JelenHaz
Péntek, 2019. augusztus 23., 21.23

Szimultán szerelmek

Szimultán szerelmek
Szimultán szerelmek
Hevesi József (Hevesi Mónár József) 1948. május 5-én Aradon született. Körorvos, közíró, költő. Szimultán szerelmek. Emellett nincs olyan körösközi esemény, amiben keze ne lenne benne. A maga módján szerényen a háttérben marad, szervezkedik, nem vár elismerést, vállon veregetést.


– Honnan ennyi érdeklődés, energia?
– Talán génörökség. Felmenőim kisnemesek, kutatók, papok, menedzser típusú gazdaemberek. Főleg a szellemiek iránti éhségük repítette őket Hollandiába, Kanadába, Amerikába. A krónikaíró Kiss László az egri káptalanban tevékenykedett. Anyai dédapám, Bíró Kis Mihály, Olosz Lajos mecénása, öreg barátja Ágya község választott vezetője harminc éven át. Olosz hozzám írott, halottak napi emlékező, értékelő levele az egyik legszebb, legnemesebb elismerés, amit kaptam. A birtokszerző (ő örökölte az Ágyai Szabók földjeit) anyai nagyanyám felmenője, Ágyai Szabó Julianna geometra Szabó János testvére. A hatvanas évek elején Debrecenbe küldött levelében így ír Ágyai Szabó Elek (Magda apja) leszármazottjainak: “Mondjátok meg Magduskának!”, Ágyai Szabó Mária Magdolnának, aki Szabó Magda néven Kossuth-, József Attila-, Csokonai-, Simonyi-díjas. Utóbbit újrafelfedezett szülőföldje elismerésének, erdélyi Kossuth-díjnak nevezte.

– Zöldi László írta az Irodalmi Jelen valamelyik közelmúltbeli számában: „Hevesi Jóska lokálpatrióta kiadványainak egyikében”. Lokálpatrióta is lennél?
– Lokálpatrióta, de nem provinciális, vidéki, mucsai, hanem „ágyai” Ágyán, ahol Olosz Lajos az erdélyi magyar avantgárd szálfa-derekú képviselője élt és született (lásd Köszönet az ágyai erdőnek c. versét). Ágyai, mint Ágyai Szabó Magda, ahogy azt Régimódi történetében megfogalmazta. Csép Sándor, Csép Gergely ágyai ref. lelkész fia sosem gondolkozott az ágyaiság meghatározásán, csak sejti, érzi, hogy mi az: „lelkesültség, nemes naivság és szívósság”. Csíkosríti Nagy Vida Ferenc unokája, Vida Gábor író már nem kér a szülőföldesdiből, de elismeri, hogy akkor ott, Ágyán, a nagy árvízkor a lélekvesztőben volt velük egy utas, akit úgy hívtak, hogy Jézus, és hogy nagyapjának volt egy lova. Ez már lényeges, a nemzedéki felfogáson túlmutató. Ilyen szellemi környezetben nagyobbak az elvárások, a megfelelés igényesebb.

– Nemcsak verses, hanem más jellegű könyvek is megjelentek a neved alatt (Önarckép, Vagyunk, Csoportkép, A két Simonyi, Jónapot, Körösköz). A tavalyi interjúköteteddel (Magánúton) mi volt a célod, üzeneted?
– A Magánúton évekig íródott, alkalom szülte interjúk főszerkesztőkkel, képzőművészekkel, politikusokkal, akikkel összehozott az élet, bemutatón, évfordulón, falunapon. A megmaradásért vívott küzdelem helyszínein, ahogy Cseke Gábor fogalmazott. Meghatározó, megrázó élményem ugyanis a miclăuşeni-i katolikus Cichi/Csiki bácsi mindennapi élete, valóságos mindennapos harca megmaradásáért, a betevő falatért, a mindennapi imáért, mint utolsó menedékéért. Anno arról beszélgettem Debrecenben, báró Alsó- és Felsővásárdy vitéz Emődy Dániel Istvánnal, a Nagyerdő valamelyik vendéglői teraszán Kósa Lajos polgármester jelenlétében, hogy hova látogasson el anyaországi kirándulása során az erdélyi kisebbségi gyermek. Debrecenbe, hangzott a lakonikus válasz a lokálpatrióta pedellus, alapítványi elnök szájából. Szóba került még Ópusztaszer, Budapest, a Balaton, a Hortobágy, a szokásosak. Akkor, ott mondtam volt Kósa Lajosnak: Erdélyben Arad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda jöhet szóba, a szokásosak. A magyar Parlament önkéntesekből álló delegációját Pusztinába s Miclăuşeni-be (ahol Ion Cuza kastélya áll) vinném Cichi/Csiki bácsihoz. Itt mondanám el, ehhez hasonló szívszorító érzésben volt részem a békési tanyavilágban, amikor a rendszerváltás után mindjárt benzint csempésztem át (jó pénzért) a román–magyar határon. Az autóm valódi Dacia román rendszámmal, kezemben kartonra írva: BENZIN(A). Ki is lehettem más, mint a román. Akinek a békési román elpanaszolja, hogy itt már a pópa is magyarul beszél, a gyulai román gimnáziumban határon túli magyarok tanulnak, a sok Bátorfi, Radnóti, Debreczeni Stanát, Ciotét, Covaci-ot takar Kétegyházán, Méhkeréken, Bedőben s Gyulán. Akkortájt Csabán én voltam végig a román, reggel, délben, este. A gyulai, gyulavári fóliákban güriző atyámfiai ugyanezt kapták, dolgozz, te román. Ezt a megalázó pária-érzést próbálom nyakon csípni mindkét oldalon. Ez következő interjúkötetem (Együttélésre ítélve/ Condamnat la convieţuire) témája, Szőcs Géza és Mircea Dinescu támogatására egyaránt számítok.

