Fölszálott a páva

JelenHaz
Kedd, 2019. november 12., 06.23

Hunyady Sándor és a szerbek

(fotó: jozsefattilaszinhaz.hu)
(fotó: jozsefattilaszinhaz.hu)

A Budapesti József Attila Színház szereplése aFeketeszárú cseresznyével Aradon is hatalmas siker volt, mint két nappal korábban Déván, és minden bizonnyal csütörtök este Temesváron is. Ami egyrészt nyilván a rangos színházi társulatnak tulajdonítható – kiváló alakítások egész sorát láthattuk, köztük a mostani igazgató Nemcsák Károlyét Dusán szerepében (egykoron a magyar televíziót néző aradi az 1980-as évek végétől jó évtizedig láthatta és fogadta a szívébe a Szomszédok c. nagyon hosszú tévésorozat rokonszenves Feri nyomdászaként), de másokat is említhetnénk.

No de kérdés: a Feketeszárú cseresznye (a darab címét egy közismert, a történethez nagyon illő nóta első sora kínálta) szerzője erdélyi születésű, Bródy Sándor, a neves író házasságon kívül született gyermeke. Sokáig édesanyja, a köztudottan szép és művelt kolozsvári színésznő, Hunyady Margit mellett nevelkedett. A lényegében a trianoni tragédiáról szóló darabját (a szerelmi történet csak körítés) miért nem erdélyi, esetleg szlovákiai, hanem délvidéki (bácskai) környezetbe helyezte?

Az impériumváltás egyik részről mélységes fájdalmat, a másik részről eufóriát kiváltó, egy végletes helyzetben rengeteg emberi gyöngeséget, a jellem gyatraságát kimutató történései nagyjából mindenütt hasonlóak voltak – néhol nyilván a darabban ábrázoltnál sokkal virulensebben, durvábban nyilvánultak meg.

Hunyady már felnőttként – 23 évesen, közvetlenül az első világháború kitörése előtt – néhány hónapot egy gazdag szerb birtokos személyi titkáraként töltött, és személyes élményei voltak arról, amit később regényben és a Feketeszárú cseresznyében megírt, viszonylag objektíven, de mindenképpen a jövőbe tekintve. 1929-ben, a darab keletkezésekor, nem egészen évtizeddel Trianon után, az akkori körülmények között, emberi és írói bátorság, egyenes gerinc kellett egy ilyen mű megírásához.

Jól csinálta, a közönség elfogadta és szerette: az 1930-as bemutatót követően százas szériát ért el, s tán tovább ment volna, ha a darab egyik főszereplője nem hal meg.

Hunyady – egy baráti körben tett vallomása szerint – dzsentriszemmel nézi a zsidókat, zsidószemmel a dzsentriket, úri szemmel a szegényeket, szegény emberek szemével az urakat, kávéházból a kúriákat és kúriából a kávéházakat. Azaz: legalább két nézőpontból. De bárhonnét nézett is, kitűnő szeme volt, a legparányibb apróságban is meglátta a társadalmilag jellemzőt. Sőt: előre nézett, s meglátta azt, amit ma, kilencven évvel darabjának megírása után „okos” politikusok is képtelenek (vagy nem akarnak?) meglátni.

A Feketeszárú cseresznye – a József Attila Színház kitűnő előadásában, amelyben szerb nyelvű nóták, zenék is bőséggel szerepelnek! – többek között erre is figyelmeztetnek.

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'