JelenHaz
Hétfõ, 2019. december 09., 09.04
Népművészeti kiállítás Nagyzerénden

Nagyanyáink kincses tára...

Nagyanyáink kincses tára...
Nagyanyáink kincses tára...

Sem tisztem, sem módom eldönteni, netán megjósolni, milyen hatást gyakorol Nagyzerénd község művelődési életére a szombaton délután a Olosz Lajos Művelődési Ház nagytermében Nagyanyáink kincses tára − Nagyzeréndi kincses bánya címmel megnyílt a népművészeti kiállítás.

Főként azért, mert pár évvel ezelőtt, az Erdőháti napok keretében, a református egyház imatermében már volt egy hasonló kezdeményezés – nem túl sok visszhanggal. Ami viszont biztató: szombat délután, a nem túl kedvező öt órai kezdés ellenére, sokan eljöttek a művelődési házba, őszinte érdeklődéssel nézték meg a két oldalt a falakon, az azok előtt elhelyezett főként használati tárgyakat, amelyeket szüleik, nagyszüleik készítettek, és amelyek ugyanúgy magukban hordozzák nemzeti hagyományainkat, mint népdalaink, néptáncaink.

A gyülekező közönséget – köztük nagyon sok fiatalt, sőt gyereket – citerazene fogadta Papp Sándor, ifj. Papp Sándor és Higyed Ferenc előadásában, akik később sem adták alább. Szénási Ferenc, a kiállítás ötletgazdája és egyedüli kivitelezője kertelés nélkül kimondta: Nagyzerénd, az egykor a környék nemcsak adminisztratív és gazdasági, hanem kulturális központja is napjainkra a névtelenségbe süllyedt. Az apátiába került színmagyar közösséget kívánta ezzel a tárlattal felrázni, rámutatva: gyönyörű hagyományaink vannak, ezek megőrzése, továbbvitele is feltétele megmaradásunknak. A jelenlévő Simándi Sándor polgármester – dicséretére legyen mondva! – nem vette zokon a bíráló szavakat, hanem bűnbakkeresés nélkül felemlítette gyerekkorának emlékeit, amikor az iskolában a kötelezőnél sokkal többet felvállaltak a pedagógusok, és nem kellett azzal szembesülni, például, hogy a falunapokon csak más településbeliek ropják a táncot a színpadon.

Arra, hogy van helybeli tartalék is, példa a Pro Zerind Kulturális Egyesület immár hagyományos tavaszi hagyományőrző népdal- és nótaestje, no meg azok a tehetséges gyerekek is megmelengették a szíveket, akik rövid műsorral járultak hozzá a tárlatnyitó sikeréhez: a hetedikes Semsei Ildikó és Nagy Hortenzia népdalokat énekelt, az ötödikes Pap Alma furulyán játszott, a szintén hetedikes Bíró Zsolt Petőfi Sándor A magyar nemzet című költeményét mondta el átéléssel.

A főszervező Szénási Ferencen kívül még tizenkét helybeli család járult hozzá a legkülönfélébb tárgyakkal – szőttes, hímzés, falvédő, kendő, abrosz, kötény, törölköző, rongypokróc, kenderzsák, tányér, korsó, köcsög, kulacs, lekváros fazék, szakajtó, kas, kosár, dagasztóteknő, váza, gereben, lóca, gyékényszék stb. (a legfiatalabb is legalább 50 éves!) –, a feketegyarmati Pálóczi család cserepes krizantémokkal díszítette fel a színpad előterét. Szénási szerint, ami itt látható, az csak töredéke mindannak, ami Nagyzerénd két településén e területen még létezik.

A rendezvény alaphangulata a népi hagyományok megőrzéséért, a nemzeti megmaradásunkért szükséges összefogás fontosságának a hangsúlyozása volt, amelynek Nagyzerénden is megvannak a lehetőségei. Talán nem ünneprontás, ha a sikeres kezdeményezés kapcsán arra biztatnánk Szénási Ferencet – aki különben anti születésű, de Nagyzeréndet második szülőfalvának tekinti –, hogy próbáljon meg minél több társat találni a községben nemes céljai megvalósítása érdekében. Főleg azért, mert további nagyszabású elképzelései is vannak: népdalelőadást tervez – minden bizonnyal számíthat az ebben már komoly tapasztalatokkal rendelkező Pro Zerind támogatására –, valamint egy olyan élő kiállítást, amelyen bemutatják a kenderfeldolgozás valamennyi fázisát, beleértve a talán leglátványosabbat, a szövést is.

A résztvevő gyerekeket Simándi Sándor a Transcom Kft. részéről ajándékcsomagban részesítette, a felnőtt citerázók Szénási Ferenctől egy-egy üveg bort kaptak.

A tárlatot péntek délutánig lehet megtekinteni, elsősorban iskolásokra számítanak helyből és a környékről, a művelődési ház kulcsa a községházán található.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: ?? / Szerda, 2009. október 14., 10.21 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Szép volt. Egyszerű, mégis nagyszerű. Csak így tovább, remélem még sok hasonló hagyományörző megmozdulást láthatunk.
Hozzászólt: '?? / Hétfõ, 2009. október 12., 14.26 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Apátia? inkább szégyen, talán felébreszt minden olyan magyar közösséget, ahol rommagyarokat vélasztanak.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'