IX. Simonyi Imre szavalóverseny Gyulán
Hétfõ, 2010. február 08., 21.20
A gyulai Simonyi tér a Karácsony János utca és a Dob utca kereszteződésében zsebkendőnyi terület. Amíg nem készült el Simonyi – hatalomnak tetsző, eléggé vitatott értékű – mellszobra, a katolikus temetőben kezdődött minden évben a megemlékezés. Pár éve a központhoz közeli téren, koszorúzással indul.Petróczki Zoltán, a Gyulai Katolikus Gimnázium igazgatója a versmondó, versillusztrációs és versmegzenésítő versenyről beszélt, amely pénteken délután 40 részvevővel indult, másnap azonban az eredményhirdetésen már ötvenegy fő tette tiszteletét. Az igazgató úr után felemlegettem: bármennyire hihetetlen, Simonyi Imre 90 éves lenne szeptemberben.
Felvetettem a Simonyi-díjasok szeptemberi találkozójának, a díjnyertes tanulók gálájának ötletét. Emléklap, emlékplakett adományozása zárná a megemlékezést. Addig vár bennünket a munka, a tizedik szavalóverseny Simonyifalván, Kányádi Sándor, az idei irodalmi Simonyi-díjas remélt látogatásával.
Késő délután a Petőfi téri Katolikus Közösségi Házban folytatódott az ismerkedés. Dal és tánc szolgált ízelítőül. Orbán Ákos gyergyói gyökerű gyulai latintanár és a gyerekek táncát hívjuk, várjuk Simonyifalvára április 24-én.
Árpási Zoltán Költő, az innenső parton c. kötetének bemutatása, a szerző és Petróczki Zoltán kiegyensúlyozott párbeszéde iskolapéldája a korrekt tiszteletnek, amivel a költő iránt viseltettek.
A beszélgetés, a Mester iránti feltétlen tisztelet jegyében a rejtett összefüggések szakmai elrendezésére törekedett, megpróbálta “helyére tenni” a gyarapodó legendakört, értelmezni a költő jelzésvilágát, amit hazulról hozhatott, amit Mariska nénitől hallott vagy Simonyifalván tanult. Ugyanis Annabring Péter és a Szmolák unokáját a huszas években még szolgák és cselédlányok vették körül. Annabring Péter akkortájt a környék mészárosa. Szigorú és igazságos, Istent és embert tisztelő polgár, aki akkor még lóháton vagy hintón ment át Sarkadra vagy Csabára. Imre a Szmoláktól szívósságot, jó földeket örökölt, s a Szentföldet saját lábán megjárt nagynénitől erkölcsi példát.
A versmondó versenyen objektív okok miatt Bartus Gyula színművész színrelépése elmaradt, helyébe, zsürielnökként Árpási Zoltán, a Somogyi Hírlap főszerkesztője lépett Zolnai Richárd társaságában.
A 7–8. évfolyam élére Szabóné Bohus Márta került, Szilasi Csaba és Dávid Péter tanárokkal együtt.
A makói Tóth Gabriella Fradika elsődíjas elkápráztatott versmondásával.
A Gyulán élő Bodó Vass Éva, a Kolozsvári Operaház magánénekese, a versmegzenésítő versenybizottság elnöke vezette zsűri dicséretben részesítette a Sárospataki Református Kollégium csapatát.
Msgr. Kovács Péter esperes-plébános, a versillusztrációs társaság elnök-mindenese, segítői Petróczki Zoltánné és Oroján István festőművészek voltak. A kiállított anyagot Simonyifalvára is meghívtuk.
Végül szólnék a mieink szerepléséről. Arad megyét négy kislány képviselte, a simonyifalvi Farkas Nicolett, Bondár Gabriella, Körömi Alexandra és Pallagi Boglárka. Bondár Gabriella különdíjas lett, dicsérték versválasztásáért, versmondásáért, előadásmódjáért, szép magyar beszédéért.
Hevesi Mónár József



















A gyerekek és felnőttek több percen át tapsolták a szervező tanárnőt./lásd 113.kép a galériában/ Ezt átélni,még nekünk is torokszorító érzés volt!
Igen,akik az ott lévők vastapssa önmagáért beszélt....
Ki kellett volna emelni Szabó Istvánné Nagy Magdolna munkáját is!Ő volt az aki önzetlenül segítette a sikeres verseny lebonyolítását!!!A gyerekek ezt 4-5perces vastapssal jutalmazták!!!Viszont a cikkben sajnálatos módon megjelent olyan név is akinek sok köze nem volt a versenyhez.Gondolom a férje révén meg kellet említeni!