Fölszálott a páva

JelenHaz
Hétfõ, 2019. október 21., 21.21

Rendhagyó beszélgetés Péreli Zsuzsa gobelinművésszel

Péreli Zsuzsa gobelinművész a HEP vendége
Péreli Zsuzsa gobelinművész a HEP vendége

A Híres Előadók Programja hetedik rendezvényének vendége volt Péreli Zsuzsa, „a gobelin szinonímája” (Frank János), aki férjével, Tolcsvay László zeneszerzővel együtt érkezett a Magyar Mise című rock-oratórium temesvári bemutatójára.

A Csiky Gergely színházban Balázs Attila direktor és a temesvári közönség – köztük a cikk szerzője – faggatta Péreli Zsuzsát a senki máséval össze nem hasonlítható, mélyről fakadó, humanista művészetéről, miközben filmbejátszásokat láthattunk a gobelinművész budapesti és aubusson-i (Franciaország) egyéni tárlatairól.

– Négy éves koromban eldöntöttem, hogy festő leszek – kezdte vallomását Péreli Zsuzsa – többször is felvételiztem a képzőművészetire, ahová hála istennek nem vettek fel, mert talán egy boldogtalan festőművész lett volna belőlem. Végül megismerkedtem Tarjáni Hédivel, ezzel a csodálatos művésznővel, aki megtanított szőni és elindított ezen a pályán. 1969-ben felvettek az Iparművészeti Főiskola gobelin szakára. Amikor másodéves voltam, felajánlották, hogy adnak nekem diplomát, csak hagyjam ott őket. Én inkább maradtam, de miután lediplomáztam, biztos voltam benne hogy a gobelin tulajdonképpen az én boldog szórakozásom lesz és valami pénzkereső állás után kell néznem. Valahogy az élet csodálatos voltából kifolyólag mégis úgy alakult, hogy annak élhetek boldogan és szabadon, amit imádok csinálni!

– Meg lehet-e élni a gobelinszövésből?

– Most mondok egy „öregasszonyos” receptet: nem kell többre vágyni, mint amennyi van és akkor az ember aránylag szabadnak érezheti magát”

– Hogyan születnek Péreli Zsuzsa művei?

– Amikor a budapesti Bartók emlékházat felújították, rendeltek tőlem egy képet. Rettenetes gátlásokkal indultam neki a munkának, mert Bartók csodálatos, hatalmas zenéje teljesen a porba sújtott. Hiába vettük meg a Bartók összes CD-t, minél többet hallgattam, annál kisebb lettem… Rájöttem, hogy egy másik oldalról kell ezt a dolgot megfogni. Végül találtam egy könyvet Bartók magánlevelezéséről és ott ráéreztem Bartókra - az emberre. Elmúltak a gátlásaim, ennek az eredményeképpen született meg a Hommage á Bartók című képem.

Amikor megvan a gondolat, hogy mit fogok szőni, akkor semmi más nem érdekel, Olyankor minden gondolatom a körül jár, hogy például Kölcsey Himnuszát hogy lehet úgy átfordítani, hogy a bennem élő, de még számomra sem látható kép mégis láthatóvá váljon. A képzeletemben él készen a kép és mint egy festőművész, aki keveri színeket a palettán én a nagyon vékony fonalszálakból „keverem ki” az árnyalatokat, mindig amit érzek. Közben semmi mással nem foglalkozom, egy hasonlattal élve, ez olyan mintha egyetlen szerepet játszana egy színész egy egész évig és nem tudna kibújni a szereplő bőréből. A szövés számomra olyan állapot, amire mindig vágyom, amikor nem szövök!

– A tahitóthfalui vincellérház nyugalma, Péreli Zsuzsa biokertje is fontos szerepet játszik a művészi alkotás folyamatában.

– Tiszta a kertünk, volt olyan év, hogy száz tő paradicsomom termett benne, mindegyik másféle. A kertészkedés pihentető a számomra, a szövéshez képest más irányú fizikai munkát jelent. A Himnusz című művemet is kertészkedés közben találtam ki, nagyon filozofikus dolog a kerttel foglalkozni!

– A temesvári forradalom ihlette Péreli Zsuzsa egyik különleges művét, a 89 Karácsonyát.

– Mélyen megérintett, amit akkor a televízióban láttam. Úgy éreztem, hogy azt a karácsonyt csak olyan módon tudom megünnepelni, ha szövök egy anti-ikont. Úgy képzeltem el, hogy alkotás messziről szépnek kinéző arany-zuhatag legyen, de amikor közel megy hozzá valaki, szembesüljön azzal, ami engem nagyon megrázott. Elkezdtem szőni, szinte lázasan és belebetegedve az egészbe, olyannyira magaménak éreztem azt ami itt történt. Amikor kiállításra került a 89 Karácsonya, akkor Erdélyből rengetegen jöttek át Magyarországra. Aki a kiállításomat szervezte, az szerzett nekik munkát, ennivalót, ruhát és egyebet. Úgy éreztem, hogy a kiállítási területen folytatódik mindaz, amit a művem ábrázol! Egyszer csak odajött hozzám valaki és megállt a gobelin előtt, amelybe töltényhüvelyeket börtönkulcsokat jelző kulcsokat és a szocializmus egyéb durva attributumait, valamint egy ortodox ikonlemezt is beleszőttem. Aki odajött hozzám, azt mondta: valami hiányzik erről a gobelinről, és átadott egy dróton lógó kis fekete vackot. Kiderült, hogy a telefonjából kiszerelte a lehallgató készüléket úgyhogy most ez is rajta van a gobelinen! Végtelenül boldog vagyok, hogy most húsz év után visszaemlékezve arra a szent pillanatra, eljöhettem ide Temesvárra!

– Milyen hatással volt a rendszerváltozás Péreli Zsuzsa művészetére?

– Nagyon jó úgy alkotni, hogy valamilyen elnyomatás felháborodást vált ki az emberből és ez a felháborodás ihletet ad. Annak idején szőttem az itteni falurombolásról is egy gobelint, azután jött a 89 Karácsonya és sok más munkám. A rendszerváltozás után eleinte nehéz volt, mert nem volt minek ellenállni. Aztán kiderült, hogy a pénz olyan zsarnoki módon ráül a világra, hogy azért van mit kritizálni. Rengeteg olyan dolog is van a világon, amit az ember nem ellenállóként, hanem a másik ember lelkének „kifésüléseként” csinálhat, ha valaki ilyen alkat. Amíg az emberben ég a tűz, teljesen mindegy, hogy hány éves, addig van miről szőni!

Zárszóként Balázs Attila HEP emlékplakettet adott át Péreli Zsuzsának, aki  a színháznak adományozta 89 Karácsonya című alkotásának reprodukcióját.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'