JelenHaz
Szombat, 2019. december 07., 16.08
Megkezdődött a Klasszikusdráma Fesztiválja

Ókori téma mának szóló üzenettel

Ókori téma mának szóló üzenettel
Ókori téma mának szóló üzenettel

Vasárnap kora este Aradon megkezdődött az október 24-ig tartó, az idén tizenötödik alkalommal megrendezésre kerülő Klasszikusdráma Fesztivál, amely ezúttal egyszerre szólítja meg két szomszédos ország színházszerető közönségét azzal, hogy a Ioan Slavici Klasszikus Színház a békéscsabai Jókai Színházzal partnerségben szervezi a fesztivált.

Amint azt már a korábbi években is megszokhattuk, most is hangulatos körítés övezte a megnyitást. Igaz, hogy az eső egy kicsit közbeszólt – a színház előtt elhelyezett zongora fölé, például, sátort kellett húzni –, ám az előcsarnokban már semmi sem zavarta az élvezetet. A közönséget előbb a Sabin Drăgoi Művészeti Líceum Eutherpe kórusa fogadta Crina Brad tanárnő vezetésével, beljebb stilizált bűvészmutatványok szórakoztatták a nagyérdeműt.

A hivatalos megnyitón előbb Laurian Oniga igazgató köszöntötte a jelenlévőket, majd Bognár Levente aradi alpolgármester, Fekete Péter, a békéscsabai Jókai Színház igazgatója, Balogh József Békés megyei önkormányzati képviselő és Sonja Kovačić, a zágrábi Gavella Drama Theater (Horvátország) ügyvezető igazgatója mondott üdvözlő szavakat. Utóbbi nem véletlenül, ugyanis a nyitó előadás, Albert Camus (1913–1960, 1957. évi irodalmi Nobel-díjas) Caligula című drámája, a szlovén Tomaz Pandur rendezésében épp a zágrábi színház és a szlovéniai Pandur Theaters koprodukciójában kerül színre. Közben műholdas kapcsolat révén a békéscsabai színházat is sikerült látnunk, ahonnan szintén üdvözölték az aradi fesztivál megnyitását.

A nyitó előadás – finoman szólva – meghökkentő volt. A szimbólumok megértéséhez, természetesen szükség volt Caligula életének, valamint Camus életművének valamelyes ismeretére. Kezdve onnan, hogy honnan ered a Caligula melléknév – fiatal korában előszeretettel viselte a katonai csizmát (caliga), ezért kapta ezt a katonáktól) –, azon túl, hogy istennek tartva magát, Jupiterhez hasonlóan vélt cselekedni, midőn féltestvérével Drusillával, kit istennővé (Dea) emelt, vérfertőző viszonyban élt, sőt isteni megtisztelést követelt a maga számára, versenyre szólítva fel Jupitert, hogy döntsön, kit illet meg a világuralom, egészen addig, hogy Caligula megszenvedi: nem képes elérni az abszolútumot (megszerezni a Holdat), nem lehet Isten, és vannak dolgok, amelyek felett még az ő hatalma is véges. Ugyan bármit megengedhet (és meg is enged) magának annak érdekében, hogy „megvalósítsa a lehetetlent”, mégsem tudja azt megvalósítani. Ez az ő belső drámája: a korlátlan iránti vágyakozás korlátainak intenzív átélése – írja a darab egy kritikusa, amely feltárja a hatalom belülről fakadó szédületét. És ez minden korban politikai aktualitása e darabnak, amely világossá teszi, hogy a hatalommal szembeni passzivitás és annak feltételezése, hogy a hatalom belátó lesz, és kontroll nélkül képes kijózanodni, csak olaj a tűzre. Amennyiben engedjük a korlátlan (őrült) hatalmat működni, az szükségszerűen a fejünkre nő. Nem hisszük el, nem merjük elhinni, hogy a hatalom velünk, emberekkel szemben bármit megtehet, és meg is tesz. (Talán nem egészen véletlen, hogy a darab 1944-ben íródott!) Az emberek (még Caligula barátai is) előbb elszenvedik a korlátlan hatalom túlburjánzását, majd áldozatai lesznek. A darab végkövetkeztése: hatalom birtokosa és megszállottja bármit megtesz egészen a (szükségszerű?!) bukásig. Caligulát végül megölik – és ez nemcsak a római császárok sorsa. Sok az áldozat, sok megtört gerinc, sok a megalkuvás, a hazugság... És tocsog a vér. Az aradi előadáson nem vér tocsogott, hanem több centiméteres víz (nem kis gondot okozhatott ez a műszaki személyzetnek!), de ez is megdöbbentően sugallta az emberi kiszolgáltatottság érzését.

A szükségesség minimumára szűkített díszlet és kosztüm nagyszerűen szolgálta az üzenet továbbítását. A horvát nyelvű előadás szövegének megértését sokban segítette a román nyelvű felirat, ám ettől függetlenül is olyan hatást gyakorolt a nézőkre, hogy hosszú percekig tartott a talpon álló vastaps.

Ahogy a kezdéskor, az előadás végén is látvány várta a nézőket: a színház és Szentháromság-szobor közti téren fáklyás fényprodukció üzente: a fesztivál egész idejére visszavárják a közönséget.

Ma, lapzártánk után ér véget a békéscsabai Jókai Színház produkciója, N. V. Gogol Háztűznézőcímű előadása, Sztaniszlav Anatoljevics Mojszejev rendezésében.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'