– Mi az, hogy Mónár, amit a vezeték- és keresztneved közé ékeltél?
– A Mónár egy foglalkozás, molnár. Kölyökkoromban a Csíkosríten hallottam először. Jobbszélsőként büntetőrúgást hajtottam végre, amikor „amerikás” edzőnk kifakadt: Mónár, te, állítsd le magad. Azóta is hordom, viselem, mint egy ékszert, kitüntetést. Ahogy cugsfürer Hevesi nagyapám mondta szépszámú unokáinak: ti vagytok a Mónár Hevesiek. Aztán szégyent ne hozzatok rám. Ahogy így számba veszem az életutakat, van köztünk sofőr, tanár, orvos, műfordító, könyvkiadó. A ma Ágyán élő Hevesiek közül a tizenkettedik lennék. Innen a mókás mónárkodás. A többiek Csendőr, Buzu, Főszomszéd, Kishevesi stb. előnevet használják. A malomtulajdonos sánta, suszter Hevesi nagyapánk benősüléssel növelte vagyonát. Elszöktette Szegedről tehetős mestere egy szem leányát, aki öt fiút és négy leányt szült a nagycsalád örömére. Szegedre nősült Mihály öcsémet azzal ugratom, hogy visszamentél a tett (a szöktetés) színhelyére, és hogy ha nem jön Trianon, akkor most vagyont érő lakás tulajdonosa lehetnél (a Kígyó utcában).

– Miért érzed fontosnak ápolni Simonyi óbester és Simonyi Imre emlékét?
– Aktuális, húsbavágó kérdés. Aki a köz szolgálatába áll, ne várja el, hogy köztéri szobrot állítsanak neki. Politikuséknál ez másként működik. Politikusék húsosfazekához jutni sokkal összetettebb feladat, meg sokkal nagyobb a tét, tekintély, állás, busás jövedelem, s nem utolsósorban a legek lege, a hatalom. Esetemben ez fel sem merül. Távol álljon tőlem a politika. Mégis, ennek árnyékát vélték felfedezni rámnézőleg jóakaratú emberek. Simonyi-tiszteletem ugyanis ennél mélyebb gyökerű. Úgy a felszabadulásig nyúlik vissza, amikor vitéz Szmola Imre tiszthelyettes fia 1944 őszén nagyanyja temetésére igyekszik Kisjenőből Simonyifalvára hadműveleti területen át. Az utolsó horthysta ellentámadást készítik elő – Hajdú István magyar kir. katonai hírszerző is, Olosz Lajos István bátyjának a szerelemgyereke. Egy gyulai kocsmában ismerkedtek meg Imrével, ahol Pisti munkatársakat toborzott, friss híreket szerzett a menekültek körében. Közös kapocs Olosz Lajos, Pisti nagybátyja, Szmola (Simonyi) Imre kisjenei ügyvédje, aki temesvári szerkesztői állást ígért az általa főszerkesztett lapnál az alig huszonnégy éves tehetségnek. Csakhogy addigra már Olosz Lajos a ternovai internáló tábor vendége. Tehát Hajdú (Olosz) István áthozta a határon. Kisjenőből idősebb simonyifalvi fuvarozta szekéren nagyanyja temetésére. Visszafele szintén Pisti „bácsi” (sócsempész feketegyarmati fiatal kovácsmester) embere segítette a határátkelésnél. Olosz Lajos Hattyúének c öregkori kötetét azon melegében átvittem Simonyi Imrének. Simonyi Imre Forgácsok egy fakeresztről c. (dedikált) kötetét nagy cirkusz közepette a román határőrizeti szervek elkobozták. Könyvtáramat két szakember ízekre szedte, Szabó Magda és Szent-Györgyi Albert leveleit elvitték. Kihallgatásra Aradra citáltak, mint utána Beke György látogatásakor. Dob utcai látogatásaimkor gyakran elkísért a gyulaiak kedves, köpcös, joviális Petróczki doktora, a Petróczki fiúk (Jenő, István, Zoltán) édesapja, akinek az édestestvére (a Karácsony János utcában lakott) Vida nevű rokonom felesége volt. Petróczki Zoltán nevéhez fűződik a Simonyi Imre körüli ütközések kiútkereső mondata: “Simonyi mindenkié”. Ott voltam (beszédet mondtam) az első simonyifalvi küldöttség gyulai sírkerti koszorúzásánál, a gyulai vitatott értékű Simonyi-fej leleplezésénél. Átadtam az első Simonyi-díjat Szabó Magdának Debrecenben, Kósa Lajos és Tőkés László társaságában. A másodikat Beke Györgynek Simonyifalván, Böszörményi Zoltánnal. A harmadikat Bodor Pálnak Aradon, Újhelyi István közreműködésével. Azt hiszem, akkor lettem kegyvesztett, amikor a tiltás ellenére mégis átadtam Gyulán a díjat Szőcs Gézának, dr. Perjési Klára hallgatólagos beleegyezésével. Az idei Simonyi-díjas, közfelkiáltással, egy vérszerinti Simonyi, L. Simon László, a Magyar Írószövetség titkára, előbb a FISZ elnöke, óbester-szakértő, nemzetben gondolkodó író. A legnagyobb erőlködéssel, agyonhallgatással sem vitatható el tőlem a Simonyiak Házának ötlete, létének megteoretizálása, mediatizálása, működtetése. Árpási Zoltán Simonyi-kötetének bemutatása az idei simonyifalvi napokon illő lett volna, mint ahogy L. Simon László meghívása is. Simonyi óbester felmutatása többek feladata. Emlékének ápolása példaértékű eurorégiós teljesítmény lehetne. Egy erre látogató francia (prefektus?) filmtémát lát a Simonyi óbester sztoriban. Jakobovits Miklós nemzetközi kerámiatábort képzel(t) el az Anabring-portán. A multifunkcionális sportcsarnok felépítésével sokat nyerhet Simonyifalva kulturális és közélete. Ezért kellene hangsúlyozni, ami összeköt egy kisközösséget, s nem rombolni a közösséget vélt sérelmek miatt.

– A MÚRE és a MÚOSZ tagja vagy. Újságíróként is tevékenykedsz. Folyton kíváncsiskodsz, kérdezel, érdeklődsz, olyan ember vagy, aki szeret mindent tudni. Mindenről. Jobbról és balról.
– A MÚRE-tagságom Böszörményi Zoltán és Csép Sándor érdeme. A MÚOSZ-tagság az Árpási Zoltáné. Végtelenül sajnálom a politika beszivárgását a szakmába, a médiába. Olyan nincs, hogy jobboldali vagy baloldali. Csak ember van, az vagy jó, vagy rossz, személy van, önálló egyén, lehet meghatározó személyiség, vezető értelmiségi, felelős politikus, akarnok, diktátor. Szerintem nálunk demokrácia van, annyi, amennyit vindikálunk magunknak, annyi, amennyit megvalósítunk, felvállalunk. Hál’ istennek a paternális államnak befellegzett, egyre inkább mozgolódik a civil szféra. Hiszem, hogy teret is nyer. Hiszek gyerekeink jövőjében. Az irodalom magára találásában. A közhelyek örök túlélők. Remélem, az értékközpontú irodalom is.

