Csütörtök, 2018. szeptember 20., 23.29

Nosztalgiázás Illés-zenére

Nosztalgiázás Illés-zenére
Nosztalgiázás Illés-zenére

Szünetben, előadás után (meg közben is) figyelem a közönség reagálását, néhány ismerőst mindig megkérdezek benyomásairól, hogy ne csak a magam, esetleg egyoldalú, elfogult véleményét rögzítsem.

Egy előadás sikere végeredményben a nézőn áll vagy bukik.

Csütörtökön este a majdnem éjfélig tartó előadás után csak egyértelműen dicsérő (sőt lelkendező) véleményeket hallottam.

 

***

Az Aradi Kamaraszínház műsorában nálunk sorra került Tied a világ! c. előadás („Zenés társasjáték Illés-slágerekkel, meglepetés vendég: Bródy János”, „Könnyed, kedves, szórakoztató tisztelgés az Illés-zenekar előtt”) a Budapesti Játékszín produkciója, szövegkönyvét írta, az előadást rendezte Szente Vajk, akit a romániai, a magyar tévéadókat (is) néző Szeretlek, Magyarország! és a Dunán most futó honfoglaló játék vezetőjeként ismerhet. A Tied a világ c. műsorban pedig a tévénéző számára ismert fiatal(abb) és tehetséges énekesek léptek fel: a délvidékről származó Feke Pál, aki a pár évvel ezelőtti, a Társulat-előadta István a király előadással robbant be (tudomásom szerint legalábbis) a köztudatba – abban a „mi Éder Enikőnk” is jelentős szerepelt játszott –, Puskás Peti az egyik tehetségkutató versenyen tűnt fel pár esztendeje, Vecsei László és a játékmester szerepében Nagy Sándor (róluk nincsenek „személyes” emlékeim). Mindannyian kiváló énekesek, akik nagyszerűen „hozták szerepüket”.

A játékkeret: egy fiatal (bizonyára énekes), Nagy Sándor – minden szereplő valódi nevén szerepel! – házibulit szervez a lakásavató alkalmából, amelyen azonban csak közeli barátai (a fentebb említettek) jelennek meg, de végeredményben jól érzik magukat, Illés-slágereket énekelnek, miközben szellemesen froclizzák egymást. De hát a buli milyen lenne csupa férfi szereplővel: megjelenik egy szexi pizzafutár (Gubik Petra), meg a házmester (Szerednyey Béla – különben hogy kerülne a „Nem szól ránk a házmester” refrénű dal a műsorba), és előadják a többiekkel együtt az Illés híres nótáit.

Bizonyára a szövegkönyvíró-rendező találmánya: a szereplők az előadás során legalább kétszer „leszállnak” a színpadról a nézőkhöz, kérdezik őket, játszanak és „pacsiznak” velük, kiosztják egy „rajzverseny” alkotásait), ami feltétlenül a produkció előnyére válik.

Szóval: „ki van csinálva” a produkció.

S amikor már azt hittük (késő délután és késő este), hogy elmarad a meglepetés – Bródy János, a legendás szövegkönyvíró és énekes fellépése –, egyszer csak kitárult az ajtó, és megjelent, és egy nagyszerű, balladaszerű, csavargóról és szerelméről szóló dalt adott elő. (Szövegét maga írta, a zenéjét Szörényi Levente szerezte). A magam számára ez az egyetlen dal elég lett volna, hogy örömmel megnézzem az előadást.

Ami azonban nagyon sokkal több ennél: egy immár legendává vált magyar, – az 1960-as évek elején alakult, nemzedékek világlátását formáló együttes (ne feledjük: Magyarországon az ott akkoriban már lazábbá váló kommunizmus korszakában járunk) pályafutásának megidézésévé.

Hogy mit jelentett annak idején, az 1960-as évek elején-közepén az Illés Együttes egy egész nemzedék számára, arról hosszú tanulmányt lehetne írni. Írtak is sokan róla.

A Tied a világc. műsor ezt nem részletezi, nem is várható el tőle.

Ez egy kiváló, szórakoztató, jó énekeseket és nagyszerű zenéket felvonultató műsor, amelyet, örömömre, most Aradon is láthattunk.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'