Fölszálott a páva

http://hunor.rmdsz.ro/
Szerda, 2019. november 13., 17.17

Mága Zoltán beköltözött az aradiak szívébe

(Fotó: Mága Zoltán Facebook-oldaláról)
(Fotó: Mága Zoltán Facebook-oldaláról)

Október 30-án, szerdán este az aradi minorita templomban egy tűt sem lehetett volna leejteni, avagy a „csillárokon is lógtak”, mondanák a lelkes, kissé túlzó újságírók. Szóval „zsúfolásig telt ház” volt, nemcsak a nagyon tágas templom padjait, de a melléjük helyezett pótszékeket is elfoglalták, az orgona-karzatot is megnyitották.

Mindezt annak érzékeltetésére írom le, hogy a magyarországi Mága Zoltán hegedűművész aradi koncertje iránt óriási volt az érdeklődés. A hivatalosan az RMDSZ Nőszövetsége kezdeményezte mostani erdélyi turnénak (a nagyváradi, rogériusz-telepi református templomi, keddi után) Arad a második állomása volt. A Tripon Ildikó megyei RMDSZ-nőszövetségi elnök megnyitotta koncerten Faragó Péter parlamenti képviselő azt mondta: ennél kétszer-háromszor nagyobb templom is megtelt volna az érdeklődő közönséggel.

Az mindenesetre tény, hogy a közönség soraiban számos megyebeli nézőt is láthattunk.

 

***

Bevallom, kellemesen csalódtam mindjárt a legelején. Azt gondoltam ugyanis (vajon miért?), hogy a világjáró hegedűművész egyedül, legfeljebb két-három kísérővel áll majd ki a közönség elé. (Úgy is sikere lett volna.) Ezzel szemben az impozáns aradi r. k. minorita templom oltára előtti térben, remélem, jól számoltam, 19 tagú, jobbára vonósokból, öt fúvósból, egy-egy orgonistából és cimbalmosból álló kamarazenekar sorakozott fel.

Egy ilyen felállásból számomra egyértelműnek tűnik, hogy Mága Zoltán nem „alibizni” jött Aradra, meg erdélyi turnéjának többi helyszínére.

 

***

De ki is ez a Mága Zoltán?

Kivételes tehetségű, most 46. évében járó hegedűs, aki 12 évesen már a világhírű magyarországi, a zenész roma fiatalokat felkaroló Rajkó zenekar prímása volt. (A művész elmondta: akkoriban a zenekarral járt először Aradon – sajnos, nem emlékszem rá –, most a második alkalommal volt itt.) Pedig Erdélyben gyakran, évente akár kétszer megfordul koncerteken, Aradra azonban most jutott el.

Ahol olyan fogadtatásban részesült, ami (szerinte, de szerintem is) elég érvet szolgáltat a jövőbeli visszatérésre.

 

***

De hogy került a két (XVI. Benedek és Ferenc) pápa, meg több államfő előtt játszott, a világ nagy koncerttermeiben is nagy sikerrel fellépett, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével, Prima Primissima-közönségdíjjal, legutóbb, 2019-ben a magyar zenei előadóművészeknek adományozható legmagasabb, Erkel Ferenc-díjjal jutalmazott művész Aradra? (Kitüntéseinek száma egyébként meghaladja a húszat.)

Úgy, hogy tíz éve elindult a 100 templomi koncert elnevezésű rendezvénysorozat azzal a céllal, hogy eredményeként az összefogás jegyében segítséget nyújtson bajba jutott embertársainknak, határokon belül és túl úgy, hogy a koncertek bevételét jótékonysági célokra ajánlja fel. (Arad megyében a kedvezményezettek a Böjte Csaba atya létrehozta dévai Szent Ferenc Alapítvány kisiratosi gyermekháza és a Máltai Szeretetszolgálat aradi fiókja – az elismervényeket a hangverseny végén nyújtották át.)

 

***

A kedves olvasó (talán az utókor?) elvárja, hogy magáról a hangversenyről is szóljunk pár szót.

Röviden: remek volt, a sokszor felcsattanó taps, a hosszas ünneplés kétségtelenül ezt igazolja; a repertoár a klasszikus zenétől (Bach, Albinoni, stb. a magyar népdalon és a Schindler listája c. film fődalán át) messzire terjedt. Mága számára minden jó, ami igazán jó.

Jó pár éve az aradi r. k. főtemplomban – a szemtanú-kortárs emlékezhet rá –,  szentségtörésnek számított a taps. Aztán jött egy felvilágosult, a modern idők szavát értő plébános, aki szerint Istennek sem visszatetsző dolog, ha a nézők tapssal fejezik ki elismerésüket a (templomban bemutatott) művészi produkció kapcsán.

Szóval: tapsoltak Aradon, nem is keveset, a „tisztán” jó kétórás (meg valahány perces) koncert közben és után.

Amelynek egyik emlékezetes momentuma volt, amikor az apa meg (ugyancsak hegedűs, kiváló tehetségű) 14 éves fia – akit a művész, ő mondta, először hozott el Erdélybe – Bach kettős hegedűversenyét adta elő.

Az aradiak láthattak-hallhattak egy kiváló klarinétművészt, egy egészen kiemelkedő cimbalmost, aki két zeneműben (az egyik Kodály: Kállai kettőse) is megcsillogtatta rendkívüli képességét.

Az aradiak számára, megkockáztatom, a legemlékezetesebb pillanat az marad, amikor a művész (hegedűjén játszva) végigvonult a padsorok között egy klasszikus magyar népdallal, amelyet a közönség vele énekelt.

Ilyet, meggyőződésem, nem hallott még a jó száztíz éves minorita templom.

Szebbet, felemelőbbet nehezen tudok elképzelni.

Hogy a befejezésről, a székely és magyar himnuszról már nem is beszéljek...


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Tankó László / Hétfõ, 2019. november 04., 16.48 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Egy \"apróságra\" kaptam fel a fejemet az egyébként kitűnő beszámoló magáról a hangversenyről szóló részének második bekezdését olvasva.
A szerző vélhetően a 2013 decemberében elhangzott adventi zenés áhítatra utal, aminek kapcsán akkor még csak kérdőjelesen ír szentségtörésről a templomi taps kapcsán, ma már tényként értelmezi. A plébános 2013-ban is ugyanaz a személy volt, aki most, és - tudtommal - sem akkor, sem azóta nem foglalt állást a templomi tapsolás elmaradása kapcsán. Úgy gondolom, nem feltétlenül ildomos az ő személyét felhasználni vélt igazunk alátámasztására. A kérdést akkor - véleményem szerint - megnyugtatóan tisztázta Fekete Károly úr mint az esemény főszervezője (lásd a cikk kapcsán megjelent hozzászólásokat!).
Vélhetően nem ez volt a legfontosabb kérdés a szerda esti koncert kapcsán, mégis elgondolkodtató, hogy mennyire másként emlékezünk ugyanazokra az eseményekre...
Karl Ove Knausgård gondolata jut erről eszembe: \"Az emlékezet pragmatikus, megbízhatatlan és becsapós, de semmiképp sem ellenséges vagy gonosz módon; éppen ellenkezőleg, mindent megtesz azért, hogy a gazdája elégedett legyen vele.\"

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'