Fölszálott a páva

JelenHaz
Kedd, 2019. november 12., 05.21

Magyar kisantológia aradi román költők verseiből

Vasile Dan, Regéczy Perle, Brauch Magda
Vasile Dan, Regéczy Perle, Brauch Magda

Kedden délután az aradi Jelen Ház bárjában mutatták be Regéczy Szabina-Perle aradi költő, műfordító a Hiányzó magánya c., jelenkori aradi költők verseinek román fordítását tartalmazó kötetét. A hatvan-egynéhány oldalas könyvben tíz (két már elhunyt) szerző mintegy kilencven alkotása szerepel.

Mikor ismerjük meg kölcsönösen egymást?

Az összejövetelt megnyitó Vasile Dan költő, az Írószövetség aradi fiókjának elnöke (az ő egyik verséből származik a kötet címe) bevezetőjében hangsúlyozta: különleges eseményen veszünk részt, amely nem csak egy „közönséges” könyvbemutató, hanem több annál, majd feltette a (költői) kérdést: megismerjük-e egymást valaha, előítéletek nélkül, románok és magyarok – főként az irodalomra, de nem csak arra célozva. 1918 előtt az erdélyi román írók a saját bőrükön érezték, mit jelent a kisebbséghez tartozni, ma a magyarokkal ugyanez a helyzet. Vasile Dan a rá jellemző empátiával és tárgyilagossággal elemezte az 1918 előtti és utáni irodalmi helyzetet, megállapítva, hogy a II. világháború után a román írók már nem ismerték a magyar nyelvet, a fordítás tehát nehézségekbe ütközött, miközben jelentős magyar költők-írók sorra tolmácsolták a román irodalom jelentős alkotásait.

Magyarul számos (kis túlzással: számtalan) válogatás jelent meg román költők műveiből, nincs tudomásom viszont arról (javítson ki, aki másként tudja), hogy aradi román költők műveiből jelent volna meg antológia. S ha így van, akkor az érdem, mostani kötetével, a Regéczy Szabina-Perléé.

Persze azon elmélkedhetnénk, hogy mennyire reprezentatív a vékonyka kötet. Magam bevallom: sajnos, kevéssé ismerem a helyi román költők munkáit ahhoz, hogy véleményt mondjak. (Nem vigasz ugyan, de a mai román olvasó – ha nem is sokan, de még mindig olvasnak verset mindkét nyelven – bizonyára még kevésbé ismeri a mai magyar költészetet, mint az erdélyi magyar a románt, amelyet, nyelvismeret birtokában, el tud olvasni – ha van rá kedve és indíttatása.)

A témán hosszasan merenghetnénk, ám maradjunk a könyvbemutatónál. Elhangzott dr. Brauch Magda méltatása – részben románul, részben magyarul – a fordításkötetről, a jelenlévő román költők tolmácsolásában több eredeti vers és magyar fordítása. Rövid idézet az Irodalmi Jelenben az antológiáról megjelent Brauch-cikkből: a verseket (Regéczy Szabina-Perle) „saját válogatásban, nagy odafigyeléssel és maximális szakmai hozzáértéssel tolmácsolta, lévén maga is kortárs, modern költő. Tőle sem idegen a kötet szerzőinek nyelve, a szürrealista látás- és ábrázolásmód, a többértelműség, az intellektualitás, a váratlan, szokatlan asszociációk használata, a szabadvers-forma”.

Külön méltatás tárgya lehetne, hogy tematikájukat, tartalmukat tekintve milyenek az antológiában közölt versek, annak kiderítésére, hogyan viszonyul a mai (aradi román) költő korához. Ami biztos: nem túl optimistán, a közéletiség pedig jórészt hiányzik ebből a kötetből; maradnak a hagyományos témák, élet és halál, magány és elidegenedés, olykor a szerelem, meg a vers, a költői alkotás problémái.

De itt az antológia, olvashatják...

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'