Hétfõ, 2018. január 22., 20.33

Liszt Ferenc Nagyenyeden

A Liszt Ferenc-kiállításon (Bakó Botond felvétele)
A Liszt Ferenc-kiállításon (Bakó Botond felvétele)

Liszt Ferenc, a kétszáz éve, 1811. október 22-én született világhírű zeneszerző és zongoraművész 1846 őszén erdélyi körútra indult. Első jelentősebb állomásai Temesvár, Arad, Lugos, Nagyszeben. 

Innen Kolozsvár felé utaztában, eredeti tervét módosítva, 1846. november 23-án, „két követ” meghívására megállt Enyeden is, ahol hamarabb, mint Kolozsvárt, lelkesen ünnepelték a fiatal, európai hírű „zongorakirályt”.

Vita Zsigmond kutatásai alapján ismerjük az enyedi látogatás néhány részletét. A Múlt és Jelen című rövid életű kolozsvári konzervatív lap rövid tudósításban számolt be az eseményről: „Teljesedett végre a népdal: Jere Rózsám! Enyedre, Ott a világ közepe!Folyó év November hava 24-kén ugyanis Liszt, a híresztelt zongorakirály itt volt, de nemcsak könnyű szerrel, hanem ns. Alsófejér nobilitásainak hódolataival s tömjénezésével környezve. Két követ…a zongora nagy királyát meghívták, nem csak világ közepiségéről, mint szintén szelleméről és Varczagás utczájáról, de sok egyébről is híres Nagyenyedre, mit a művész fennírt napon bételjesíte; az előtt estve számos lovasok Enyed határa szélére elibe lovagoltak és onnan kísérték bé fényesen kivilágitott városi vendéglőbe  a vidék – de mit írok? az ország legkitűnőbbjei megjelenvén barátságosan idvezelték.” A város vendéglőjéből a jeles vendéget enyedi hívei a Szentkirály utcai régi megyeházára kísérték át, “hol tiszteletére legfényesebb vacsora várakozott, a ref. Collegium ns. Ifjúsága csakhamar kétszáz gyújtott fáklyákkal és szűnni nem akaró éljen! kiabálások között az evőterem ablakai alatt megjelenvén kardallal s zenével tisztelkedett a ritka zongorahősnek.  S ugyanez alkalommal profess. Szász Károly jeles fia (a későbbi  költő és műfordító J. M.)  a nagyenyedi ifjúság nevében  egy önmaga alkotta ódát szavalt el, mely állíthatjuk, a virágos nagy ünnepély legízletesebb gyümölcse vala, mit a nagy zongorász rögtön eljátszodott Rákóczi dallal köszönt meg s bébizonyitotta, hogy nem csak a zongorát, de a magyarok gyengéjét is tudja tappintani.” (Nem, mint Szebenben a szászokét, akik kifütyülték a Rákóczi induló eljátszása miatt.)

A meleg fogadtatást és a Vörösmarty, Bajza, Kölcsey költészetén nevelkedett kollégiumi ifjúság lelkes ünneplését –  Vita Zsigmond szerint – „…részben a kollégium fejlett zenekultúrájának, részben pedig a vármegyei élet pezsgő eleven, liberális szellemének tulajdoníthatjuk. Ismeretes ugyanis, hogy a kollégiumnak kitűnő kántorai, orgonistái voltak, a kollégiumi zenekar az 1840-es években nagyon gyakran szerepelt nyilvános ünnepélyeken.”

Liszt Ferenc, eredeti terve szerint, Enyedről Kolozsvárra ment, majd a kincses városban eltöltött két hét után, december 8-án Bukarest felé menet ismét megállt Enyeden. Figyelemre méltó, hogy másodízben (jól meghatározott okból) Szebenen csak átutazott, Brassót pedig elkerülte, Enyeden, feltételezhetően a korábbi meleg fogadtatásra emlékezve, talán meghívásra, megállt, és másodszor is fényes hangversenyt adott.

A Múlt és Jelenazt is tudj, hogy a zongorakirály a város vendéglőjének nagyobb termében adott hangversenyének belépti díjából több mint 500 pengőforint gyűlt össze, amelyet a művész nagylelkűen a nagyenyedi kisdedóvodának ajándékozott. Ezt a tényt a pesti Honderű tudósítója is megerősíti.

Azonban az Erdélyi Híradó ironikus hangon mond ellent a fenti állításoknak: “Liszt hangversenye a város vendéglője termében volt, de nem a nagyobban, sem a kisebbikben, mert a vendéglőnek mindössze is csak egy terme van…Volt hát a hallgatók száma 298, a jövedelem 496 ezüst forint. Ebből a neves szivü honfi s nagy zongora-hős adott a kisdedovoda gyámolítására 100 ezüst forintot”.

A hangverseny után Alsó Fehér megye főispánja, báró Kemény István a Kemény-Zeyk kúriában, a vándorpatrióták gyülekezőhelyén “pompás vacsorát” adott az illusztris vendég tiszteletére. Itt a nagy zeneszerző a megye és a kollégium legműveltebb vezető rétegével találkozott.

A tudósításokban a két enyedi hangverseny műsoráról azonban egy szó sem esett.

“Liszt életében – állapítja meg Nagyenyed krónikása – nagyon jelentéktelen esemény a nagyenyedi hangverseny, de a kis város életében mély nyomokat hagyhatott, és az ifjúságot fokozottabb művészi tevékenységre serkenthette.” Állítását beszédesen igazolja a XIX. század második és a XX. század első felének virágzó kollégiumi és városi zenei élete is.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu