Fölszálott a páva

http://hunor.rmdsz.ro/
Hétfõ, 2019. október 14., 15.54
Magyari Sára könyvének bemutatója

Takázás, avagy nyelvi átjárások

A Nyugati Jelenben a Magyari Sára könyvének bemutatóját beharangozó hír olvastán a cím (Takázás) elgondolkodtatott. Mit jelenthet ez? Persze tisztában vagyok azzal, hogy magyar nyelv szavainak minimum tízezreit nem ismerem, olyat pedig, hogy taka, s ebből bizonyára igésített takázást még csak nem is hallottam; pedig hát ha könyvcímül szolgál, akkor talán ismertnek kellene lennie.

Hacsak nem a román „toacă”-ból jön, esett le a tantusz (ez utóbbi sem igazán magyar szó, sokan nem is ismerik).

De hogy kerülne a toacă (ez a keletről származó, az ortodoxoktól húsvét előtt használatos, harangot helyettesítő fa hangszer) egy magyar nyelvművelő könyvbe?

Hát úgy, tisztázódott hétfőn délután a Jelen Ház kávézójában megtartott könyvbemutatón, hogy a három fejezetre (Viszonyítás, Nyelvvész, Lebegők) osztott, kb. 220 oldalas kötet száznál kicsivel több cikkében éppenséggel a „Nyelvhelyesség és nyelvi átjárások (kontaktusjelenségek) többnemzetiségű környezetben” témájáról szól. (Az idézet Rácz Éva MÚRE-elnöktől származik a könyv borítójáról, magam bizonyára nem tudtam volna ilyen tömören és precízen fogalmazni.)

Szóval a szerző, Magyari Sára (Temes megyei születésű, Temesváron élő nyelvész, újságíró, tanár, a Keresztény Partiumi Egyetem docense) több- (de legalább kétnyelvű) környezetben nőtt fel, és „saját bőrén” tapasztalta a nyelvek (és kultúrák) kölcsönhatásait. Írásainak egy részében (ezek a Temesvári Rádió magyar adásában, a MÚRE – Magyar Újságírók Románia Egyesülete –, Nyugati Jelen stb. révén láttak napvilágot) ezekről a jelenségekről szól. A nagyközönség számára nehezen értelmezhető tudományos fogalmakat mellőző írásai okosan, közérthetően, röviden szólnak fontos témákról.

Persze azoknak, akik elolvassák.

A sajnos, rövidre szabott eseményen (a szerzőnek és a kötet szerkesztőjének, Szűcs Lászlónak aznap még Temesvárra is el kellett jutnia egy ott betervezett könyvbemutatóra) a „profi módon” lezajlott szerző–bemutató –, utóbb közönség – párbeszéd éppen kezdett izgalmassá válni, amikor abba kellett hagyni az idő szorítása miatt.

 

***

Utólag azon töprengek, mennyit ér egy ilyen, a magyar nyelv tekintetében talán lényeges problémákat felvető kötet (számuk az utóbbi évtizedekben, szerencsére, egyre gyarapodik Romániában is).

Értéke kétségbevonhatatlan, hatása viszont csak azoknál jelentkezik, akik elolvassák, intéseit, ajánlásait megszívlelik, adott esetben alkalmazzák.

Ha a nyelvünk jövőjéért aggódó szakemberek (valóban helytálló, érvényes) okos észrevételeit figyelembe vennénk, nyilván kevesebb gond akadna.

Ha...

Most maradjunk annál, hogy a nyelvészek, irodalmárok, tudósok teszik a maguk dolgát, szándékuk szerint a legjobban.

Hogy a világ, vagy annak egy szűkebb közössége, mennyire figyel rájuk, az más kérdés.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'