Kedd, 2017. október 17., 08.57
Aradi Magyar Napok

Könyv a helybeli zenetörténetről

Könyv a helybeli zenetörténetről
Könyv a helybeli zenetörténetről

Átfutott-e az agyán a kedves olvasónak, hogy mi lenne, ha nem volna zene? Talán buta kérdés, merthogy a zene ősidők óta létezik, jóval régebben az írás-olvasásnál – bizonyára csak a képzőművészet kezdetleges formái vetekedhetnek vele.

Zene nélkül lehet(ne) ugyan élni – parafrazálhatnánk a híres mondást –, de vajon érdemes-e?

Az Aradi Kölcsey Egyesület kedden este a város legelitebb helyén, a Városháza dísztermében tartotta az Aradi Magyar Napok keretében rendezvényét, az Aradi zenetörténetc. könyv bemutatóját.

Tisztázzuk mindjárt az elején: a könyv tulajdonképpen a Wágner József által 1916-ban megjelentetett, az Aradi Philharmoniai Egyesület első 25 évéről szóló könyvének reprodukálása, a sok mindent kiegészítő és „helyre tevő”, Fekete Károlytól és Ujj Jánostól származó előszóktól eltekintve.  

A könyvet zsúfolt terem előtt mutatták be, ez – megszámolva! – mintegy száz embert jelent, jó páran, földszinti ülőhelyek hiányában az erkélyre szorultak, ahonnan azonban a teremben beszélőknek legfeljebb minden harmadik-negyedik szava érthető. (Pár éve magam is szóvá tettem a polgármesternek, több alkalommal, hogy a gyönyőrűen felújított, Ferdinánd román királyról elnevezett terem akusztikája annyira rossz, hogy a hátsóbb sorokban ülők képtelenek követni a beszédeket. Azóta a többé-kevésbé jól működő hangosításnak köszönhetően ez megoldódott – a balkonon azonban nem.)

Amúgy: bár az lenne a legnagyobb gond, hogy egy aradi magyar rendezvényre ne férjenek be, illetve lábon álljanak az érdeklődők, s néhányan csak nagyvonalakban értsék, miről is esik szó. (Jóllehet manapság, viszonylag csekély befektetéssel, a rendes hangosítás játszi könnyedséggel megoldható lenne.)

Visszatérve: a Kölcsey Egyesület, amely az utóbbi időben nagy elődjéhez méltóan rendezvényeivel mind hangsúlyosabb szerepet kap Arad magyar kulturális életében, 2017-ben negyedik éve jelentkezik önálló nappal, és mindhárom előzővel (amint azt Berecz Gábor ügyvezető elnöktől is hallottuk) egy-egy, az aradi magyarság szempontjából fontos témával. Amelyek (alulírott megjegyzése) azt bizonyítják, hogy nem kis szerepünk volt e város kulturális múltjának alakításában.

A rendezvény Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület titkárának megnyitójával indult, Bognár Levente aradi alpolgármester köszöntőjével, majd az előadók – Ujj János helytörténész (akinek neve, mint maga hangsúlyozta, tévesen, csak kiadói meggondolásokból szerepel szerzőként a könyvre), Tankó László, az aradi minorita templom kántora és orgonaművésze – előadásával folytatódott. Tankó László, tudomásom szerint, először szerepelt nyilvánosan előadóként aradi magyar rendezvényen, remélhetőleg azonban – Fekete Károly véleményéhez csatlakozom –, nem utoljára, hisz igen érdekes, értékes adalékokkal szolgált az aradi minorita templom és a helybeli zenei élet összefüggéseinek témájához.

Az est méltó befejezését az aradi Vox Angelicus kamarazenekar (majdnem  egész estét betöltő) hangversenye szolgáltatta. Tagjai (Miscovici Tibor, Kászoni Ilona, Kászoni László zenekarvezető, Pataki Károly, Romeo Sălăjan) a magyar- és a világ-zeneirodalom produkcióival gyönyörködtették a közönséget. No meg (a Bécsben élő, ez alkalomra hazatért) Kászoni Annamária remek énekesnő fellépésével.

Adja a sors, hogy húsz-harminc év múltán is hasonló estékről számolhasson be az akkori riporter...


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu