Csütörtök, 2017. szeptember 21., 22.21

Mit gondol a bohóc?

“Az élet szomorú, de nem reménytelen”, mondja a bohóc. Vagy ki tudja… Mátyás Zsolt Imre
“Az élet szomorú, de nem reménytelen”, mondja a bohóc. Vagy ki tudja… Mátyás Zsolt Imre
A bohóc – így az értelmező szótár – a közönséget mókáival szórakoztató, mulatságos külsejű artista. A bohóctréfa – fogalmazódik meg máshol – vaskos, primitív komikum.


A bohóc tréfálkozik, kergetőzik, bukdácsol, esetlenkedik, hogy megnevettesse a közönséget – mondaná az, aki már látott cirkuszi előadások szünetében fellépő, kikent arcú, furcsa öltözékű, szöveggel vagy anélkül, esetleg hangszerrel, zenével operáló artistát. Egyszóval: a közfelfogásban a bohóc mindenképpen szórakoztató, és (nem is mély) humorral, mondanivalóval fellépő figura.

Aki a Ködszurkáló, avagy egy bohóc nézetei c., az Aradi Kamaraszínház keretében tartott előadástól valami hasonlót várt, az bizony alaposan melléfogott. Mátyás Zsolt Imre egyszemélyes műsorában, amelyet maga rendezett és játszik, az effajta humornak jóformán nyoma sincs. Valami a külsőségekben, a kifestett arcban, a nem mindennapi öltözékben, a mozgásban – egyébként az összeállítás “véresen komoly”. (A címbeli ködszurkáló Latinovits Zoltán 1973-ban megjelent könyvére, az egy bohóc nézetei Heinrich Böll német író azonos című regényére utal. A regényre épült az M. Józsa Tímea Ildikó és Mátyás Zsolt által összeállított szövegű előadás, amelynek lényege talán így fogalmazható meg: elmélkedések az életről, művészetről és társadalomról. A társadalmon mintegy kívülálló, szerelmét is sirató bohóc nyilvánvalóan a Biliárd fél tízkor szerzőjének szószólója, s Böll, mint közismert, meglehetősen kritikusan kezelte korát, a polgári komformizmust, a sekélyes művészi közízlést. Nos, egy mélyen érző és gondolkodó művészember (merthogy a mi bohócunk ilyen) számára szinte, vagy éppenséggel lehetetlen egy ilyen miliőbe beilleszkedni, ezért is van állandóan kéznél a gyakran meghúzott pálinkásflaska. Ami persze, nem megoldás, de hát az életnek vannak megoldhatatlan, feloldhatatlan helyzetei. A címbeli ködszurkálással az előadó-rendező még rá is tesz egy lapáttal ennek aláhúzására, érzékeltetve: maga is osztja ezt a véleményt.
Böll ide vagy oda: a szövegtől, őszintén szólva, nem áll meg a kés a levegőben. Mátyás Zsolt Imre, a temesvári Csiky Gergely Színház művésze mindent bevet, hogy e szöveg megjelenítése élvezhető színpadi produkcióvá váljék: a rendelkezésére álló kevés eszközzel – szék, öltözék, sál, pálinkás flaska – játszik, székre áll, bohócként mozog (sokat), sőt, vetkőzik; helyenként zene (pl. Edith Piaf legszebb dalainak egyike) segíti. Szövegmondását itt-ott kissé deklamálónak éreztem (talán nem érlelődött ki egészen ez az előadás, amely hét éve a nagyváradi Varázshegy Színházi Műhelyben keletkezett. Vajon hányszor játszotta?); a helyenként suttogott szöveget a viszonylag kicsi terem közepén már nem lehetett érteni. Ettől eltekintve a háromnegyed órás Ködszurkáló… figyelemre érdemes produkció.
***
Az Aradi Kamaraszínház legközelebb (március 29-én) témájánál fogva is izgalmasnak ígérkező előadást ígér: Alina Nelega Rudolf Hess tízparancsolata c. művét. A hírhedt náci politikust, Rudolf Hesst Harsányi Attila, a szegedi Hetek Csoportjának tagja alakítja, rendező Tapasztó Ernő.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu