Fölszálott a páva

JelenHaz
Szombat, 2019. október 19., 18.26
Böszörményi Zoltán Sóvárgása románul

„...szinte elképzelhetetlen töltetű könyv”

Vasile Dan, Böszörményi Zoltán és a Corina könyvesbolt tulajdonosa
Vasile Dan, Böszörményi Zoltán és a Corina könyvesbolt tulajdonosa

Szerdán este a „Corina-könyvesboltban” Vasile Dan, a kiváló aradi román költő (mellesleg irodalomszervező, folyóirat-főszerkesztő) hatásos mondattal vezette fel Böszörményi Zoltán Sóvárgás c. kisregénye román (Jind címmel Gábos Foarţă Ildikó fordításában megjelent) változatának bemutatását: „Egy szinte elképzelhetetlen töltetű könyvről beszélünk”.

Az alaphang leütését követően messziről kezdte, a hazai román irodalomnak az „ántivilágbeli” elemzésével, oda jutva, hogy volt valamikor egy furcsa „rés” a szigorúan ellenőrzött kiadói világban (az „elismert” kiadóknál csak a „nagyok” jelenhettek meg), a Literanál viszont, saját költségen, azok is, akik, gyakran ideológiai meggondolásokból „nem fértek be” az akkori kánonokba. (Az esetleges félreértések tisztázása érdekében teszi hozzá e sorok írója: a „rés-kiadó” sem közölhetett bármit, amit az ott kiadott könyvek szerzője elképzelt...)

Volt egy nemzedék, mondta Vasile Dan, amely „önmagát formálta”, „építette fel”, és Böszörményi Zoltánt ezek közé sorolta. (A Literanál egyébként később méltán nevessé vált költők, írók debütáltak – csak közeli példaként említette a temesvári Şerban Foarţăt.)

A méltatónak bizonyos értelemben könnyű dolga volt, hisz azóta ismeri a Sóvárgás/Jind szerzőjét, amikor mindketten (jóval több, mint harminc éve) az akkori aradi (román és magyar) újságok korrektoraiként, éjszakákba nyúló beszélgetéseiken bőven volt alkalmuk egymás „letapogatására”, megismerésére. Azóta mindketten hosszú utat jártak be; mint Vasile Dan megjegyezte: Böszörményi Zoltán hazájának elhagyására kényszerült (hogy az egyik döntő ok éppen verseinek az állambiztonság általi „fogadtatása” volt), és 1989 után sikeres üzletemberként tért vissza szülőhelyére. (A román nagyközönség előtt ez talán kevéssé ismert tény.) Talán az sem, hogy – mint a méltató hangsúlyozta – Böszörményi Zoltán „hihetetlen módon” (minthogy senki hasonlót alig ismer) vagyonából a kultúrába fektetett: létrehozta a Jelen Házat, újságot vásárolt, kiadót, folyóiratot alapított.

Könyveit azóta angol, német, orosz – és természetesen román – nyelvre is lefordították. (Ami nem hangzott el: Magyarországon a rangos József Attila-díjjal, Babérkoszorúval stb. tüntették ki.)

Mindezek azonban még nem feltétlenül garantálják művei sikerét.

Pedig a Sóvárgás (magyarul, románul vagy bármilyen nyelven) valóban egy „szinte elképzelhetetlen töltetű könyv”, amelyet nem olvashat végig senki meghatódás (és remélhetőleg: rádöbbenés) nélkül: egy 11 éves gyermeklánynak a monológja, egy serdülőkora elején lévő kislányé, aki kénytelen szeretett (külföldre „megélhetésért” távozott) édesanyja nélkül, nagymamájának, rokonainak kiszolgáltatva élni, miközben borzasztóan sóvárog (a jind szót, szerintem, sok román olvasó is először jegyzi meg) édesanyja után.

A történet végül tragédiába torkoll, az ételt visszautasító kislány a kórházban az örökkévalóságba távozik.

Az aradi román irodalom jeles képviselői, Gheorghe Schwartz és Horia Ungureanu prózaírók nagy elismeréssel beszéltek a bemutatott műről.

Amúgy a „sztori” lehetne akár kitaláció (mint a fikciós regények többsége –bár mindenik kevesebbet ér, ha nincs reális alapjuk, ha csak a valódit, nem az igazat mondják). Ez esetben a szerző, mint maga vallotta a bemutatón, valódi (utóbb sok oldalról körüljárt, alaposan dokumentált) esetből indult ki, és a mai romániai társadalom egyik súlyos kérdését veti fel: annak a mintegy 300 ezer gyermeknek a helyzetét, akiket munka- és megélhetéskeresés közben külföldre távozott szüleik magukra hagynak.

Az író nem ítélkezik, nem is az ő dolga. De jelzi, hol vannak a bajok.

Akiknek van fülük, szemük, hallják és lássák.

És lehetőleg cselekedjenek.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'