JelenHaz
Szombat, 2019. december 07., 16.14

Próbára tett színészek és nézők

Próbára tett színészek és nézők
Próbára tett színészek és nézők

A magam – és más gyengébbek – kedvéért idézem a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház 3 tánc Beckettre című produkciójának előzetesét: „A szereplők városi bohócok, az eltárgyiasult ember jelképei, elvesztik rendeltetésüket, elfelejtik önmagukat és önvalójukat. Ezen a szemétdombon helyezkedik el a paradicsomi élet káprázata, a menekülés illúziója, a kilépés lehetősége. Azonban, ha feltűnik a reménysugár, még súlyosabbá válik a helyzet. A szétbomló mindenség másnap ugyanarról a pontról indul, és ez létünk örökmozgója.”

Értik, ugye?

Ha nem, hozzáteszem, hogy annak sem könnyebb a helyzete, aki látta a székelyföldi társulat szerda esti vendégjátékát az aradi nagyszínházban (vajon azért hozták ide, mert a hevesebb vérmérsékletű székely közönséggel megjárták?). A színlap szerint Vava Ştefănescu bukaresti koreográfus, a Román Nemzeti Táncközpont művészeti igazgatója állította színpadra a darabot Samuel Beckett három kisebb művéből (Némejáték I, Jövés-menés, Némajáték II). Bevallom, nem tudom, hogy az eredi művek is ilyenek-e, de a látottak egyfajta szörnyű vízióra – hogy ne írjam azt: rémálomra – emlékeztettek, hol Twin Peaks-i kísértetiességgel, hol meg az Adams Family-re „hajazó” karakterekkel (dicséret a sminkesnek). Megkockáztatnám azt is, hogy hallucinogén szerek hatása alatt született meg a produkció, de feltételezem, hogy ugyanazt adják elő mindenütt, tehát nem egyszeri és megismételhetetlen előadásról van szó…

A citált színlap szerint mozgásművészetet láttunk, kérem, de azt hiszem, hogy a végén megkönnyebbülten sóhajtó aradi közönség nem kér ebből (legalábbis ebben a zsivajgó, sikító, őrjöngő, rohanó formában). Művészi értékét senki nem vonja kétségbe – a színészek munkája előtt egyenesen le a kalappal! –, legfeljebb az értelmét nem látja. Ha abban az utópisztikus helyzetben lennénk, hogy Aradon működne két-három magyar színház, akkor „elmenne” egy ilyen kísérleti színházi előadás is, de így nem hiszem, hogy a mércét amúgy magasra tevő Aradi Kamaraszínháznak (amely az előadást felvette repertoárjába), felbátorodva az eddigi közönségsikereken, minden le kellene nyomnia az aradi nézők, különösen a bérletvásárlók torkán.

Színház és méreg a délutáni bérleteseknek

November 11-én, szerdán 18 órától (József Attila-bérlet és Karinthy-diákbérlet) az Aradi Kamaraszínház Rodolf Sirera Színház és méreg című darabját mutatja be. Az előadás a Kamaraszínház, a Nagyváradi Theatron Egyesület és a Varázshegy Színházi Műhely együttműködésében jött létre, a szereplők – Dukász Péter és Mátyás Zsolt Imre – a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művészei.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Ilona János / Szombat, 2009. november 07., 20.25 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Őszintén érdekelne mások véleménye is a Figura Stúdió előadásáról. Voltunk ott néhányan a nézőtéren, s talán maradtunk is valamivel (vagy sem) a röpke 50-55 perc után. Meg lehetne fogalmazni pár mondatban, hogy mivel, vagy mivel nem.
Hozzászólt: Ilona János / Péntek, 2009. november 06., 21.03 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Jaj!...
Hozzászólt: vastaps / Péntek, 2009. november 06., 17.27 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A vastaps egy természeti jelenség, amely a káosz kicsúcsosodása kétlábú értelmes egyedek tömeges tenyérősszeverődésekor.
A vastapsnak szakirodalma is van.
A dobpergést fölültapsolást nem lehet, és nem is szabad vastapsnak nevezni.
Hozzászólt: Ilona János / Péntek, 2009. november 06., 14.11 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

...tartották...
Elnézést!
Hozzászólt: Ilona János / Péntek, 2009. november 06., 14.10 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Semmi gond, kedves Bérletes.
Természetesen megértem, hogy az Ön számára és mások számára is 'borzalmas' volt.
Viszont azt Ön is elfogadhatja, hogy voltak, akik elgondolkodtatónak és jóindulatúan provokatívnak tartják a Figura szerdai előadását.

Amúgy apróság, de a színészek többszöri visszatérése és meghajolása alatt a nézők igenis egyazon ritmusra tapsoltak (kétségkívül a háttérzene késztetésére is), s úgy tudom, ezt vastapsnak nevezik.
Hozzászólt: Bérletes / Péntek, 2009. november 06., 10.26 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

ILONA ÚR, lehet, hogy szűk látókörű vagyok, de ez borzalmas volt.És nagyon sok nézőnek ez volt a véleménye.Vastaps? Én nem nevezném annak. És teljesen egyetértek a cikkben leírtakkal.
Hozzászólt: attus / Péntek, 2009. november 06., 00.24 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

láttam.tetszett is meg nem is.
Hozzászólt: attus-nak / Péntek, 2009. november 06., 00.20 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

ennél keményebb kritikákat is írtak és mégsem halt bele senki, és per se lett belőle. Persze, hogy a kritika általában szubjektív, de ezért manapság már nem koncolnak fel senkit. Attus egyébként látta az előadást?
Hozzászólt: attus / Péntek, 2009. november 06., 00.14 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Megkockáztatnám azt is, hogy hallucinogén szerek hatása alatt született meg a produkció...
ezért a mondatért akár be is perelhetné a rendező az újságírót. Ilyet íróemeber nem ír le.
Hozzászólt: Ilona János / Csütörtök, 2009. november 05., 23.15 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Ennyire szűk látókörű volna az aradi közönség?
Vagy csupán ennyire idegen mifelénk a mozgásszínház műfaja?

Ennyire furcsa egy olyan előadás, amely kilátástalan jövés-menést, tartalom nélküli álbeszélgetéseket, érzelem nélküli álgesztusokat, illetve kohézió nélküli embercsapatokat mutat be? Olyanokat, amelyekkel dugig van a huszonegyedik század városi miliője?

Valóban ennyire érthetetlen a városi bohóc, az eltárgyiasult ember, a paradicsomi élet káprázatának, avagy a menekülés illúziójának fogalma?
Különösebb magyarázatra szorul az emberi értékeiben szétbomló mindenség tragédiája? A néha paroxizmusig fokozódó, tébolyult rohangászás, a látszattennivalók látszatteljesítése, harsány 'Yes!' felkiáltásokkal megtűzdelve, a látszatelégedettség kedvéért? A szinte kényszerű összezártság egy kétségtelenül zsivajgó, sikító, őrjöngő világban, amelyben egyre többen vannak egymás mellett, de egyre kevésbé EGYÜTT?
S az, hogy mégis, napról napra (reménnyel vagy reménytelenül, erről vitatkozhatunk valóban!) újrakezdjük, újra keressük, keresgéljük az értelmet az egyre nagyobb értelmetlenségben?
Netán az, hogy a csupán színében és formájában almára emlékeztető műgyümölcs (lásd Tudás fája, amelyre szóló utalás az előadás végén akár túlságosan is nyilvánvalónak tűnhet) soha, semmilyen körülmények között nem táplál, csak eldobni való kacat?

A kérdések sora folytatható, de lehetőleg nem a Twin Peaks, vagy Addams Family típusú 'referenciaművekkel' összevetve.

Hallucinogén szerek hatása alatt született meg a produkció – karikíroz enyhén lebecsülően a fenti cikk szerzője. Nos, igen, hallucinogén szer. Úgy hívják: Emberiség, 2009...

Megkockáztatom: esetleg nem is biztos, hogy a teljes közönség (itt és másutt) 'megkönnyebbülten sóhajtott' az előadás végén?... S ha mégis, akkor könyörgöm, miért volt a vastaps?

-------------------------------
Alaposabb, áttekintőbb kritikáért lásd például:
http://www.revizoronline.hu/hu/cikk/1218/3-tanc-beckettre-figura-studio-gyergyoszentmiklos-thealter-2009/
Hozzászólt: No, de / Csütörtök, 2009. november 05., 22.32 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Lehoczky Attilát megkérdezte-e a szerző?

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'