Péntek, 2017. július 28., 17.57

Igenis, miniszterelnök úr!

Hosszas, jól kiérdemelt vastapssal köszönték meg a nézők Parti Nóra, Ficza István, Hevér Gábor, Alföldi Róbert és (a Jóban, rosszban c. tévésorozatból is jól ismert) Marton Róbert játékát
Hosszas, jól kiérdemelt vastapssal köszönték meg a nézők Parti Nóra, Ficza István, Hevér Gábor, Alföldi Róbert és (a Jóban, rosszban c. tévésorozatból is jól ismert) Marton Róbert játékát

Régi meggyőződésem (megengedve, persze a tévedés lehetőségét), hogy a legjobb társadalmi-politikai szatírákat, pláne filmes műfajban, a britek csinálják. Vasárnap az Aradi Kamaraszínház égisze alatt az aradi nagyszínházban látott, a budapesti Kultúrbrigád és az Átrium Film-Színház előadása nyomán mit sem változott a véleményem.

A magyar tévéadókat néző, érettebb korú közönség számára biztosan nem volt új a téma, hiszen (valamelyik adón) jó pár éve már ment az Igenis, miniszter úr!, később az Igenis, miniszterelnök úr! sorozat, amelyet Britanniában már 1980–1984 között televízióban és rádióban is sugároztak, majd ennek folytatásaként 1986 és 1988 között az Igenis, miniszterelnök úr! összesen 38 epizódja futott. Állítólag a Vaslady, Nagy-Britannia első női miniszterelnöke el nem szalasztott volna egyet sem – ami ha másra nem, jó humorérzékére feltétlenül utal. A jókora siker láttán a sorozat szerzőpárosa, Antony Jay és Jonathan Lynn úgy döntött, hogy egyetlen színdarabban is megírja a sztorit – meg is tették, és a sikerben nem csalódtak. A britek, sok más nemzettől eltérően, nem ódzkodnak saját maguk kifigurázásától.

Az Igenis, miniszterelnök úr a politikacsinálás legfelsőbb és legbelsőbb köreinek kulisszáiba, manipulációiba enged betekintést. A személyek, ugye, „természetesen”, kitaláltak, a valóságosokhoz való hasonlatosságuk a véletlen műve: ezzel a formulával szokták elhárítani az esetleges felelősségre vonást (bár Britanniában ez szinte elképzelhetetlen) irodalmi vagy filmszatírák alkotói.

A színhely a miniszterelnök rezidenciája, a cselekmény indulásakor Őexcellenciájának a ház előtt a kultúráért (finanszírozásáért) egyre szaporodó számú tüntető követeléseivel kell(ene) szembenéznie. Ő azonban (Hevér Gábor alakítja meggyőzően) amolyan pipogya, határozatlan és meglehetősen műveletlen fráter, akit közvetlen környezete (mindenekelőtt kabinetfőnöke – Alföldi Róbert), személyi titkára (Ficza István) és a pártján álló politikai tanácsadója (szeretője?, a csinos Parti Nóra) mondhatni orránál fogva vezet. A konfliktusos helyzetek során, amelyekből bőven akad a darabban, a válság- és konfliktuskezelés amolyan kisenciklopédiáját is megírhatná a maga számára a néző (a szerzők bőven adnak támpontokat hozzá), aki a mindennapokban aligha nyerhet betekintést a legfelső döntéshozás kulisszatitkaiba.

Amire azonban a szerzők vigyáztak: Nagy-Britannia miniszterelnöke, minden gyengesége, befolyásolhatósága, megingása stb. dacára, végül is erkölcsileg ép jellemnek bizonyul, még akkor is, ha ezzel országa és Európa jövője számára anyagi szempontból óriási üzletet szalaszt el. (Zárójelben: hogy a történelmi példákat, trendeket, a haza javát stb. figyelembe véve ez-e az üdvözítő megoldás, azon a kedves néző elfilozofálhat.)

A darab – nem a szerzők, inkább a rendező, Znamenák István közbelépése folytán – aktualizál: a zárójelenet Magyarország esetleges külpolitikai (de következményeit tekintve rögtön meg is cáfolt) törekvéseiről szól. Hallani lehetett olyan hangokat előadás után, miszerint „jól odamond” a jelenlegi magyar vezetésnek. Szerintem szó sincs ilyesmiről, Romániában (vagy több más szomszédos országban) teljesen más végkicsengése lehetett volna a (jó szórakoztatáson túl) nagyon is elgondolkodtató, és mindenütt nagyon is „jól ülő” darabnak. 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu