átiratot is belekevertem a sorozatba, amit maga Bartók írt át zongorára. Bizony kegyetlen magas színvonalú technikáról árulkodik a kottakép, volt, amikor azt mondtam, hogy ezt abbahagyom, nem csinálom tovább, de ezt nem lehetett megtenni. Megint a Fa Nándor-féle hasonlattal élek, ő is került olyan helyzetbe, amikor föladta volna, de nem tehette meg. Azt kívánom, hogy minél több zongorista tűzze műsorára Bartókot, ha nem is a teljes életművet, de számtalan zseniális mű van, és méltatlanul nem fogadják el vagy kevésbé ismerik őket. 

– Milyen érzés volt a zeneszerző szülővárosában Bartókot játszani? 

– Említettem a hangverseny elején, hogy ez a legnagyobb megtiszteltetés, mert ez egy autentikus helyszín egy Bartók-mű eljátszására. Annak is külön örültem, hogy Bösendorfer-zongora van itt. Bartóknak kettő is volt belőle, a sorozatomat is Bartók nagy Bösendorfer-koncertzongoráján adtam elő. Igenis érzem, hogy ez egy olyan hangszer, amelynek meleg hangja van, nem hiába szerette Bartók ezt a zongorát. Az Emlékházban ennél egy kicsit nagyobb méretű zongorája van, de azt nem lehet érinteni, mert az nem a mi tulajdonunk, kiállítási tárgy. 

– A budapesti Bartók Emlékház igazgatójaként mit tart a legfontosabb feladatának? 

– Mint intézményvezető, egész más minőségben vagyok ott, habár előfordul, hogy szerepelek, éppen most a születésnapi hangversenyen kísértem Meláth Andreát, de az egy egészen más titulus, mint amikor az ember a színpadon játszik. Egyrészt a Bartók-hagyatékot őrizzük, a jogörökös tulajdonában lévő hagyatékot. Ott a Bartók Múzeum, néhány fal választ el tőle, óriási megtiszteltetés ott dolgozni, ugyanakkor egy rendezvényhelyszín az Emlékház. Tavaly Bartók-évet írtunk és a kormány támogatásával rekordszámú hangversenyt és előadást szerveztünk. Most pedig már egyre inkább koncentrálunk az ifjúságra. A fiatal közönséget akarjuk megcélozni múzeumpedagógiai foglalkozásokon át, illetve fiatal, tehetséges, végzés előtt álló hallgatókat, fiatal művészeket hívok meg és juttatok hangverseny-szereplési lehetőséghez. Előfordul, hogy egészen kicsi gyerekek, zeneiskolai növendékek is játszanak. Azt hiszem, hogy ez egy csodás hivatás, ha Bartók szembejönne velem a folyosón, akkor szerintem azért kezet szorítana, hiszen ő is nagyon sokat tett az ifjúságért, egy jelentős része a műveinek a gyerekeknek íródott. 

– A koncert előtt azt is elmondta, hogy először van Nagyszentmiklóson. Lehet ez egy hosszú távú együttműködés kezdete? 

– Szerintem igen, én nagyon szeretném, eddig valahogy úgy hozta a sors, hogy nem jutottam el ide, de úgy érzem, hogy ennek az együttműködésnek a Pro Bartók Társasággal feltétlen működnie kell. Egy kis szomorúság is vegyül bele, olyan értelemben, hogy sajnálom, hogy Magyarországon nincsen Bartók Társaság… Annak idején a pályázatomba beleírtam, hogy adott esetben alapítok egy Bartók Társaságot, illetve az Emlékház helyszínéül szolgálhatna egy ilyen társaságnak. 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu