Művelődési nap Magyarbecén

A Fehér megyei, gyümölcsösök és szőlősök övezte dombok közt megbúvó színtiszta magyar falu szorgos lakói augusztus 26-án negyedik alkalommal rendezték meg a Nagyenyed közeli kis település Művelődési Napját.

A jeles esemény istentisztelettel kezdődött, amelyen Lovász István helybeli lelkipásztor hirdetett igét, majd az Újkenyérünnepe alkalmából kiosztott úrvacsora szertartását Tűri Aranka, az Egyházmegye Esperesi Hivatalának lelkésze vezette be. E nap minden esetben alkalmat adott arra is, hogy a falu életében fontos szerepet játszó személyekre, nagy elődeinkre emlékezzenek. Az előző rendezvényeken emléktáblát állítottak Gruzda János lelkész-festőművésznek, aki egy évtizeden át a gyülekezet papja volt, és az I. világháborúban elesett becei honvédeknek; a gyülekezet tagjai megismerhették egyházközségük történetét és egykori papjainak tevékenységét is.

E hagyomány szellemében az úrvacsora kiszolgálása után Bod Péterre, a „magyarigeni bölcs”-re emlékeztek születésének háromszázadik évfordulója alkalmából, arra a tudós lelkipásztorra, akinek küzdelmes, munkás élete példaértékű mindannyiunk számára. Ezt követően a 125 éve született és 45 éve halott Áprily Lajos transzszilván költő emlékét idézték Útravaló című vallomásos versének felolvasásával. A költemény kezdő sorainak Istenhez intézett kérdése fiatalt és időset elgondolkoztathatott: mit tett vagy mit kell tennie ahhoz, hogy méltóképpen járulhasson majd az  Úr színe elé: „A lélek, / mikor búcsuzva bontja szárnyait, / visz magával a földről valamit. // Eszmét, melyet világra ő hozott, virágot, melyet ő virágoztatott. // Én Istenem, én mit vigyek neked? ... ”

A tulajdonképpeni műsor a jellegzetes lovas felvonulással kezdődött. A művelődési ház udvaráról induló hét, egylovas fogatot megtöltötték a hagyományos népviseletbe öltözött lányok és fiúk, akik vidám énekszóval végigjárták a hegyről völgybe kanyargó utcákat, hogy az öt órakor kezdődő műsorra hívogatták a nap heve elől házaikba menekült beceieket.

Lelkes munkájuknak meg is volt az eredménye: a több mint háromórás művészi műsor idején, a korszerűen berendezett művelődési házban a légfrissítő készülékek szorgos munkája ellenére is forró volt a levegő és a hangulat. Egymást követték a szebbnél szebb műsorszámok: A királyasszony cipője, a moderntánc-bemutató, a Lovász Mária tiszteletes asszony betanította gyönyörű magyar néptánc. Ezt követte a vendégművészek műsora: a csombordi kisiskolások Pipacsom nevű tánccsoportja Gruiţa Köble Hajnal tanítónő irányításával és  a magyarlapádi Kiss Csongor felkészítette tánccsoport. A színes, változatos műsort a helybeliek tánckara zárta, amelynek koreográfusai Tűri Zsolt, a Magyarbecei Művelődési Nap főszervezője, a nagyenyedi Bethlen Kollégium nevelő-tanára és Bárdi Zoltán egyetemi hallgató.

A véget nem érő tapsorkán beszédesen igazolta, hogy a Lovász István lelkipásztor és Tűri Zsolt helybeli RMDSZ elnök és segítőtársainak munkája nem volt hiábavaló.

Az emlékezetes műsor után kezdődött a kivilágos-kivirradtig álló bál, amelyen pár órára a diákok elfelejtették, hogy vége a nagyvakációnak, szüleik meg azt, hogy egész évi keserves munkájuk eredményét megtizedelte a szárazság, hogy a kutakban elapadt az életet adó víz...

A IV. Magyarbecei Kulturális Nap támogatói: a Communitas Alapítvány, a Magyarlapádi Önkormányzat, a Biomilk Tejfeldolgozó Vállalat és a magyarbecei RMDSz. Köszönet önzetlen segítségükért!

Csak így tovább, magyarbeceiek! Öröm volt köztetek lenni!

Józsa Miklós