A 10. Hunyad Megyei Magyar Napok keretében immár másodízben került sor Wagner Péter-kiállításra Déván. Ezúttal a Dávid Ferenc Unitárius Zarándok- és Szórványközpont biztosított teret az Erdélyi Szigetvilág-sorozathoz tartozó közel száz alkotásnak.
Wagner Péter Budapesten élő építész-grafikussal idén májusban ismerkedett meg a dévai közönség, amikor a Melite Református Gyülekezeti Házban került bemutatásra az dél-erdélyi tájakat felölelő kiállítás. Akkor derült ki: az alkotó 1969-ben hátizsákos diákként kezdte el járni Erdély tájait, elsősorban Széket, Kalotaszeget, de később sorra került a Küküllő mente, 2014–2016 között pedig Dél-Erdély. Ez utóbbi barangolások nyomán közel 300 színes krétarajz született: a Bánság határától a Kárpát-kanyarulatig villantva fel, sajátos színvilágban a térséget. A májusi kiállítás alkalmával az épített környezetre fókuszáló dél-erdélyi sorozat, a tér szabta határok miatt csak töredékesen kerülhetett bemutatásra. A kiteljesítésre a 10. HMMN alkalmával került sor, amikor a fennmaradt képeket az unitárius zarándokközpont időközben felújított közösségi termében sikerült kiállítani.
A szeptember 24-i tárlatmegnyitón Szabó Zsolt irodalomtörténész, a Kolozsvári Művelődés Egyesület elnöke értékelte a kiállított alkotásokat, a középkori rézmetszőkhöz, tájképfestőkhöz hasonlítva az művészt. – Wagner Péter a hajdani veduták hagyományát követi, kicsit modernizálva, kiszélesítve, kiteljesítve veszi számba mindazt, amit úgy érez, hogy nekünk, erdélyi, kárpát-medencei magyaroknak érdemes megismerni, számon tartani, és amiről nem szabad lemondani. Eddigi munkássága során több mint 2000 képen örökítette meg a jellegzetes épületekkel tarkított erdélyi tájakat – foglalta össze tömören Wagner Péter képzőművészeti munkásságát Szabó Zsolt.
Az alkotó a veduták fogalmához kapcsolódva elmondta: hajdan, amikor diákként fekete-fehér filmes fényképezőgéppel vágott neki felfedezni Erdélyt, meg kellett tanulnia megkeresni egy épület, egy-egy táj, egy falu vagy templom legjellegzetesebb arcát, azt a látószöget, amelyben leginkább érvényesül a megörökítendő épület, táj sajátossága. Ennek jegyében képei mai is lényegre törően ragadják meg egy-egy templom, ház, falu jellegzetes vonásait és az alkotó lelkén átszűrve, egyedi forma- és színvilágban kerülnek ábrázolásra.
Wagner Péter képzőművészeti alkotásaiban természetesen az építész, a mérnöki lelkület is folyton utat tör magának. Nem csupán ott, hogy képeiben elsősorban az épített környezet megörökítésére törekszik, de abban a rendszerességben is, ahogyan felkutat, lefényképez, megrajzol egy-egy tájegységet. Nem innen-onnan fest le egy templomot, egy házat, ami utazás közben épp megragadja a figyelmét, hanem kitartóan járja végig egy-egy vidék minden zegzugát, és megörökít mindent, amit arra érdemesnek tart. – Ma a digitális világban nagyon sok fénykép készül Erdélyről is, fel is kerül sok a világhálóra, közösségi, turisztikai portálokra. De úgy vélem, a szisztematikus számbavétel hiánycikk. Ennek pótlása is motivál, hajt egy-egy újabb vidékre – mondta a tárlatmegnyitó alkalmával Wagner Péter.
A művészt Koppándi Zoltán lelkipásztor és Gáspár-Barra Réka újságíró köszöntötte. Az Erdélyi szigetvilág hangulatához kapcsolódva elhangzott Reményik Sándor Eredj ha tudsz című verse Gáspár-Barra Áron tolmácsolásában.
Wagner Péter képei iránt nagy volt az érdeklődés. A májusi kiállítás nyomán, újra szép számban jöttek el a dévaiak, megismerni a dél-erdélyi sorozat további darabjait, melyek közt a Barcaságból, a Fogaras földjéről, a hajdani Alsófehér megyéből ideszármazottak is felfedezhették az otthoni tájakat.
SK
Hozzászólások