Királyi marketing

2018. március 21. 18:32 (szerda) /

A reneszánsz korban gyökeresen átalakult az államok kapcsolatrendszere. Egyre nagyobb teret nyert az államközi diplomácia és ezzel párhuzamosan a királyi udvartartások jelentősége.

A magyar királyi udvar Mátyás előtt nem a pompájáról volt híres. Egyszerű épületekben, szinte a népmesék világára emlékeztető módon éltek a magyar királyok, akik többnyire csak elsők voltak a nagyurak között.

A Hunyadi-ház új dinasztiának számított, nem voltak olyan családi tradíciói, mint például a Habsburgoknak vagy a Jagellóknak. Az ifjú király az udvari ünnepségek fényével, a szokásosnál nagyobb pompával igyekezett ezt ellensúlyozni. Bizonyítandó „igazi” királyi voltát, fényes palotát emeltetett Budán és Visegrádon, ragyogó udvartartást teremtett, tudósokat toborzott maga köré, könyvtárat alapított, és különösen nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy méltó reprezentáció övezze tevékenységét. Hollós címere ott ragyogott könyvein, csillant fel Fekete Serege pajzsán, hirdette nagyságát diszkútjain, sőt még kályhacsempéin is.

Beatrix érkezése tovább erősítette az udvartartás olaszos jellegét, olyannyira, hogy kiváltotta a magyar nemesek elégedetlenségét is, s helyenként idegengyűlöletté fajult. Az idegenek és a magyarok közötti feszültséget azonban háttérbe szorították Mátyás fényűző ünnepségei, a ragyogás, a királyi udvart uraló orientális pompa. A látványosságok szervezésében a lovagok vitézsége, a párbajokban megmutatkozó testi erő egyensúlyban volt a szellem erejével: a tudás, az előadóművészetek kitüntetett helyet foglaltak el a király környezetében.

Az udvari reprezentáció elsődleges feladata lenyűgözni és elkápráztatni az ideérkező külföldieket – illusztrálni az uralkodó végtelen hatalmát. Különösen jó példa erre az olmüci békeszerződés királytalálkozója (1479), amikor Mátyás valamiféle misztikus keleti gazdagság képzetét igyekezett felidézni maga körül.  Bonfini leírása szerint a találkozó színhelyéül szolgáló palotát belül színes selyemkárpittal boríttatta, a királyok hálószobáit perzsa fényűzéssel rendezték be. A „testvéri szerződést” tizenöt napon át dús lakomákkal ünnepelték. „A királyok és a főrendek a főtéren megterített tíz asztalnál ültek. Ebéd közben a színpad és a versenypálya sohasem volt üres, mindig volt ott valami látványosság. A színpadon előkelő hölgyek táncát és színjátékokat mutattak be, komédiások, lantosok játszottak, amott pedig szembeszegezett lándzsákkal egyberohanó lovasok mérkőztek. Majd elhordták az asztalokat s a fejedelmek táncoltak az előkelő hölgyekkel.”   

Zrínyi Miklós szerint az ünnepségeket tudatosan és előre megszervezték: „… méltó observálnunk azt is, hogy a Mátyás király megvendéglé a több királyokat. Mely nagy volt az ő providentiája (előrelátása), hogy oly méltóságosan tarthatta őket és királyi módra. Hihető, hogy még otthon is meggondolta ő eztet, és arra való készülete is volt, és nem kellett akkor osztán kétfelé kapni, sem futkozni,keresvén a pohárszékeket, pohárokat és egyebet kölcsön másoktul.”

Mátyás még a háborúk idején is helyénvalónak találta a vigasságokat, a bőkezű vendéglátást, az ünnepségeket, mivel „… a katonákat kettős tűz hevíti: a szerelem és dicsőség egyaránt fellobbantja lelküket. Hogy kedveseiknek jobban tetsszenek, ez dicső tettekre buzdítja őket.”

1474 októberében Mátyás király elfoglalta Boroszló városát. Bonfini szerint „… a háborút naponta vidám ünnepséggel váltja fel. A várfalak előtt rögtönzött emelvényt készíttet, hogy az ellenség is láthassa. Ide állandóan asszonyokat és férfiakat rendel táncra, gyakran a lengyel és cseh főurakat is odahívja táncolni. Vendégségeket rendez női tánccal. Olykor a király bőkezűségéből a nép és a katonaság is részesült lakomában; a zenészek közé pénzt szóratott, a város előkelői is ajándékot kaptak, a citerásnőknek is nagy jutalmakat osztatott szét.”

 

Murvai Miklós

 

o0o

 

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete a jubileumi Mátyás király-emlékév keretében, a Mátyás király reneszánsz udvara című, a kor magyar építészetét és képzőművészetét bemutató, videóvetítéssel egybekötött előadását 2018. április 3-án, kedden 18 órakor a Jelen Ház nagytermében tartja.

Arendezvény meghívott előadója: dr. Sarkadi Nagy Emese művészettörténész, az Egri Eszterházy Károly Egyetem Kulturális Örökség és Művelődéstörténet Tanszékének az adjunktusa, az Esztergomi Keresztény Múzeum kutatója.

Közreműködik: Rónai Zoltán, a Csiky Gergely Főgimnázium tanulója, felkészítő tanár: Nyári Melinda.

Házigazda: Murvai Miklós.

Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk!

Hozzászólások