JelenHaz
Péntek, 2019. december 13., 12.29

Megjelent a Havi Szemle legújabb száma

 
2009. december 10., 18.47
Csütörtök

Egy lap kinézete üzenet értékű, írja egyik írásában Nagy István. Ezt mi is, a Havi Szemle szerkesztői is tudjuk. Ezért is pályáztunk az idén kétszer is, sajnos sikertelenül. De az októberi könyveladásunk megengedte, hogy a mostani szám egy kicsit jobban nézzen ki.

De nem csak ezért érdemes kézbe venni a Havi Szemle legújabb számát...

Szerkesztés közben nem, csak most újraolvasva figyeltem föl arra, hogy egy kicsit szomorkásnak sikerült ez a szám. Mi lehet ennek az oka? Biztos, a krízis és járvány  észrevétlenül is de befolyásol mindannyiunkat, de az is lehet, hogy így év végén már utolér egyfajta fáradtság, és alig várjuk a feltámadást, a megújulást, a reményteljes új esztendőt, vagy ahogy Grósz László írja Megint Ünnep című verse utolsó sorában: ,,várod, hogy legyen már ünnep megint,,.

A megjelenő versek többsége, melankolikus, vagy szinte pesszimistának mondható. G. Pataky András például amikor tükörbe néz ezt látja:

,,szememben, sorra kihunynak

a várakozás gyertyalángjai

úgy érzem, már ezer éve

élek ily egyedül,, 

Bokor Ella pedig arra gondol megbékélten:

,,Ember módra, emberül éltem.

És most? Megöregszem szépen.,,

Odry Mária sorai sem vidámak:

,,Ha kivisznek egyszer innen majd...

az udvaron barackfa.

Ki kell vágni, hogy elférjen

a koporsó alatta.,,

Fiegel Erzsébet versében ,,napsugaras álmaim vánkosán ébred a csend,,, Regéczy Szabina Perle verse pedig olyan rövid,  hogy nem is lehet feldarabolni. Így egészben idézzük:

Lenn maradtam a földön

                       In memoriam M. B.

Egy lepusztult házban üldögélek

Nézem, ahogy hull le a vakolat

Nekem már nem hoz semmit a holnap

Fejemen hófehér bukósisak

Mellettem két kutya.

Azt hiszem elég is a szomorú versekből, de vannak vidámabbak is, pl. Grósz László és Kató Sándor versei.

A prózai írásokban már jobb a hangulat, Pávai Gyula egy disznótoros ünnepvárásról, és Chirilovici Miklós festőről, Kató Gizella pedig gyerekeknek ír a kagylótündérről. Megjelenik Jankó András írása, az ,,Egy ember, aki állandóan mosolyog,, 9-ik része, Komádi György az aradi református egyház kialakulásáról, Berecz Gábor pedig Kazinczy Ferencről és Bél Mátyásról ír.

A bemutató végére érve, azt hiszem, nyugodtan biztathatom olvasóinkat, hogy egy-egy adventi este vegyék kézbe e lapot, el lehet révedezni, gondolkodni néhány íráson...

Aztán majd jöhet, és biztos, hogy majd jönnek is a szilveszteri mulatságok, és az új évnek való nekifeszülés.

A Kölcsey Egyesület


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Komádi György? / Hétfõ, 2009. december 14., 22.21 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Nem véletlenül Komádi Sándor?
Hozzászólt: Jankó András. / Péntek, 2009. december 11., 09.21 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kösz a kiegészitést, igen, kimaradtak a bemutatóból a hozzáfüzöttek.
Várom a kritikai megjegyzéseidet az irások értékéről is.
Hozzászólt: Nagy István / Csütörtök, 2009. december 10., 21.03 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A színes borító első oldalán az 1460-ból való, A háromkirályok imádása című festmény, míg a hátsón Sághi Annamária Holdfényben című akvarellje, valamint az alábbi, Ficzay Dénest idéző vers található:

G. PATAKY ANDRÁS (1948-2003) FICUS
Szürke kalapján
csillagok ragyogtak
és kopott lódenjére
ezüstport hintett a Hold
amikor tiszta estéken
„mesélte" a Történelmet
amit megért a város.

Sétáink idején
házak falai tisztelegtek
mintha tudták volna
valaki őrködik felettük
valaki vigyáz
még a lassan lehulló
vakolatdarabokra is
nehogy túl kemény legyen számára
a jelen betonközönye.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'