Fölszálott a páva

http://hunor.rmdsz.ro/
Szerda, 2019. november 13., 17.19

Júlia, Ráckevei Annával

Ráckevei Anna (Forrás: Magyar Színház)
Ráckevei Anna (Forrás: Magyar Színház)

Tegnap, vasárnap este Ráckevei Anna Jászai Mari-díjas (meg egyéb számos díjjal kitüntetett) magyar színművésznő, szinkronszínész (többek között a nagyszerű, háromszoros Oscar-díjas Merryl Streep magyar hangja), érdemes és kiváló művész, 2013-tól pár évig a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház igazgatója (2016-ban a Forbes őt választotta a 8. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában) lépett fel az Aradi Kamaraszínháznak a Debreceni Csokonai Színház és a Borostyán Produkció közös műsorában a Júlia c. monodrámában.

Ráckevei Anna neve régóta ismerős, sok emlékezetes szerepben tűnt fel (filmekben, a tévében, sajnos, élőben most láttam először), és – hogy is mondjam, nem szívesen mondom ki – nem voltam elragadtatva.

Sem a színészi produkciótól, sem a darabtól.

Pedig a most 62 éves Visky András erdélyi magyar író, drámaíró, egyetemi tanár, színházi teoretikus, a Kolozsvári Állami Magyar Színház dramaturgja, művészeti aligazgatója a mienk. Illendő lenne felkarolni. Amit pedig megírt, a Júlia c. (családjáról, közelebbről édesanyjáról – meg persze a korról szóló) monodrámájában, az (majdnem) a színtiszta valóság.

A sors úgy hozta, hogy közelebbi ismeretségi körömből többen is voltak 1956-os elítéltek (1964-ben, nyugati nyomásra, kiszabadultak a kommunista börtönökből). 1990 után megkezdődött, mert megkezdődhetett e borzalmas élmények irodalmi feldolgozása az utókor számára.

Az emberiségnek (és ennek élvonalában az íróvilágnak) mondhatni kötelessége feltárnia a nemzet addig rejtett, ismeretlen múltját, feldolgoznia és leszámolnia a múlttal és következményeivel.       

Magam tisztában vagyok vele (legalábbis azt hiszem), hogy ez borzasztóan nehéz küldetés. Utólag úgy kell, szerintem, egy történelmi tényt bemutatni, hogy az egy jó fél évszázaddal későbbi nemzedék számára is meggyőző és hiteles legyen, illetve annak mutatkozzék.

Nagyon nehéz feladat.

 

***

Képzeljenek el egy szerelmes verset (a szerelem a költészet egyik alapvető témája!), amelyben a költő azt ismételné, hogy „szeretlek, nagyon, borzasztóan, nem tudok élni nélküled” stb. A kutya sem hinne neki.

Tartalom és forma szorosan összefügg. Új témák nemigen vannak az irodalomban (majdnem valamennyit, nagyjából Shakespeare óta már rég kimerítették), az új és újabb megjelenítési formák, megközelítések viszont megszámlálhatatlanok, kimeríthetetlenek. Ha nem így volna, lezárhatnánk már ma, 2019-ben, az irodalom (költészet, próza, drámairodalom stb.) ügyét.

Ugyan. Ma még távolról sem ott tartunk, hanem Visky András Júlia c., az Aradi Kamaraszínház műsorán szerepelt, Ráckevei Anna bemutatta produkciónál.

A vasárnap esti aradi bemutatóját (minden tisztelet és elismerés a közönségnek!) felállva és vastapssal ünnepelték.

Magam is tapsoltam, természetesen, egy művészi produkció ennyit megérdemel. Még akkor is, ha ez a darab és előadása nem volt – szerintem, nyilván – az 1960-as évekbeli, az 1956-ot követő, borzalmas következményű kitelepítések krónikája, illetve irodalmi lecsapódásának csúcsa.

Ma már, több mint hatvanéves távlatból, azt nézzük: mennyire győz meg bennünket, mai nézőket egy darab, és előadása.

Némelyektől hallottam, hogy őket mélyen meghatotta.

Ők voltak a szerencsésebbek. Szerettem volna köztük lenni.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Megjegyzés / Kedd, 2019. október 29., 09.21 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Néhány link, a teljesség igénye nélkül, a darabról szóló komoly, minőségi kritikákhoz:
– http://pestimagyarszinhaz.hu/visky-andras-julia-parbeszed-a-szerelemrol-2017-januar-10-tol-a-sinkovits-imre-szinpadon/

– http://www.barkaonline.hu/olvasonaplo/2333-visky-andras-julia

– https://kultonline.blog.hu/2017/01/18/visky_andras_julia_661

– http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/53/pokoli-groteszk-a-hitrol

– https://www.jegy.hu/program/visky-andras-julia-75708

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'