– Jutalmazták-e szervezőmunkádat, kaptál-e díjat, kitüntetést?
– Mintha ennek lenne jelentősége. Az első, ami meghatározó, irányjelző volt, a Korunk-díj. Balogh Edgár kezéből. Vargyason, ahova felesége való, a Bao-bao esteken jól fogott, még emlékezett rám. S az se mellékes, hogy a többiek is ma már írók, költők, közéleti emberek. Beke György passzusokat idéz tőlem, rólam barangoló könyvében (in Bartók szülőföldjén, Mundus Kiadó, Bp. 2002, 169–182. oldal). Akkortájt az Ifjúmunkás, az Igaz Szó, a Fellegvár, a Scânteia Tineretului közölte verseimet. Az Ifjúmunkás-díj kiakasztott, úgy képzeltem, ezentúl osztályharcosnak néznek ellenzéki elvtársaim. A RTV honismereti díja, egy üvegserleg éppen jókor jött, nagyon a padlón voltam Vaslui megyében, Micleşti-ben. Személyesen Bodor Pál telefonált, majd Csép Sándor szerkesztő. A helyi párttitkár gratulált, ugyanis a felesége volt a telefonos kisasszony. Emlékezetes az a pár nap Bukarestben. Bevallom, mentőautóval mentünk odáig, a pópa is velem tartott, akinek a felesége volt a „csinos, de igen súlyos beteg”. Benzin volt bőven. A benzinjegyek árából étkeztünk oda-vissza. A rendszerváltás után Pro Amititia díjra javasoltak. Újabban Simonyi-emlékéremmel jutalmazták (Debrecenben) közösségszervezői munkámat. Idevágóan, mindennél fontosabb barátaim bizalma, támogatása. S a tökéletesek, az abszolút igazság felkent bajnokainak elnéző magatartása.

Kérdezett: Nagyálmos Ildikó


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: qksbocsekr / Szombat, 2014. december 13., 00.13 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

zfuksozvhbujkfmfo, http://www.clqakiwdvg.com/ gujrmefjku
Hozzászólt: edwlciijeq / Szerda, 2014. december 10., 02.54 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

rcjedozvhbujkfmfo, rsvohnjrxe
Hozzászólt: 123-nak / Szerda, 2008. szeptember 10., 16.21 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Nem csodálkozni kell, hanem megérteni. Egyszer mindenkinek eljön az ideje.
Hozzászólt: 123 / Kedd, 2008. szeptember 09., 09.06 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Én meg azon csodálkozom, hogy-hogy megjelentették Nagyálmos Ildikónak ezt a cikkét, mert már jó ideje nem jelent meg a Nyugati Jelen-ben.
???
Hát ha valaki tudja.
Hozzászólt: vagyim / Hétfõ, 2008. szeptember 08., 22.26 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Sajnos a vagyim csak ezen a feluleten mukodik. Remelem itt is megfordul azert annyi ember, hogy a doktor urnak elegtetelul szolgalhasson a bocsanatkeres effele modja.
Hozzászólt: V..-nak / Hétfõ, 2008. szeptember 08., 21.25 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Nyilvánosan? Alig várom!
A nyilvánost remélem,,LIVE” élőben gondolod.
Remélhetőleg annyi ember előtt történik meg a ,,tisztára mosás”, mint annak idején a ,,sárba tiprás”. !?
Hozzászólt: ki-vancsi / Hétfõ, 2008. szeptember 08., 17.54 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kivagy ? az igazi vagy az al vagyim ? nagyon hasonlitatok !
Hozzászólt: vagyim / Vasárnap, 2008. szeptember 07., 23.01 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Hevesi doktor ur, Ont a vagyim nyilvanosan megkoveti minden Simonyifalvan Ont ert serelem miatt. Tudom, nem sokra megy vele, de ha elfogadja, megis tettunk egy lepest a baratsag osvenyen.
Hozzászólt: vélemény / Szombat, 2008. szeptember 06., 23.38 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A hatalmaskodó diktátoroknak nincs szükségük kultúrára, tanúlt, közismert, cselekvő emberekre, ezeket eltávolítják,elhalgattatják, megfélemlítik. A hatalom gyakorlásához,a személyikultuszhoz elég eggy maroknyi haszonélvező,talpnyaló !
Hozzászólt: V..-nak / Szombat, 2008. szeptember 06., 23.34 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Hm, hm, hm.
Vagyim még sem olyan rossz amilyennek látszik???
Én, azt hiszen inkább a régi szokásnak ad teret, vagyis szivesen fogadja a vendéget, de azt sem bánja, ha az ördög minél hamarabb elviszi és aztán még van p..-ja azt mondani, hogy nem érdemelte meg a falu egy olyan embert mint Hevesi doktor.
Inkább segitetted volna a munkáját mint , hogy hátráltad , vagy, ha valóban annyira (sajnálod?) , hogy elment, HIVD VISSZA és kérj bocsánatot.
Hozzászólt: vagyim / Szerda, 2008. szeptember 03., 22.34 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Csak annyit meg hozza kell tenni, amennyit a doktor ur, valoszinuleg azert, hogy meg ne sertsen kulturalatlan hatalmaskodokat, elhallgatott, vagyis, hogy ot, aki a fentieket kezdemenyezte, kiharcolta, es biztos vagyok benne, hogy a Simonyi-ugyek lelke volt, szep csendben a Simonyi Tarsasag elerol a simonyifalvi vezerek kozos osszefogassal eltavolitottak. Doktor ur, szerintem Ont Simonyifalvan nem erdemeltek meg!

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'